„...nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként,” ApCsel 5,33–42
33 Amikor ezt meghallották, dühükben a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy végeznek velük. 34 De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket. 35 Azután így szólt a nagytanácshoz: Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! 36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és ügyük semmivé lett. 37 Azután felkelt a galileai Júdás az összeírás idején. Sokakat állított a maga pártjára, de ő is elpusztult; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. 38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 39 ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok. Azok hallgattak rá, 40 behívatták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. 41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 42 és nem hagytak fel a naponkénti tanítással a templomban és házanként, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus.
Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente
Lelkesítő, ha magunkat képzeljük az apostolok helyébe, hogy mi vagyunk Krisztus mai hitvallói. Mi van azonban, ha más helyzetben találjuk magunkat? Mi van akkor, ha azt látjuk, hogy vannak, akiknek az életét olyan jelek és csodák szegélyezik, amelyek számunkra is nehezen befogadhatóak? Igen, akkor lehetünk Gamáliélek! Bízzunk az Úrban, és bízzuk rá azt, ami meghaladja a hitbeli befogadóképességünket.
RÉ 388 MRÉ 335
„…önmegtartóztatásra kötelezi magát…” 4Mózes 30
1 És Mózes elmondta Izráel fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt Mózesnek. 2 Azután így beszélt Mózes Izráel fiainak törzsfőihez: Ezt parancsolta az Úr: 3 Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz, és úgy kötelezi magát önmegtartóztatásra, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta. 4 De ha nő tesz fogadalmat az Úrnak, és kötelezi magát önmegtartóztatásra az apja házában, még mint leány, 5 ha apja hallotta fogadalmát és a vállalását, amivel önmegtartóztatásra kötelezte magát, és nem ellenezte az apja, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden vállalása, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. 6 Ha azonban ellentmond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy vállalása, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. És az Úr megbocsát neki, mert az apja mondott ellent neki. 7 Ha pedig úgy megy férjhez, hogy fogadalom terheli, vagy meggondolatlan beszéddel kötelezte el magát, 8 és a férje hallott róla, de amikor hallott róla, nem ellenezte, akkor érvényesek a fogadalmai, és érvényes az a vállalása is, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. 9 De ha a férje ellentmond neki, amikor hall róla, akkor érvénytelenné teszi az asszony fogadalmát, amely őt terheli, és a meggondolatlan beszédet, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát, és az Úr is megbocsát neki. 10 Az özvegy vagy férjétől elbocsátott asszonynak minden fogadalma érvényes, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. 11 Ha már a férje házában tesz fogadalmat egy asszony vagy kötelezi magát esküvel önmegtartóztatásra, 12 ha a férje hallotta, nem ellenezte, és nem mondott ellent neki, akkor érvényes minden fogadalma, és érvényes minden vállalása, amellyel önmegtartóztatásra kötelezte magát. 13 De ha a férje érvénytelenné teszi a fogadalmakat, amikor meghallja azokat, akkor nem érvényes semmi abból, amit fogadalomként kimondott, vagy amire elkötelezte magát. A férje érvénytelenné tette azokat, és az Úr is megbocsát neki. 14 Minden fogadalmat és minden esküt, amellyel önmegtartóztatásra kötelezi magát, a férje tesz érvényessé, és a férje tesz érvénytelenné. 15 De ha a férje nem ellenzi azt aznap, egészen másnapig, akkor érvényessé teszi minden fogadalmát és minden vállalását, amely őt terheli; érvényessé tette azokat, mert nem ellenezte azon a napon, amelyen meghallotta. 16 De ha később teszi érvénytelenné azokat, mint amikor hallott róluk, akkor az asszony bűne őt terheli. 17 Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az Úr Mózesnek a férjre és a feleségre, valamint az apára és a leányra vonatkozólag, ha az még mint leány apja házában él.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(4) „…önmegtartóztatásra kötelezi magát…” (4Mózes 30)
A fogadalomnak fontos szerepe van a hívő életben.
