„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” Jn 8,1–11
1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 2 De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. 3 Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, 4 és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. 5 Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? 6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. 7 Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. 8 És lehajolva tovább írt a földre. 9 Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. 10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? 11 Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!
Bibliaolvasó kalauz – Riskóné Fazekas Márta
Sopánkodás, jajveszékelés, pletyka, hamis hír keltése, ítélkezés, kipellengérezés... Csak fokozatai a farizeusok hozzáállásának (4): „esetként” látni és „ügyként” kezelni valakit, aki bajban van! Ez az asszony nagy bajban volt, az tény! Jézus nem „esetet”, hanem embert lát benne. Nem vizsgálatot indít, hanem megoldást ad. Jézus nevében így tekint a Lepramisszió is a világ legkivetettebb nyomorultjaira, és ez segíti őket ahhoz, hogy ne csak a testük, hanem az egész életük meggyógyuljon!
RÉ 223 MRÉ 305
„Istenükben, a Seregek Urában van az erejük…” Zakariás 12
1 Fenyegető jövendölés.Az Úr igéje szól Izráelről. Így szól az Úr, aki az eget kifeszítette, a földnek alapot vetett, aki lelket adott az emberbe: 2 Íme, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet a körülötte levő népek számára. Júdára is rákerül a sor, amikor ostromolják Jeruzsálemet. 3 Azon a napon súlyos kővé teszem majd Jeruzsálemet minden nép számára: aki csak megemeli, mind beleszakad, még ha össze is fogna ellene a föld valamennyi népe. 4 Azon a napon – így szól az Úr – azzal verem meg őket, hogy a lovak mind megvadulnak, és a lovasok megzavarodnak. Júda házát éberen őrzöm, de a népek lovait vaksággal verem meg. 5 Akkor Júda törzsfői majd ezt mondják magukban: Istenükben, a Seregek Urában van az erejük Jeruzsálem lakóinak! 6 Azon a napon olyanokká teszem Júda törzsfőit, amilyen a tüzes serpenyő a fahasábok között, és amilyen a kévék között a fáklya: jobbra-balra felperzselik a körülöttük levő népeket, Jeruzsálem pedig sértetlenül megmarad a maga helyén. 7 Először Júda sátrait szabadítja meg az Úr, hogy ne dicsekedjék Dávid háza, és ne dicsekedjenek Jeruzsálem lakói Júdával szemben. 8 Azon a napon az Úr fogja oltalmazni Jeruzsálem lakóit. Olyan lesz közöttük azon a napon még a botladozó is, mint Dávid, Dávid háza pedig olyan lesz előttük, mint az Isten, mint az Úr angyala. 9 Azon a napon meg fogok semmisíteni minden népet, amely Jeruzsálemre támad. 10 Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak. 11 Azon a napon olyan nagy gyászt tartanak Jeruzsálemben, amilyet Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben. 12 Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Nátán házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; 13 külön Lévi házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Simí nemzetsége, asszonyaik is külön. 14 A többi nemzetség is mind, külön minden nemzetség, asszonyaik is külön.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „Istenükben, a Seregek Urában van az erejük…” (Zakariás 12)
Isten oltalmazza népét (8–9). Az Isten velünk, ki lehetne ellenünk? (Róma 8,31) Ha minden nép, ha a gonosz minden serege összefogna ellenünk, akkor sem tudnak legyőzni minket (3).
Ez a bizonyosság szilárddá edz minket. Zakariás próféta képe szemléletes és beszédes: beleszakad, aki meg akar emelni bennünket, és ki akar mozdítani bennünket hitünkből (3). Jézus Krisztusban szilárdak, rendíthetetlenek, mozdíthatatlanok vagyunk (1Korinthus 15,58). Jeruzsálem, azaz Isten népe sértetlenül megmarad a maga helyén (6), Isten megtartó kegyelme által. Nem mi vagyunk erősek, hanem az Úr ereje ad tartást, szilárdságot, hűséget hívő életünknek (5). Rendkívüli helyzetekben úgy tűnhet, testi szemekkel látva, hogy elpusztíthatnak minket, de legyőzni akkor sem tudnak bennünket. Urunk nem engedi el a kezünket. Ez az örömhír Isten népére és az egyes hívő emberre egyaránt igaz. Isten oltalmazza népét, hogy népe oltalmazhasson másokat (8–9).
Tehát ez a bizonyosság nem gőggel, hanem alázattal tölt el bennünket, amely még az ellenség szeretetére is kísérletet tesz, az Úr erejével (5). Isten hívő népe mozdíthatatlan a hitében, de aki szilárd a hitében, az krisztusi szeretettel nagyon is nyitott mások felé. A mozdíthatatlanság nagyon is nyitott mozgásban nyilvánul meg ott, ahol az élő, feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit munkál. A fanatikus mozdíthatatlanság halott hitre és nem az élő Úr Lelke által vezérelt hitre utal.
Aztán ez a bizonyosság, az Úr oltalmazó szeretetéből fakadó bizonyosság, nyitottságot jelent. Ez a nyitottság először mindig a magunk népe felé rendezi a kapcsolatainkat, a testvéreink, az atyánkfiai felé; majd a felebarát, az embertárs felé; ahogy itt, Zakariás látomásában, Jeruzsálem, Júda és Izráel között rendeződik a testvéri viszony. Isten népének tagjai nem dicsekszenek egymással szemben. Csak Isten megbékélt népe lehet krisztusi példa és békességet munkáló szolga mások felé, a világban (7).
Végül ez a bizonyosság bűnbánatra vezeti Isten népét. Valójában ez a bűnbánat a kezdete és a vége a hívő életnek, azaz annak kerete. Isten népe a bűnbánat és a könyörület lelkével megáldott nép, aki feltekint arra, „akit érette átszegeztek” (10), és Jézus Krisztusra tekintve ő maga is irgalmas másokhoz (10–14).