„Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt” ApCsel 12,20–25
20 Heródes ellenséges indulattal volt a tírusziak és szidóniak iránt. De azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután megnyerték Blásztuszt, a király kamarását, békét kértek, mivel tartományuk a királytól kapta az élelmet. 21 A kitűzött napon Heródes felöltözött királyi ruhába, és a trónjára ülve beszédet intézett hozzájuk. 22 A nép pedig felkiáltott: Isten hangja ez, és nem emberé! 23 Az Úr angyala pedig azonnal lesújtott rá, amiért nem Istennek adta a dicsőséget. Férgek emésztették meg, így pusztult el. 24 Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt. 25 Barnabás és Saul, miután elvégezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is hívtak.
Bibliaolvasó kalauz – Varga Róbert igemagyarázata
„Az Úr igéje pedig egyre szélesebb körben terjedt” (24). Amikor egyre többen jutottak hitre, egyre több ellensége lett a keresztyén egyháznak. Ma sincs ez másképpen. Aki felvállalja azt, hogy megerősíti, azaz „konfirmálja”, hogy Jézus Krisztussal akar járni, őt követve akar élni, hasonlóra számíthat (1). A gúny és a megkülönböztetés ma is eszköze a keresztyének üldözésének. Próbák érik azokat, akiket Isten erősíteni akar, ítélet éri azokat, akik Isten helyére akarnak lépni.
RÉ 68 MRÉ 68
„Aki fél és retteg, az térjen vissza…” Bírák 7,1–8
1 Korán reggel fölkerekedett Jerubbaal, azaz Gedeon egész hadinépével, és tábort ütött a Haród-forrásnál. Midján tábora tőle északra volt, a Móre-halomnál a völgyben. 2 Akkor az Úr ezt mondta Gedeonnak: Túl sok ez a nép, amely veled van, nem adhatom a kezükbe Midjánt. Különben még így fog dicsekedni Izráel velem szemben: A saját kezem szabadított meg engem! 3 Most azért hirdesd ki a nép előtt: Aki fél és retteg, az térjen vissza, távozzék Gileád hegyvidékéről! Erre visszatért a hadinépből huszonkétezer ember, és csak tízezer maradt ott. 4 Majd ezt mondta Gedeonnak az Úr: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, hadd tegyem próbára őket ott! Amelyikről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen veled. De akiről azt mondom neked, hogy ne menjen veled, az ne menjen! 5 Akkor Gedeon levezette a népet a vízhez. Az Úr pedig ezt mondta neki: Mindazokat, akik nyelvükkel nyaldossák a vizet, ahogyan a kutya nyaldossa, állítsd külön, meg azokat is, akik letérdelve isznak! 6 És azok, akik nyaldosták a vizet, háromszázan voltak. A nép többi része letérdelve, kezét a szájához emelve itta a vizet. 7 Az Úr ezt mondta Gedeonnak: Ezzel a háromszáz emberrel, akik nyaldosták a vizet, szabadítalak meg benneteket, és adom a kezedbe Midjánt. A nép többi része pedig menjen haza! 8 Akkor ez a nép magához vette az élelmet és amazoknak a kürtjeit. A többi Izráelből való férfit pedig elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta magánál. Midján tábora alattuk volt a síkságon.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(3) „Aki fél és retteg, az térjen vissza…” (Bírák 7,1–8)
Gedeon a hit hőse (Zsidókhoz írt levél 11,32), mert engedett a cselekvő Istennek, még akkor is, amikor az emberi értelem már nem tudta követni az Isten vezetését. Isten mindig értelmes dolgokat tesz, és a mi értelmünket, cselekvésünket is felhasználhatja az Ő cselekvésében. A mai igeszakaszban is látjuk, hogy Isten azért csökkentette háromszázra népe harminckétezres seregét, hogy népe a midjániak feletti, Őáltala ajándékozott győzelmet, önhitt módon, ne tulajdonítsa magának (2). Az ember számára Isten sok cselekvése, egy adott pillanatban, felfoghatatlan is lehet. Most nem értjük, de egyszer majd megértjük (János 13,7). Fontos az értelem, Isten Lelke értelmesen és üdvösségesen cselekvő Lélek, de a mi gyarló értelmünk ennek csak töredékét képes befogadni, és az is önhitté torzíthat bennünket, amellyel a dicsőséget magunknak tulajdonítjuk. Gedeon a hit hőse, mert akkor is bízott az Úr hatalmában, vezetésében, győzelmet ajándékozó, megsegítő kegyelmében, amikor az minden emberi értelemnek, logikának, technikának, módszernek ellene mondott.
*
A sereg csökkentésének első lépése az, hogy Gedeon hazaküldte azokat, akik féltek és rettegtek (3). A harminckétezres seregből huszonkétezren annyira féltek az ütközet előtt, hogy nem is tudták palástolni félelmeiket. Az ember fél; nemcsak döntő, nehéz helyzetekben, hanem élete minden idejében. Életünk része a félelem. Isten Igéje mindig világos diagnózisként szólt erről a tényről, ezért biztat olyan sokszor azzal: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6,50) Sokféle félelem nyomorgat bennünket, és nagy színész az, aki ki meri mondani, hogy ő nem fél. Itt is voltak tízezren. A tanítványok is féltek és rettegtek (Márk 16,8), Jézus halála után, és csak a feltámadott Jézus Krisztussal való találkozás során szűnhetett a nyomorgató félelem. Az Úr előtt megvallott félelemből adatik szabadulás. E-világban ez a szabadulás azt jelenti, hogy az Úr növeli a hitünket, és nem engedi, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem (Márk 4,40). Lám, akik bevallottan féltek, azokat az Úr hazaengedte. Nem terhel bennünket az Úr erőnk felett, de Ő megerősít, a kellő pillanatban Ő elveszi a félelmeket, ha Ő küld a küzdelembe. Mások előtt – kivételezett helyzeteket leszámítva – ne beszéljünk a félelmeinkről, ez az Úr színe elé való. Minél kevesebbet foglalkozzunk a félelmekkel, és minél többet foglalkozzunk az Úr drága ígéreteivel. Az ember attól ember, hogy reflektál a dolgokra, eseményekre, önmagára, félelmeire is; a hívő ember attól is hívő ember, hogy egyre kevésbé reflektálja a dolgokat, az eseményeket és önmagát – mert minden reflektálás, egy határon túl, csak dagasztja a bajt –, és egyre inkább ráhagyatkozik az élő Istenre, aki Jézus Krisztusban legyőzte a halált. Őbenne minden győzelem a miénk!
*
Kerítést festettem. Ritka élmény, hogy ilyen mindennapi dolgokkal is foglalkozhatom. A kétkezi munka szentségét, áldását tapasztaltam meg ismét. Tenni a dolgunkat, és közben úgy hagyatkozni az Úrra, ahogy a festék tapad a kerítésre. „Sokféle rozsda” igyekszik majd a festéket ledobni onnan – sokféle baj, félelem, kishitűség –, de Isten szeretete nem enged el bennünket, mint ahogy a horganyzott kerítésre felvitt festék sem válhat le soha…