„...és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt...” ApCsel 6,1–7
1 Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, a görögül beszélő zsidók zúgolódni kezdtek a héberül beszélők ellen, hogy a naponkénti gondoskodásban elhanyagolják a közülük való özvegyasszonyokat. 2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. 3 Hanem válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába, 4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett. 5 Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikolaoszt, az antiókhiai prozelitát, 6 az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. 7 Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.
Bibliaolvasó kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„...és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt...” (5). Már az őskeresztyén közösségben is szükség volt arra, hogy a növekvő gyülekezetben egyre többen álljanak szolgálatba a különböző feladatok elvégzésére. Imádság, igeszolgálat, gondoskodás a bajban lévőkről – és még sok más feladat várja ma is a szolgálattevőket. Jézusba vetett hittel, a Szentlélek vezetésével végezzük minden szolgálatunkat!
RÉ 24 MRÉ 24
„Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon…” 4Mózes 31
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután elődeid mellé kerülsz. 3 Azután így beszélt Mózes a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, és támadják meg Midjánt, hogy bosszút álljanak Midjánon az Úrért. 4 Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba. 5 Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert. 6 Azután csatába küldte őket Mózes, törzsenként ezret; velük együtt csatába küldte Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat. 7 Csatába is szálltak Midján ellen, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr, és megöltek minden férfit. 8 Midján királyait is megölték azokkal, akiket lemészároltak: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is. 9 Midján asszonyait és gyermekeit azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elvitték zsákmányként minden állatukat, jószágukat és egész vagyonukat. 10 Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort. 11 Azután fogták az egész zsákmányt és az összes megszerzett embert és állatot, 12 és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. 13 Mózes, Eleázár pap és a közösség összes fejedelme kivonult eléjük a táboron kívülre. 14 De Mózes megharagudott a hadsereg vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik hazatértek a megvívott harcból. 15 Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az egész asszonynépet?! 16 Hiszen ők csábították hűtlenségre az Úr ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az Úr közösségét. 17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, akinek már volt dolga férfival úgy, hogy vele hált. 18 De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást. 19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon és a hetedik napon: ti is, meg a foglyaitok is. 20 Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt. 21 Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt Mózesnek az Úr: 22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg a vas-, ón- és ólomholmit, 23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. Ami pedig nem tűzálló, azt merítsétek vízbe! 24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba. 25 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: 26 Számold össze a foglyokat, az elfogott embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt. 27 Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között. 28 Végy el egy részt az Úrnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt. 29 Abból a feléből vegyétek el, ami nekik jutott, és add azt Eleázár papnak az Úrnak szóló felajánlásként. 30 Az Izráel fiainak jutott feléből pedig végy el ötvenenként egyet: embert és marhát, szamarat meg juhot, mindenféle állatot. Add azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál végzik a tennivalókat. 31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 32 Ez volt az, ami a megszerzett zsákmányból megmaradt; abból, amit zsákmányolt a hadinép: hatszázhetvenötezer juh, 33 hetvenkétezer marha, 34 hatvanegyezer szamár 35 és harminckétezer ember: azok a nők, akik nem ismerték a férfival való hálást. 36 Ennek az a fele, amely a hadba vonultak része volt, szám szerint a következő volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, 37 ebből az Úrnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt; 38 harminchatezer marha, ebből az Úrnak járó rész hetvenkettő volt; 39 harmincezer-ötszáz szamár, ebből az Úrnak járó rész hatvanegy volt; 40 és tizenhatezer ember, közülük az Úrnak járó rész harminckét lélek volt. 41 Mózes átadta Eleázár papnak az Úrnak felajánlott részt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 42 Az Izráel fiainak jutott felerész, amelyet elvett Mózes a harcosoktól, 43 tehát a közösségre eső felerész ennyi volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, 44 harminchatezer marha, 45 harmincezer-ötszáz szamár 46 és tizenhatezer ember. 47 Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál végezték a tennivalóikat, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 48 Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok, 49 és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, összeszámoltuk a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk. 50 Ezért elhoztuk mindnyájan az Úrnak szóló áldozatul az arany ékszereket, ki-ki amit talált: a bokaláncokat és karpereceket, a gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az Úr előtt. 51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat, csupa mesterművet. 52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok felajánlottak az Úrnak, tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt; 53 a katonáik pedig a saját zsákmányukat megtartották maguknak. 54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az Úr elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon…” (4Mózes 31)
Foglaljuk össze, mit olvasunk ebben a fejezetben!
Az Úr utasítása ez Mózesnek (1–6). Az indok a Baal-Peórnál történt vétek, amikor a móábiak között lakó midjániak meghívták Izráelt isteneik áldozataira, ahol Izráel fiai elkezdtek paráználkodni az ottani móábi és midjáni leányokkal, a termékenységi kultusz hatása alatt (4Mózes 25). A harcban egyetlen izraeli katona sem sérült meg, de kiirtottak minden midjáni férfit, városaikat és sátortáboraikat lerombolták, és nagy zsákmánnyal tértek haza (7–12). Mózes ekkor a foglyok közül megölette az asszonyokat és a fiúgyermekeket is, csak a szüzeket hagyta élve, nehogy újra bűnre csábítsák a népet (13–18). A vérengzés után a harcosok megtisztították önmagukat és a zsákmányt, majd a zsákmányt – amelynek itt leírt száma szinte felfoghatatlan – elosztották, és az előírások szerint átadták a zsákmányból az Úrnak járó részt, a szentély fenntartására (19–24). A katonák, győzelmi hálából, az összes zsákmányolt aranyékszert a szentélynek adományozták, hogy engesztelést szerezzenek maguknak (48–54).
Mit mondhatunk mindezekre?
Sokféle magyarázati megoldás létezik ezekre a nehéz részekre. Józsué könyvének magyarázata során egyszer már leírtam ezeket a módozatokat, kísérleteket… Ez a fejezet igazából egy pontos látlelet arról, hogy miként működik a bűntől rontott világ. A fejezet olyan zsigeri, minden elemében, amilyen ma is ez a világ, benne mindenki: „Nincs igaz ember, egy sem.” (Róma 3,10–18) Ilyen a bűn, mindenkit határtalanul beszennyez, gyarló igazunkat képviselve, az Úrra hivatkozva, bűnt és jogos büntetést emlegetve, kegyetlen bosszút állva, megindokolva annak jogosságát… Teológiailag korrekten mondjuk, hogy az Úr jogosan bünteti meg a bűnt, de akkor nekünk végünk van, mindnyájunknak, hacsak az Ő irgalma nem könyörül rajtunk, érdemteleneken! Jézus Krisztusért kiáltunk, Őbenne vagyunk, Őbenne remélünk (2Korinthus 1,10), az Ő eljövetelére várunk (Jelenések 22,20). Isten, egyszülött Fiában megoldotta a bosszú kérdését! Tehát mi kezet ne merjünk emelni, senkire sem, semmilyen igazság nevében sem! Ha ez a krisztusi lelkület, a megtéretlen világban, védtelen kiszolgáltatottságot jelent, akkor jöjjön a vég, amely nekünk az élet kezdete (Bonhoeffer).