Fogadalmainkat az Úr előtt tesszük, amivel elkötelezzük magunkat (4). A fogadalom lehet időszakos és egy életre szóló. A fogadalom tárgya az lehet, ami Isten dicsőségét, népe javát szolgálja és minden ember számára áldássá lehet. Fogadalmunkban azt ajánlhatjuk fel erre a célra, ami felett, a látható keretek között – Isten akaratából – mi rendelkezünk: önmagunk, tulajdonunk, bizonyos tekintetben a családunk, a házunk népe…
A fogadalom kötelez. A fogadalmat tevőnek szüntelenül imádkoznia kell, hogy gyarló emberként, felülről kapjon erőt, vezetést, Szentlelket, hogy fogadalmát betölthesse. Ne tegyünk meggondolatlanul fogadalmat! Ebben segíthetnek azok, akik hozzánk közel állnak (6–9).
Ugyanakkor gondoljuk meg, hogy Isten hívő népe, fogadalom nélkül is, csakis az Úr szolgálatában élhet, hiszen Isten eszközei vagyunk, az Úr cselekszik bennünk és általunk. Isten ígérete, fogadalma népe felé, Jézus Krisztusban beteljesedett rajtunk. Ettől kezdve Ő szív szerint késszé és hajlandóvá tesz minket arra, hogy Őneki éljünk.
Az önmegtartóztatás egy meghatározó, életmentő fogadalom lehetne. Igénk ezt külön kiemeli. Az önmegtartóztatás azt jelenti, hogy elhatározom, az Úr vezetését követve, hogy mit tehetek meg, és mit nem tehetek meg. Az időleges önmegtartóztatás, mint böjt, imádsággal együtt, egy cél érdekében is történhet. Minden nyomorúság abból fakad ebben a világban, hogy önmegvalósítók és önkiélők vagyunk, mindig feszegetjük a rendelkezésünkre álló határokat, halálosan. Szegényen és gazdagon is feszegetjük a magunk határait. Az önmegtartóztatás a legnagyobb szabadság. De ezt csak hitben lehet elfogadni, megtapasztalni, megélni. Szupermodern világunk hallani sem akar az önmegtartóztatásról. Az önmegtartóztatás nélküli élet kárba vész. Az önmegtartóztatás a Szentlélek gyümölcse, amely éltet (Galata 5,23).
*
Az Ószövetségben, férfi és nő egyaránt tehetett ilyen fogadalmat (3Mózes 27; 4Mózes 6,2; Bírák 13,4), amelynek csúcsa a názírfogadalom volt. A fogadalom vonatkozhatott önmagunkra, gyermekeinkre, valamelyik tulajdonunkra. Bizonyos fogadalmakat megfelelő pénzösszeggel meg lehetett váltani, vagy vétekáldozat bemutatásával lehetett rendezni azt.
A fogadalom: ígéret valaminek a megtartására; az eskü: ígéret arra, hogy valamit nem teszünk meg.
Ha egy nem házas lány tesz ilyen ígéretet, akkor azt az apja hagyhatja jóvá (4–6). Ha férjes asszony tesz ilyen fogadalmat, azt a férj hitelesítheti (7–9). Ha ők nem hagyják jóvá a nő fogadalmát, akkor az nem érvényes; de ha ők jóváhagyták, akkor ők felelnek a fogadalom megtartásáért (10–15). Az özvegy- és elvált asszonynak a fogadalmát meg kellett tartani, ugyanúgy, mint a férfinak (10). A fogadalom, bizonyos idő után, érvényessé vált, csak a megfelelő vétekáldozat bemutatásával lehetett érvényteleníteni azt (3Mózes 5,4–13).
Ne felejtsük el, hogy a nő itt nem kiszolgáltatott helyzetben van, hanem inkább a férfi védelme alatt állt, hiszen a férfi, ha fogadalmat tett, akkor azt meg kellett tartania, nem számíthatott arra, hogy bárki is kezeskedik érte (3). Isten a mi kezesünk, a Krisztusban!