„...boldogok lesztek, ha meg is teszitek” Jn 13,12–20
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? 13 Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16 Bizony, bizony, mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek. 18 Nem mindnyájatokról szólok: én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: „Aki velem együtt eszik, az támadt ellenem.” 19 Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.
Bibliaolvasó kalauz – Michna Krisztina
„...boldogok lesztek, ha meg is teszitek” (17). Jézus türelemmel magyaráz akkor is, ha nehezen értjük őt. Nemcsak mondja, hanem cselekszi is, amit tanít. Akik hozzá tartoznak, azoknak igyekezniük kell úgy élni, ahogy ő élt. Ha Jézus megmosta tanítványai lábát, nekik is meg kell mosniuk egymás lábát. Isten szolgálatához hozzátartozik a mellettünk élő ember szolgálata is. Akkor leszünk boldogok, ha nemcsak tudjuk, hanem tesszük is ezeket.
RÉ 458 MRÉ 463
„…emlékeztető kürtöléssel.” 3Mózes 23,23–44
23 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 24 Mondd meg Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején tartsatok pihenőnapot, szent összejövetelt emlékeztető kürtzengéssel. 25 Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. 26 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 27 Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Tartsatok szent összejövetelt, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. 28 Ne végezzetek ezen a napon semmiféle munkát, mert az engesztelés napja ez, hogy engesztelést végezzenek értetek Isteneteknek, az Úrnak színe előtt. 29 Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, azt ki kell irtani népe közül. 30 És ha valaki bármiféle munkát végez ezen a napon, azt az embert kipusztítom népe közül. 31 Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre. 32 A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, ettől az estétől a következőig pihenjetek nyugalmatok napján. 33 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 34 Mondd meg Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján kezdődjék az Úrnak a hét napig tartó lombsátrak ünnepe. 35 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 36 Hét napon át mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik napon tartsatok szent összejövetelt, és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. Ünnepnap ez, ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát. 37 Ezek az Úr meghatározott ünnepei, amelyeken szent összejövetelt kell egybehívnotok. Mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak: égőáldozatot, ételáldozatot, véresáldozatot és italáldozatot, mindegyik napon annak rendje szerint, 38 az Úr nyugalomnapjain kívül, és az egyéb adományaitokon: az összes fogadalmi és önkéntes áldozataitokon kívül, amelyeket az Úrnak adtok. 39 A hetedik hónap tizenötödik napjától kezdve pedig, amikor begyűjtitek a föld termését, hét napon át ünnepeljétek az Úr ünnepét. Az első nap is legyen pihenőnap, és a nyolcadik nap is legyen pihenőnap. 40 Vegyetek magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az Úr előtt. 41 Így ünnepeljétek meg ezt az Úr ünnepeként minden esztendőben hét napon át. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt. 42 Lombsátrakban lakjatok hét napig, lombsátrakban lakjék az országban minden izráeli. 43 Hadd tudják meg nálatok az eljövendő nemzedékek, hogy sátrakban adtam lakást Izráel fiainak, amikor kihoztam őket Egyiptomból. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. 44 Mózes pedig elmondta Izráel fiainak, hogy melyek az Úr ünnepei.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(24) „…emlékeztető kürtöléssel.” (3Mózes 23,23–44)
Folytatódik tovább az ünnepek felsorolása.
Ezüst kürtöket kellett megfújni minden hónap első napján, valamint a hetedik hónap első napján. Ez volt a kürtzengés ünnepe (23–25). Ez az ünnep pihenőnap volt, szent összegyülekezéssel, ilyenkor semmi munkát nem végeztek Isten népének tagjai, és valamilyen áldozatot mutattak be az Úrnak.
A hetedik hónap első napjának kürtzengése az engesztelés ünnepére készített fel, amelyet a hetedik hónap tizedik napján tartottak (26–32). Isten népe abból az engesztelésből él, amelyet Isten megváltó szeretete ajándékozott nekünk a Jézus Krisztusban: békességünk van Istennel, önmagunkkal és egymással. Nincs többé kárhoztatásunk, sőt örömmel és reménységgel élhetjük életünket. Az engesztelés ünnepére felkészítő kürtzengés is erre figyelmeztet bennünket, amikor elcsüggednénk: Jézus Krisztus feltámadott a halálból, a mi feltámadásunk bizonyosságaként (1Korinthus 15,20). Ezért nekünk is biztos zengésű trombitaként kell hirdetnünk és élnünk ezt az örömhírt (1Korinthus 14,8). Az engesztelés ünnepe részletesen szabályozott ünnep. Ma azonban nem ez a lényeg, mert az itt előírt önmegtartóztatás és bűnbánat is a bizonyosság örömével és reménységével történik, hiszen mindent megkaptunk már az Úrtól (27). Szent összegyülekezésünk, minden vasárnap, az Úr napján erre emlékeztet bennünket (26–27). Szigorúak az ószövetségi következmények is, mert ha valaki nem tartja meg az engesztelés ünnepét, ki kell azt irtani a népe közül (28–29). Ma ugyanúgy érvényes ez, abban a tekintetben, hogy aki nem áll meg az Isten színe előtt, nem részesül az Ő megváltó, mindent rendbehozó, engesztelő szeretetéből, az több mint belehal az életbe; kiirtja magát és sok nyomorúságot okoz másoknak is (29). Ne így legyen! Kürtöt a szánkhoz!
A sátoros ünnep gyönyörűen fejezi ki emberlétünk e-világi ideigvalóságát (33–44). Nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13,14). Itt „sátrakban lakunk”. Isten Jézus Krisztusban elkészítette a maradandó város ajándékát nekünk. Ezzel a reménységgel élünk földi porsátorunkban és tesszük a dolgunkat, amíg lehet: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” (2Korinthus 5,1)
Mindenkor emlékezzünk ezekre és emlékeztessünk ezekre másokat is!