„Érted is, amit olvasol?” ApCsel 8,26–40
26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen. 27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve Ézsaiás prófétát olvasta. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: Érted is, amit olvasol? 31 Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33 Megaláztatásában elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” 34 A főember megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? 37 Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. * 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40 Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.
Bibliaolvasó kalauz – Tarr Kálmán igemagyarázata
„Érted is, amit olvasol?” (30). Sokan lelkesednek fel és válnak „hívőkké”, de vajon meddig? Ezért olyan fontos, amit Fülöp kérdez a megtért etióp főembertől. Magunktól is, másoktól is meg kell néha kérdeznünk, hogy a jobbnál jobb olvasnivalókat, de kiváltképpen a Bibliát értjük-e igazán a szerző, Isten szándéka szerint. Keressük az írás értelmét, és legyen saját magyarázatos Bibliánk!
RÉ 339 MRÉ 216
„Az Úr Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni…” Bírák 1,16–36
16 A kéniek, Mózes sógorának a fiai is elmentek a pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájába, amely a Délvidéken van, Arádnál, és ott telepedtek le a néppel együtt. 17 Júda azután elment a testvérével, Simeonnal együtt, és megverték a Cefatban lakó kánaániakat. Kiirtották őket mindenestül; ezért nevezték el aztán a várost Hormának. 18 Majd elfoglalta Júda Gázát határával együtt, Askelónt határával együtt és Ekrónt határával együtt. 19 Az Úr Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vas harci kocsijaik voltak. 20 Hebrónt Kálébnak adták, ahogyan Mózes megparancsolta; ő pedig kiűzte onnan Anák három fiát. 21 A jebúsziakat, Jeruzsálem lakosait azonban nem űzték ki Benjámin fiai, ezért laknak a jebúsziak Benjámin fiaival együtt Jeruzsálemben még ma is. 22 Felvonult József háza is Bétel ellen. Az Úr velük volt. 23 József háza kémeket küldött Bételbe. A város neve azelőtt Lúz volt. 24 Az előőrsök megláttak egy férfit, aki a városból jött ki, és ezt mondták neki: Mutasd meg nekünk, hogy hol lehet bejutni a városba, és mi irgalmasak leszünk hozzád. 25 Amikor megmutatta nekik, hogy hol lehet bejutni a városba, a város lakóit kardélre hányták, de azt a férfit és egész nemzetségét hagyták elvonulni. 26 Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, épített egy várost, és Lúznak nevezte el. Ez annak a neve még ma is. 27 De Manassé nem tudta birtokba venni Bét-Seánt és falvait, Taanakot és falvait, Dór lakosait és falvait, Jibleám lakosait és falvait, Megiddó lakosait és falvait. A kánaániaknak sikerült ott maradniuk ezen a földön. 28 De amikor Izráel megerősödött, kényszermunkára fogta a kánaániakat, kiűzni azonban nem tudta őket. 29 Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, ezért a kánaániak ott laktak közöttük Gézerben. 30 Zebulon sem űzte ki Kitrón lakosait, sem Nahalól lakosait, ezért a kánaániak ott laktak közöttük, de kényszermunkások lettek. 31 Ásér sem űzte ki Akkó lakosait, sem Szidón lakosait, sem pedig Ahláb, Akzíb, Helbá, Afék és Rehób lakosait. 32 Ezért az Ásér törzséhez tartozók ott laktak a kánaániak között, az ország lakosai között, mert nem tudták kiűzni őket. 33 Naftáli sem űzte ki Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anát lakosait, ezért ott lakott a kánaániak között, az ország lakosai között. De Bét-Semes és Bét-Anát lakosai az ő kényszermunkásai lettek. 34 Az emóriak pedig a hegyvidékre szorították Dán fiait, és nem engedték őket lejönni a völgybe. 35 Így sikerült az emóriaknak Har-Hereszben, Ajjálónban és Saalbímban maradniuk. De amikor József házának a keze rájuk nehezedett, kényszermunkások lettek. 36 Az emóriak határa az Akrabbím-hágótól és Szelától fölfelé húzódott.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(19) „Az Úr Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni…” (Bírák 1,16–36)
Mindegyik törzs igyekezett birtokba venni a neki elrendelt részt (16–26). Bőséggel maradtak azonban el nem foglalt területek Júda törzsének területén, beleértve Jeruzsálemet (19–21), de más törzsek területein is (27–36). Ahol eredményesek voltak, csak azért járhattak sikerrel, mert az Úr velük volt (22). A siker akkor áldás, akkor maradandó, ha azt az Úrtól kértük el, Őtőle kaptuk és mindvégig Őneki tulajdonítjuk azt. Az Úr nélkül semmit sem cselekedhetünk (János 15,5), ami azt is jelenti, hogy amit Őnélküle teszünk, azon nincs áldás, az bármilyen ügyeskedéssel és kaszabolással szerzett siker, az emberek szemében bármilyen dicsfényes siker is, valójában ideigvaló, mulandó, akár ítélet alatt is lehet.
Az is egyértelmű a mai Igéből, hogy az Úr folyamatos jelenlétére, vezetésére van szükség, hiszen Ő nem azonnal ad eredményt. Józsué könyve mintha arról tudósított volna, hogy elfoglalták az egész országot (Józsué 11,16–23); de a Bírák könyvéből kiderül, hogy ez még hosszú küzdelmek sorozata lesz, amely mind a mai napig tart. Isten, e-világban hűséges szolgálatot, küzdelmet vár tőlünk, de az eredmény nem azonnal, nem teljességében adatik. Életünk utolsó percéig harcoljuk a hit harcát (1Timóteus 6,12), folyamatosan megkérdezzük az Urat (1,1), odamenekülünk a kegyelem királyi székéhez (Zsidókhoz írt levél 4,16), és egyre inkább belátjuk, hogy ami ma eredmény volt, holnap már nem az.
Hűségesen tesszük a dolgunkat, hiszen az örök Ígéret Földje, a mennyei Jeruzsálem, a nekünk kirendelt rész, Jézus Krisztusban már a miénk. A rettenetes harcot nem nekünk kellett megharcolni, mert Isten hatalma és szeretete már megharcolta értünk azt (1,8). Nincs ennél nagyobb „eredmény”, ami nem kopik el soha. Ez az örökség erőt ad a hűséghez mindhalálig (Jelenések 2,10), és örömöt ad az „itteni” részeredményekhez…