„...azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást” Jn 15,12–17
12 Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.
Bibliaolvasó kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
„...azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást” (17). Lehet, hogy a házastársak gyakran mondogatják, hogy „szeretlek”, de jaj, ha nem figyelnek egymásra. A szép szó üres marad. A szeretet sohasem áll meg önmagánál, mert figyelmes, érdekli a másik ember. (1Jn 3,17). Arra hívott el Isten bennünket, hogy egymás szeretete által Jézus Krisztus megjelenjen az általunk képviselt világban, és ott reménységet és gyógyulást hozzon.
RÉ 440 MRÉ 261
„…hadd hatoljon bele az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva.” 4Mózes 5
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küldjenek ki a táborból mindenkit, akinek kiütése vagy folyása van, vagy aki holttest miatt tisztátalan. 3 Akár férfi, akár asszony, küldjék ki. A táboron kívülre küldjék őket, hogy tisztátalanná ne tegyék táborukat, ahol én közöttük lakozom. 4 Izráel fiai eszerint jártak el: kiküldték őket a táboron kívülre. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 5 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 6 Mondd meg Izráel fiainak: Ha egy férfi vagy egy nő bármilyen vétket követ el egy másik ember ellen, az az Úr ellen követ el hűtlenséget, és így kártérítéssel tartozik. 7 Az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg az okozott kárt teljes értékében, és tegyék még hozzá annak ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele. 8 De ha nincs annak az embernek örököse, és így nincs kinek megtéríteni a kárt, akkor az Úrnak kell a kárt megtéríteni: legyen az a papé, az engesztelési koson kívül, amellyel elvégzi érte az engesztelést. 9 Minden felajánlás, amelyet Izráel fiai szent adományként odavisznek a paphoz, a papé legyen. 10 Ha valaki azt, ami az övé, szent adományként odaadja a papnak, az a papé legyen. 11 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 12 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha valakinek a felesége eltévelyedik, és hűtlenséget követ el ellene, 13 és valaki vele hál, és közösül vele, de férje előtt titokban marad, hiszen az asszony titkolja, hogy tisztátalanná vált, tanú pedig nincs ellene, mert nem érték tetten, 14 de a férjben féltékenység támad, és féltékeny lesz a feleségére, mert az tisztátalanná lett; vagy ha féltékenység támad benne, és féltékeny lesz a feleségére, holott az nem lett tisztátalanná, 15 akkor vigye el a férj a feleségét a paphoz. Vigye el az érte járó áldozatot is: egytized véka árpalisztet, de olajat ne öntsön rá, se tömjént ne tegyen rá, mert féltékenységi áldozat az, emlékeztető áldozat, bűnre emlékeztet. 16 Vezesse oda a pap az asszonyt, és állítsa az Úr színe elé. 17 Öntsön a pap egy cserépedénybe szent vizet, azután vegyen a pap a hajlék földjén levő porból, és tegye a vízbe. 18 Állítsa a pap az asszonyt az Úr színe elé, bontsa ki az asszony haját, és tegye annak a tenyerébe az emlékeztető áldozatot: féltékenységi áldozat az. A keserű, átokhozó víz azonban maradjon a pap kezében. 19 Azután eskesse meg őt a pap, és mondja ezt az asszonynak: Ha nem hált veled senki, ha nem tévelyedtél el tisztátalanul férjedtől, ne ártson neked ez a keserű, átokhozó víz, 20 csak akkor, ha eltévelyedtél férjedtől, és tisztátalanná váltál, mert férjeden kívül más is hált veled. 21 Eskesse meg a pap az asszonyt az átokhozó esküvel, és ezt mondja neki a pap: Adja az Úr, hogy a te neveddel mondjanak majd átkot és tegyenek elrettentő esküt néped körében! Tegye az Úr medencédet koraszülővé, méhedet dagadttá! 