: „...azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” Jn 9,1–12
1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 4 Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. 8 A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? 9 Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: Én vagyok az. 10 Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? 11 Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. 12 Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.
Bibliaolvasó kalauz – Bölcsföldi András
Ezen a héten egy egész fejezeten átívelő gyógyítási történet van előttünk. Az embereket akkor is, ma is, inkább a technika érdekelte: hogyan történt a gyógyítás? Mi a szerepe a sárnak? A Siloámban való megmosakodásnak? Ki vétkezett, hogy vakon született? Jézus pedig egyszerűen magyaráz: „...azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” (3). Mindig ez a lényeg! Olyan történéseknél is, amiket nem tudunk megmagyarázni!
RÉ 460 MRÉ 296
„…ha valaki nem szándékosan vétkezik…” 3Mózes 4
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Mondd meg Izráel fiainak: Ez történjék akkor, ha valaki nem szándékosan vétkezik az Úr valamelyik tilalma ellen, és azok közül csak egyet is áthág. 3 Ha a fölkent pap vétkezik, és a nép vétkessé vált miatta, akkor elkövetett vétkéért mutasson be egy hibátlan bikaborjút vétekáldozatul az Úrnak. 4 Vezesse a bikát a kijelentés sátrának a bejáratához az Úr elé, tegye kezét a bika fejére, és vágja le a bikát az Úr előtt. 5 Azután vegyen a fölkent pap a bika véréből, és vigye be azt a kijelentés sátrába. 6 Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen a vérből hétszer a szentély kárpitjára az Úr színe előtt. 7 Azután kenje meg a pap a vérrel az Úr színe előtt a jó illatú illatáldozat oltárának szarvait a kijelentés sátrában, a bika vérének többi részét pedig öntse az égőáldozati oltár aljára a kijelentés sátrának bejáratánál. 8 Vegye ki a vétekáldozati bikából az összes kövérjét, azt a kövérjét, amely a beleket borítja: mindazt a kövérjét, amely a beleken van, 9 a két vesét, a rajtuk és a vékonyán levő kövérjét meg a májon levő hártyát, amelyet a veséknél kell lefejteni, 10 ahogyan azt a békeáldozati marhából szokták kivenni. Füstölögtesse el azokat a pap az égőáldozati oltáron. 11 De a bika bőrét és az egész húsát a fejével és lábszáraival együtt, meg a beleit és a ganéját, 12 tehát a bika összes többi részét vigye ki a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a hamut öntik, és égesse el egy farakáson, tűzben. Ott égessék el, ahova a hamut öntik. 13 Ha Izráel egész közössége megtéved, és áthágnak csak egyet is az Úr tilalmai közül, és vétkessé válnak miatta, de úgy, hogy a gyülekezet előtt rejtve maradt a dolog, 14 később azonban kitudódik a vétek, amelyet elkövettek, akkor mutasson be a gyülekezet egy bikaborjút vétekáldozatul. Vezessék azt a kijelentés sátra elé, 15 a közösség vénei pedig tegyék kezüket a bika fejére az Úr színe előtt, azután vágják le a bikát az Úr színe előtt. 16 A fölkent pap vigyen be a bika véréből a kijelentés sátrába. 17 Mártsa a pap az ujját a vérbe, és hintsen abból hétszer a kárpitra az Úr színe előtt. 18 Azután kenje meg a vérrel annak az oltárnak a szarvait, amely az Úr színe előtt, a kijelentés sátrában van, a vér többi részét pedig öntse az égőáldozati oltár aljára a kijelentés sátrának bejáratánál. 19 Vegye ki belőle az összes kövérjét, és füstölögtesse el az oltáron. 20 Azt tegye a bikával, amit a vétekáldozati bikával szokott tenni, ugyanazt tegye vele is. Így végezzen a pap engesztelést értük, és akkor bocsánatot nyernek. 21 Azután vigye ki a bikát a táboron kívülre, és ugyanúgy égesse el, ahogyan az előző bikát elégette. A gyülekezet vétekáldozata ez. 22 Ha vezető ember az, aki nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az Úrnak, Istenének a tilalmai közül, és vétkessé válik miatta, 23 vagy tudtára adják vétkét, amiben vétkes, akkor hozzon áldozatul egy hibátlan kecskebakot. 