„...eljön a Pártfogó...” Jn 15,18–27
18 Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. 21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban nincs mentségük bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. 24 Ha nem tettem volna közöttük olyan cselekedeteket, amilyeneket senki más nem tett, nem volna bűnük. Most azonban látták azokat, és mégis meggyűlöltek engem és az én Atyámat is. 25 De be kell teljesednie annak az igének, amely meg van írva az ő törvényükben: „Ok nélkül gyűlölnek engem.” 26 Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; 27 de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.
Bibliaolvasó kalauz – Nyilas Zoltán igemagyarázata
Az elmúlt három napban a „szeretet megmaradásának” törvénye vezetett minket. Mai szakaszunk összetartó erejét a gyűlölet adja. Tapasztaljuk valóságát az „ártatlan” óvodás gyermekek egymást kiközösítő világában, a felbomlott házasságok kommentárjában, és sajnos tetten érhető gyülekezeteinkben is. Jézust is gyűlölték, ezért az üldözés és szenvedés elől a tanítványok sem menekülhetnek. Ez a mi Urunkhoz való „halálos” hűség következménye. A nehezekben ezért csak az övéinek ad vigaszt az ige: „...eljön a Pártfogó...” (26).
RÉ 455 MRÉ 480
„…az Úrnak szenteli magát…” 4Mózes 6,1–21
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy nő különleges fogadalmat tesz, názírfogadalmat, vagyis az Úrnak szenteli magát, 3 tartózkodjék a bortól és egyéb részegítő italtól, ne igyék borból vagy egyéb részegítő italból készített ecetet, semmilyen más, szőlőből készült italt se igyék, és ne egyék se friss, se szárított szőlőt. 4 Názírsága egész ideje alatt semmi olyat se egyék, ami szőlőtőről való, még a magját vagy a héját se. 5 Názírfogadalmának egész ideje alatt ne érje borotva a fejét. Míg le nem telnek azok a napok, amelyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja szabadon nőni hajfürtjeit. 6 Ne menjen be halotthoz az idő alatt, amelyre az Úrnak szentelte magát. 7 Ne tegye magát tisztátalanná se apjával, se anyjával, se fivérével, se nővérével, ha közben meghalnának, mert Istennek szentelt haj van a fején. 8 Názírsága egész idején az Úrnak legyen szentelve. 9 Ha pedig valaki hirtelen és váratlanul meghal az otthonában, és tisztátalanná teszi a megszentelt fejét, akkor vágja le a haját tisztulása napján, a hetedik napon nyírja meg azt. 10 A nyolcadik napon pedig vigyen el két gerlét vagy két galambot a paphoz, a kijelentés sátrának bejáratához. 11 Készítse el a pap az egyiket vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul, és végezzen érte engesztelést, mert vétekbe esett a holttest miatt. Így szentelje meg újból a fejét azon a napon. 12 Szentelje magát újból az Úrnak názírsága idejére, és vigyen egy egyéves bárányt jóvátételi áldozatul. Az előző napok pedig nem számítanak, mert tisztátalanná vált a názír feje. 13 Ez a názír törvénye: Amikor letelik názírságának az ideje, vezessék a kijelentés sátrának bejáratához. 14 Mutassa be áldozatát az Úrnak: egy egyéves hibátlan hím bárányt égőáldozatul, egy egyéves hibátlan nőstény bárányt vétekáldozatul, egy hibátlan kost békeáldozatul, 15 egy kosár kovásztalan kenyeret, finomlisztből olajjal gyúrt lepényeket és olajjal megkent kovásztalan lángosokat a hozzájuk tartozó ételáldozatokkal és italáldozatokkal együtt. 16 Mutassa be a pap az Úr színe előtt, és készítse el a názír vétekáldozatát és égőáldozatát. 17 A kost is készítse el békeáldozatul az Úrnak a kosár kovásztalan kenyérrel együtt. Készítse el a pap az ahhoz tartozó ételáldozatot és italáldozatot is. 18 A názír pedig nyírja le megszentelt hajkoronáját a kijelentés sátrának bejáratánál, azután fogja megszentelt hajkoronáját, és tegye azt a tűzre, amelyen a békeáldozat van. 19 Fogja a pap a kos megfőtt lapockáját, egy kovásztalan lepényt a kosárból meg egy kovásztalan lángost, tegye a názír tenyerébe, miután a názír lenyírta megszentelt hajkoronáját, 20 és mutassa fel azokat a pap felmutatott áldozatul az Úr színe előtt. A papé az szent adományként, a felmutatott áldozati szegyen és felajánlott combon kívül. Azután a názír ismét ihat bort. 21 Ez a törvénye a názírnak, aki fogadalmat tett. Az Úrnak szóló áldozat ez hajkoronájáért, azon kívül, amire telik neki. Úgy kell a názírság törvényét megtartania, ahogyan a fogadalmat tette.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „…az Úrnak szenteli magát…” (4Mózes 6,1–21)
A papi és lévita szolgálat kizárólagosan azok kiváltsága volt, akik Lévi törzséhez tartoztak. Itt azonban egy olyan lehetőségről olvasunk, amin keresztül bármely férfi vagy nő Izráelben külön fogadalmat tehetett az Úr előtt, hogy odaszenteli magát az Úr szolgálatára.
A názírság olyan különleges fogadalom, amelyet hálából, vagy egy feladat elvégzése miatt tettek. A názírság nem feltétlenül szólt egy életre, hanem például csak az adott feladat idejére. A fogadalmat az előírt áldozatokkal meg is válthatták, ha meggondolatlanul tették volna a fogadalmat, vagy a szülők tették volna azt a gyermekükre nézve (3Mózes 27,1–8). Ilyen názír volt Sámson és Sámuel (1Sámuel 1,11).
Az eredeti kifejezés, „názar” azt jelenti: odaszánni. Az odaszánt életnek külső jelei voltak, hiszen az ilyen ember nem ihatott részegítő italt, nem nyírhatta a haját és a szakállát. A külső jel láthatóvá tette az Istennek odaszánt életet. Jézus Krisztus egész életére nézve názír volt, aki bennünket is erre, az Úrnak odaszánt életre váltott meg (Róma 12,1). Életünk minden mozzanata istentisztelet, szent élet, nem azért, mert tökéletesek vagyunk, hanem mert Isten kegyelmében vagyunk, az Övéi vagyunk. Rajtunk van a keresztség külső jele, és bennünk munkál Isten hitet ajándékozó, örök élettel meggazdagító és szolgálatra elhívó Lelkének ereje.
Sámsonnak sem a hajában volt az ereje, hanem az élő Istennel való közösségében, odaszánt életében (Bírák 16,6). Amikor elerőtlenedik az életünk, akkor vizsgáljuk meg, igazán hiszünk-e? Nem testi elerőtlenedésről van itt szó, mert Isten ereje a mi erőtlenségünk által éri el célját (2Korinthus 12,9), hanem arról, amikor bizonyosságunk roppan meg, és vagy túlzott aktivitásban mindent mi akarunk megoldani, vagy pedig a halálos kedvetlenség lesz úrrá rajtunk. Sámson is akkor gyengült el, amikor az Urával nem számolt már, és halálosan belefáradt a lelke a kísértésbe, mindenbe, és feladta (Bírák 16,16).
Urunk, a Te Igéd igazság és élet (János 17,17), eleveníts meg, szentelj meg bennünket a Te Igéddel (Zsoltárok 119,25), hogy minden nyomorúságunk ellenére hitelesek lehessünk, a Te ügyedet, az örök élet teljességét, örömét, a mi Urunk Jézus Krisztus megváltó szeretetét képviselve ebben a világban!