22 Hatoljon be ez az átokhozó víz a belső részeidbe, dagadjon meg a méhed, és legyen koraszülővé a medencéd! Az asszony pedig mondja rá: Ámen! Ámen! 23 Azután írja föl a pap ezeket az átkokat egy lapra, mossa bele a keserű vízbe, 24 és itassa meg az asszonnyal a keserű, átokhozó vizet, hadd hatoljon bele az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva. 25 Azután vegye ki a pap az asszony kezéből a féltékenységi áldozatot, mutassa fel az áldozatot az Úr színe előtt, és vigye az oltárhoz. 26 Vegyen a pap egy marokkal az áldozatból az asszony emlékeztető áldozatául, és füstölögtesse el az oltáron. Azután itassa meg az asszonnyal a vizet. 27 Miután megitatta vele a vizet, az fog történni, hogy ha az asszony csakugyan tisztátalanná vált, mert hűtlenséget követett el férje ellen, belehatol az az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva, megdagad a méhe, és koraszülővé válik a medencéje. Akkor majd annak az asszonynak a nevével mondanak átkot népe körében. 28 De ha nem vált tisztátalanná az asszony, hanem tiszta maradt, akkor a víz nem árt neki, és továbbra is képes lesz gyermeket szülni. 29 Ez a féltékenység törvénye. Ha egy asszony eltévelyedik férjétől, és tisztátalanná válik, 30 vagy ha valakiben féltékenység támad, féltékeny lesz a feleségére, és ezért az Úr színe elé állítja az asszonyt, akkor a pap mindenben e szerint a törvény szerint járjon el. 31 A férj mentesül a bűntől, az asszonynak pedig bűnhődnie kell, ha bűnös.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(24) „…hadd hatoljon bele az átokhozó víz, keserves fájdalmat okozva.” (4Mózes 5)
A házasságtörés nyomán keletkezett fájdalom alatt keservesen nyögő, sokféle embert lelkigondoztam már, férfit és nőt egyaránt. Ma már nincs különbség a szabadságban, a félrelépések lehetőségében és az utána következő keserves fájdalomban sem, a nemek között. Igénk csak a nő paráznaságáról szól, noha a férfi ugyanúgy paráznává lehet, mindkettőjüket fenyegeti ez az eltévelyedés.
Maga a tény, hogy van testi paráznaság, jelzi az emberlét nyomorúságát; azt, hogy Isten áldása helyett átok alatt vagyunk. Ami egy testté lett, azt széttépték (1Mózes 2,4). Olyan ez, mint amikor elvesztem a lábamat, vagy valamelyik fontos testrészemet: keserves fájdalommal jár, és utána minden megváltozik az életemben. Egy házasságtörésnél, amit Isten egybeszerkesztett, azt tépjük szét, és utána a család minden tagja, az egész életünk belerokkan abba. Ez a bűn átka: egy pillanatnyi gyönyörért beáldozunk mindent. Ez a bűn természete: élni, többet és jobban élni, élvezni az életet, tenyészni ebben a világban, mindent birtokba venni és kiszipolyozni. Így élünk, ez vezet bennünket…
A bűn nyomorúsága ez. Az ember, csakis Istenével közösségben élhet teljes életet. A bűn nem más, mint paráznaság Isten ellen: az ember hűtlenné lett Istenéhez, és mint a házasságtörésben, átok alá kerültünk, és keserves fájdalmat okoztunk egymásnak. Hamlet emiatt szenved és kiált fel, a parázna és gyilkos világban, mintegy az emberlét elhajlottsága miatt szenvedve, megoldást keresve: „A világ szétesett, átok ül rajtam, most én kellek hozzá, hogy összerakjam.”
Mi nem tudjuk összerakni a világot. Jézus Krisztus az, aki feltámadásával összerakta azt, ami halálosan szétesett. Őáltala megbocsátott nekünk, megtisztított és üdvözített minket az Isten. Ő levette rólunk a bűn átkát, hogy végre megtérjünk, a porból felkeljünk és új életet éljünk; Ővele üdvözítő közösségben, egymással testvéri szeretetben. Csakis az Ő kegyelme indít bennünket erre, csakis az Ő hatalma végezheti el ezt; de nincs más megoldás!