„...tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás...” ApCsel 10,17–23a
17 Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, 18 és bekiáltva megkérdezték, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. 19 Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged: 20 kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket! 21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt? 22 Azok így feleltek: Kornéliusz százados, ez az igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz. 23 Ekkor Péter behívta, és vendégül látta őket.
Bibliaolvasó kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
A mi Istenünk csodálatosan intézi az ő tervének megvalósulását. Nemcsak a pogány származású százados „rémült meg” az angyaltól (4), hanem a sokat tapasztalt tanítvány, Péter is csak „...tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás...” (17). Míg az események kibontakoznak, szól a Lélek, hogy megértesse, mire készíti az övéit az Úr. Olyan dolgok történnek, amilyenek azelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. Isten pedig azt akarja, hogy ezt elfogadjuk tőle. Így tesz ma is, velünk is. Szokatlan és váratlan dolgokkal lep meg bennünket, de erre mindig felkészít igéje és Lelke által!
RÉ 66 MRÉ 66
„…ismét azt tették, amit rossznak tartott az Úr.” Bírák 4,1–16
1 Izráel fiai Éhúd halála után ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. 2 Ezért kiszolgáltatta őket az Úr Jábínnak, Kánaán királyának, aki Hácórban uralkodott. Hadseregparancsnoka Sisera volt, aki Haróset-Gójimban lakott. 3 Ekkor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz, mert Jábínnak kilencszáz vas harci kocsija volt, és húsz esztendeig keményen sanyargatta Izráel fiait. 4 Abban az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. 5 Debóra pálmája alatt szokott tartózkodni Rámá és Bétel között, Efraim hegyvidékén, ide jártak fel hozzá Izráel fiai, hogy ítéletet hozzon. 6 Elküldött Bárákért, Abínóam fiáért, és elhívatta Kedes-Naftáliból. Azt mondta neki: Ezt parancsolja az Úr, Izráel Istene: Menj, vonulj a Tábór-hegyre, végy magad mellé tízezer embert Naftáli fiai és Zebulon fiai közül! 7 Én pedig ellened vezetem a Kísón-patakhoz Siserát, Jábín hadseregparancsnokát, harci kocsijaival és hatalmas seregével, és a kezedbe adom őt. 8 Bárák azonban ezt mondta neki: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én sem megyek. 9 Debóra azt felelte: Szívesen elmegyek veled, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség azon az úton, amelyen elindulsz, mert asszony kezére adja az Úr Siserát. Azzal fölkelt Debóra, és elment Bárákkal Kedesbe. 10 Bárák pedig Kedesbe hívta Zebulont és Naftálit, és tízezer ember vonult a nyomában; vele ment Debóra is. 11 A kéni Héber különvált a kéniektől, Mózes sógorának, Hóbábnak a fiaitól, és végül a caananními tölgyfánál vert sátrat, amely Kedes mellett van. 12 Amikor jelentették Siserának, hogy Bárák, Abínóam fia felvonult a Tábór-hegyre, 13 Sisera a Kísón-patakhoz vezényelte összes harci kocsiját Haróset-Gójimból: kilencszáz vas harci kocsit és egész hadinépét. 14 Akkor ezt mondta Debóra Báráknak: Támadj, mert ezen a napon kezedbe adja az Úr Siserát! Az Úr vonul előtted! Bárák lejött a Tábór-hegyről, és mögötte a tízezer ember. 15 Az Úr pedig Bárák fegyverei előtt annyira megzavarta Siserát összes harci kocsijával és egész táborával együtt, hogy leugrott Sisera a harci kocsijáról, és gyalog menekült. 16 Bárák pedig üldözte a harci kocsikat és a tábort egészen Haróset-Gójimig. Sisera egész táborát levágták, egyetlen ember sem maradt meg.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…ismét azt tették, amit rossznak tartott az Úr.” (Bírák 4,1–16)
Visszatérő formulája ez a Bírák könyvének. Sajnos, több ez, mint elbeszélő formula, mert akkor és azóta is ez az emberlét, de az Isten népének nyomorúsága is: újból és újból azt tesszük – egyéni, egyházi, közösségi értelemben, világméretekben –, amit rossznak tart az Úr. Csak a módozatok változnak, de az alapnyomorúság marad; így életünk nyomorúságai is lényegében ugyanazok (1).
Azt is vegyük észre, hogy ebben a bibliai könyvben mindig akkor tértek rossz útra Isten népének tagjai, amikor az adott bíra, azaz a nép vezetője meghalt. Amikor Otníél és Éhúd meghalt, akik erős kézzel vezették a népet (3,10), akkor azonnal eluralkodott a káosz, és abból fakadt minden elhajlás, minden nyomorúság, majd Isten jogos intése, hiszen Isten idegen népeknek adta oda népét (1). Ebből is az következik, hogy kell az Isten Lelke által irányított, erős kezű vezető. Az erős vezetés, ugyanakkor mindig szeretettel teli és nem hatalommal visszaélő, megnyomorító, félelmet keltő vezetés, hanem Isten eszközeként hitet és életet biztosító, védő, óvó vezetés. Enélkül megemészt a bűn.
Mindig könyörögjünk a vezetőkért! Ez bibliai parancs. Ezzel nem politikai hatalmakat támogatunk. Ezzel az Isten országának növekedéséért könyörgünk, Jézus Krisztus visszajöveteléért, a dolgok újjáteremtett rendeződéséért. Csak ez a lényeg: Jézus Krisztus megváltó szeretete, aki a vezetők vezetője, aki mindeneknek Ura! Amikor Barth Károly az ifjabb Blumhardt igehirdetéseit tanulmányozta, ezt írta azokról: „Tud együtt szenvedni a világgal, őszintén kibeszéli a világ nyomorúságát, és erre válaszként hirdeti a megváltás Igéjét, a feltámadott Krisztust, amire és akire a világ várva vár. Hát nem ez-e a legnagyobb és a legtöbb kilátással kecsegtető dolog, amit csak ember manapság tehet?”