„Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!” ApCsel 12,6–19
6 Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. 7 És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. 8 Ezt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! 9 Péter kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. 10 Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Amikor kimentek rajta, végighaladtak egy utcán, azután hirtelen eltűnt mellőle az angyal. 11 Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt. 12 Amikor ezt felismerte, elment Mária házához, aki a Márknak is nevezett János anyja volt. Itt sokan voltak együtt és imádkoztak. 13 Amikor megzörgette az ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja, ki az. 14 Megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. 15 De azok azt mondták: Elment az eszed! Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: Az ő angyala az! 16 Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. 17 Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, majd így szólt: Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek! Azután kiment, és más helyre távozott. 18 Amikor megvirradt, nagy riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. 19 Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Azután lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.
Bibliaolvasó kalauz – Sándor Balázs igemagyarázata
A hívek buzgó imádsága mozgósítja a mennyei erőket. Isten hatalma pedig nagyobb minden földi hatalomnál. Pétert kimenti az angyal a szigorú őrizetből. Isten ereje nem lett kisebb. Ő ma is meghallgatja a mi könyörgéseinket, s ma is olyan hatalommal cselekszik, ami átformálja az emberi lehetőségeket. Legyünk képesek elfogadni azt, amiért könyörgünk – ne kételkedjünk!
RÉ 89 MRÉ 89
„Ekkor az Úr felruházta Lelkével Gedeont…” Bírák 6,33–40
33 Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Jezréel síkságán. 34 Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. 35 Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba, Zebulonba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben. 36 Gedeon ekkor azt mondta Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted, 37 akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, a föld pedig mindenütt száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted. 38 Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy egész csészényi vizet. 39 Gedeon azonban ezt mondta Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, a föld pedig legyen mindenütt harmatos! 40 És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, a földet pedig mindenütt harmat borította.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(34) „Ekkor az Úr felruházta Lelkével Gedeont…” (Bírák 6,33–40)
Amikor az Úr ad feladatot, akkor ahhoz adja Szentlelkének különös, a feladathoz szükséges adományát. Az Úr ezzel tesz képessé bennünket a feladat hűséges betöltéséhez, mert megeleveníti, felvértezi a hitünket, elveszi a félelmeket, ad erőt, vezetést és megerősítő jeleket (34).
Az Úr Lelke betöltötte Gedeont (Mikeás 3,8). Isten Lelke által lehetett Gedeon az egész nép előtt elfogadott vezető, aki megfújhatta a kürtöt, és szavára egységben összegyűlt az egész nép. Isten Lelke az egység Lelke (33–35).
Az Úr Lelke megerősítő jeleket is adott Gedeonnak (36–40). Isten Lelke, a megelevenített hithez kéretlenül is ad jeleket. Isten Lelke nélkül jeleket kérünk először, és majd akkor hiszünk, ha látjuk a jeleket, de soha nem elég a bizonyító jelekből. Isten Lelke által pedig az Úrra hagyatkozó hitünk kapja a jeleket. Gedeon jelkérése két dologra tanít bennünket. Egyrészt, Isten Lelke által vezérelve, döntő helyzetekben – azokban, ahová Ő küldött bennünket –, könyörögve kérhetjük az Úrtól a megerősítő jeleket. Másrészt, soha ne felejtsük el, hogy a végső jel, „Jónás próféta jele”, a feltámadott Jézus Krisztus megváltó kegyelme, már a miénk! (Máté 16,4)
Könyörögjünk Szentlélekért! Az egyház csak akkor egyház, ha szüntelenül könyörög a Lélekért, hogy az töltse be szolgálatát. Szentlélek nélkül nincs egység, pont abban az értelemben nincs egység, ahogy azt ma megtapasztaljuk, egyházban és világban egyaránt, mert nincs olyan ügy, nincs olyan ember, akinek manapság egységes tisztelete lenne; mindenki összevissza és felelőtlenül – önmagát a legokosabbnak tartva, a másikat meg lenézve – „kotyog” bele mindenbe. Ha belegondolunk, halálosan „Lélektelen” állapot ez. Könyörögjünk Lélekért, abban az értelemben is, hogy szolgálatunkat jelek, csodák, gyógyulások kísérjék. Rudolf Bohren teológiája hangsúlyozta ezt legutóbb. Olyan hatástalan, olyan „Lélek nélküli”, olyan erőtlen a szolgálatunk, mint minden más olyan hatástalan manapság, pedig tökéletesen profik a módszerek. Jöjj, Szentlélek!