„És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül,...” Jn 8,21–29
21 Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. 22 Erre ezt mondták a zsidók: Csak nem akarja megölni magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek? 23 Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok. 24 Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben. 25 Megkérdezték tehát tőle: Ki vagy te? Jézus így válaszolt nekik: Az, akinek kezdettől fogva mondom magamat. 26 Sok mindent kellene mondanom rólatok és ítélnem felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. 27 Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik. 28 Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem. 29 És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.
Bibliaolvasó kalauz – Riskóné Fazekas Márta
Jézus példát mutat arra, hogy miként válaszoljunk azoknak, akik elméletileg érdeklődnek Isten után. Látszólagos „teológiai vitát nyitnak” (25), mert élveznék megtárgyalni Jézus istenségét, emberségét, eredetét, hogy aztán lehessen „vitatkozni”, cáfolni, és elutasítani! Jézus azonban bizonyságtétellel válaszol (29). A csűrni-csavarni akarókkal szemben mindig csatát vesztünk elméleti válaszainkkal. A személyes, egyszerű bizonyságtétel azonban mindig hiteles és hatásos.
RÉ 468 MRÉ 390
„Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten…” Zakariás 14
1 Eljön az Úr napja, amikor a tőled elvett zsákmányon fognak osztozkodni. 2 Mert összegyűjtök minden népet, hogy harcoljanak Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, és meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy, a megmaradt népet azonban nem űzik ki a városból. 3 De az Úr harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. 4 Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy támad, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. 5 Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az Úr, az én Istenem, szentjeivel együtt. 6 Azon a napon nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy. 7 Akkor csak nappal lesz – az Úr tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is. 8 Azon a napon folyóvíz fakad Jeruzsálemből, egyik ága a keleti tenger felé folyik, másik ága a nyugati tenger felé; így lesz télen-nyáron át. 9 Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. 10 Az egész ország síksággá változik Gebától Rimmónig, Jeruzsálemtől délre. Jeruzsálem pedig kimagaslik, és a régi helyén marad; a Benjámin-kaputól addig, ahol a régi kapu volt a Szeglet-kapuig, és a Hananél-toronytól a királyi borsajtókig. 11 Lakni fognak benne, és háború nem pusztítja többé, hanem biztonságban lesz Jeruzsálem. 12 Ilyen csapással fog az Úr sújtani minden népet, amely Jeruzsálem ellen vonul: megrothad a húsuk még életükben, szemük is megrothad gödrében, nyelvük is megrothad szájukban. 13 Azon a napon az Úr nagy zűrzavart támaszt közöttük: az emberek egymásra támadnak, és kezet emelnek egymásra. 14 Még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen. A körülöttük lakó népek minden kincsét összegyűjtik: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. 15 Ugyanaz a csapás éri a lovakat, az öszvéreket, a tevéket, a szamarakat és minden állatot abban a táborban, amely az embereket érte. 16 Azután mindazok, akik megmaradnak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek Ura előtt, és megünneplik a lombsátrak ünnepét. 17 Ha pedig a föld valamelyik népe nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek Ura előtt, az nem kap esőt. 18 Még Egyiptom sem kap, ha népe nem megy el, és nem jelenik meg. Ugyanaz a csapás éri, amellyel az Úr azokat a népeket sújtja, amelyek nem mennek el megünnepelni a lombsátrak ünnepét. 19 Így bűnhődik majd Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem megy el megünnepelni a lombsátrak ünnepét. 20 Azon a napon a lovak csengettyűin is ez áll majd: Az Úr szent tulajdona! Az Úr házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek. 21 Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szent tulajdona lesz, és aki csak eljön, hogy áldozatot mutasson be, bármelyiket előveheti, és főzhet benne. Attól a naptól fogva nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten…” (Zakariás 14)
Figyeljünk a próféta által használt kifejezésekre: kifosztják, meggyalázzák (1–2), zűrzavar támad, egymásra támadnak, kezet emelnek egymásra, még Isten látható népének tagjai is (13–14). Ebben voltunk és egyre inkább ebben vagyunk. Isten gyermeke vagy, Isten maradék népének tagja vagy (2), ha ezt látod, és ha ezt a helyzetet, mesterségesen pozitív technikákkal nem akarod szépíteni, csak azért, hogy a jelenben jól érezd magad. Isten maradék népének tagja vagy, ha fáj az a testi és szellemi fosztogatás, amiben élünk, és amelyben minden, Isten szerint szent dolgot profanizálnak, meggyaláznak. Isten maradék népének tagja vagy, ha látod a halálos zűrzavart és mindez fáj, fáraszt, meggyötör, ezért várod már az Úr szerinti végső megoldást.
Ez a végső, üdvözítő megoldás eljött a Jézus Krisztusban. Őbenne elkezdődött az a megváltó, gyógyító folyamat, amelynek végén Isten lesz minden mindenekben (1Korinthus 15,28). Isten maradék népe számára, hit által mindez már valóság, amit a próféta gyönyörű képekkel ír le. Az Úr völgyet hasít a hegyből, hogy népének menedéket nyújtson, majd síksággá tesz mindent, hogy egyértelműen kiemelkedjen az Úr városa, az Úr jelenléte, az Úr igazsága és megváltó szeretete. Isten népét nem bántja többé a forróság és a fagy, a szomjúság és a szárazság, nem lesz többé háború, miután Isten maga szállt harcba népéért (3–11). Onnantól kezdve vége lesz a zűrzavarnak és egyértelművé lesznek a dolgok. Világossá lesz, hogy az Úr az egyetlen Isten, mindenek királya (8–9), és Őhozzá járulnak mindenhonnan a népek (16–19).
Nem arról van itt szó, amit egy gyarló, politikai-messiási váradalom festett le, hogy Isten majd igazat ad népének, kiemeli őket, a többiek pedig elevenen megrothadnak (12), és aki megmarad, az Isten népének kultusza, vallása szerint él, egyébként elpusztul (19). Nem lesz itt igaza senkinek sem, mert nincs igaz ember egy sem (Róma 3,10). Csakis az Úrnak lesz igaza akkor, és pont így lesz jó, mert csak ez az egyetlen megoldás; és éppen ennek belátása az élő hit, az Isten valóságos népéhez való tartozás csodája, amely megváltás után kiált, mindenki számára.
A világtörténelem végén eljön majd a béke korszaka, de Isten népe hitben már ebben él és ezt munkálja, miközben tudja, hogy a béke maradéktalan korszaka Jézus Krisztus visszajövetelével lesz teljessé. Ezért Isten népének mindenkori imádsága ez: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20) „Urunk, szakítsd fel az eget, és szállj alá!” (Zsoltárok 18,10)