24 Tegye a kezét a bak fejére, és vágja le azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni az Úr színe előtt. Vétekáldozat ez. 25 A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből, és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára. 26 A bak egész kövérjét füstölögtesse el az oltáron, ahogyan a békeáldozat kövérjét szokták. Így végezzen a pap engesztelést annak a vétkéért, és akkor bocsánatot nyer. 27 Ha közember az, aki nem szándékosan vétkezik, és áthág csak egyet is az Úr tilalmai közül, és vétkessé válik miatta, 28 vagy tudtára adják vétkét, amiben vétkes, akkor hozzon áldozatul egy hibátlan nőstény kecskét a vétkéért, amiben vétkes. 29 Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le a vétekáldozatot az égőáldozat helyén. 30 A pap pedig vegyen ujjával a vérből, és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára. 31 Fejtse le a kecske egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozat kövérjét szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el az oltáron kedves illatul az Úrnak. Így végezzen a pap engesztelést érte, és akkor bocsánatot nyer. 32 Ha juhot hoz vétekáldozatul, hibátlan nőstényt hozzon. 33 Tegye kezét a vétekáldozat fejére, és vágja le vétekáldozatul azon a helyen, ahol az égőáldozatot szokták levágni. 34 A pap pedig vegyen ujjával a vétekáldozat véréből, és kenje meg az égőáldozati oltár szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára. 35 Fejtse le az egész kövérjét úgy, ahogy a békeáldozati juhok kövérjét szokták lefejteni, a pap pedig füstölögtesse el azt az oltáron, rátéve az Úr tűzáldozataira. Így végezzen a pap engesztelést vétkéért, amiben vétkes, és akkor bocsánatot nyer.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „…ha valaki nem szándékosan vétkezik…” (3Mózes 4)
A vétekáldozatot olyan bűnök engeszteléseként mutatták be, amit nem szándékosan követtek el, hanem tudatlanságból, nem megátalkodottan, nem az Úr elleni lázadás lelkületével. A vétkes társadalmi helyzete alapján csökkent az áldozat értéke, nem az elkövetett vétkek alapján. A legdrágább áldozati állatot mutattak be a pap és a gyülekezet vétkeiért, kisebb értékű áldozatot a világi vezető és mást az átlagember vétkeiért (1–4).
Az áldozati állat vérét bevitték a kijelentés sátrának szentélyébe, meghintették vele a szentek szentjébe vezető kárpitot, és megkenték vele a szentélyben lévő illatáldozat oltár szarvait, aztán a vér többi részét a külső udvaron található égőáldozati oltár aljára öntötték (5–7). Az áldozat „kövérjét” elfüstölgették ezen az oltáron (8–10), és ezen túl a tejes áldozati állatot elégették a táboron kívül. A pap nem ehetett a saját magáért és a gyülekezetéért bemutatott áldozat húsából (11–12).
Néhány üzenetkezdemény, a fentiek alapján, gondoljuk ezeket tovább! Engesztelésre van szükségünk, mert vétkezünk, akaratlanul is. Ez a tagjainkban lévő törvény (Róma 7,23), a bűn átka, amiről az apostol beszél. De jó, hogy nekünk nem kell ezeket a bonyolultan szabályozott véres cselekményeket újra és újra végrehajtanunk, mert a mi Urunk örök engesztelést szerzett nekünk. Ugyanakkor a mészárlás nem ért véget, csak nincs vallási jelentősége, de mindig a másikból élünk… Ez csak „odaát” lesz másként. A pap is ember, ő is vétkezik, ő is engesztelésre szorul; ugyanakkor a papnak nem lehetnek szándékosan, megátalkodottan elkövetett vétkei, mert akkor hiteltelenné lesz a szolgálatra. Az Úr irgalmát megkaphatja, ha töredelmes szívvel kéri azt, de a szolgálatot már nem. Vigyázzunk erre a szent szolgálatra, mert a „papokon” keresztül Isten népét ítélik meg a világban (3–12). A pap engesztelésért könyörög, közbenjár népéért, és a bűnbocsánat bizonyosságával biztatva terelgeti őket, mint pásztor (13–21). Isten népe pedig szereti, tiszteli, megbecsüli „papjait”, éltetve a szent szolgálatot. Így építhetjük együtt Isten országát a Krisztusban.