előző nap következő nap

„Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, ...” ApCsel 20,1–6

1 Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Makedóniába. 2 Bejárta annak vidékeit, számos beszédben bátorította őket, majd elment Görögországba. 3 Három hónapig maradt ott, mivel azonban a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Makedónián át tér vissza. 4 Elkísérte őt a béreai Szópatrosz, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tikhikosz és Trofimosz. 5 Ezek előre mentek, és Tróászban vártak ránk. 6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.

Bibliaolvasó kalauz – Fekete Károly igemagyarázata

„Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Makedóniába” (1). Pál úgy tudja majd nyugodtan Görögország felé venni az útját, ha nyugodt állapotban tudja efezusi híveit. Felelősségérzete nemhogy összezavarodik, hanem határozottan jelenik meg a testvéri melléjük állásban. A bátorító tanácsadásban intés és vigasztalás van. Csak az elvarrott szálak megléte után következhet a búcsúzás és az új útra indulás.

RÉ 7 MRÉ 7

„Abban az időben, amikor nem volt király Izráelben…” Bírák 19,1–10

1 Abban az időben, amikor nem volt király Izráelben, egy lévita jövevényként élt Efraim hegyvidékének a szélén. Ez a júdai Betlehemből vett magának egy másodfeleséget. 2 Másodfelesége azonban megharagudott rá, és elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe; ott is maradt négy hónapig. 3 De a férje útra kelt, elment érte, hogy a lelkére beszéljen, és visszavigye. Szolgája és két szamár volt vele. A fiatalasszony bevezette apja házába, és mikor az apja meglátta őt, örömmel ment eléje. 4 Mivel apósa, a fiatalasszony apja marasztalta őt, nála maradt három napig; ettek, ittak, és ott töltötték az éjszakát. 5 Amikor a negyedik nap korán reggel fölkeltek, és ő indulni készült, azt mondta a fiatalasszony apja a vejének: Lakjál jól valami harapnivalóval, és csak azután menjetek el! 6 Le is ültek mindketten, és együtt ettek és ittak. Azután ezt mondta a fiatalasszony apja a férfinak: Gondold meg magad, maradj itt még az éjjel, és érezd jól magad! 7 A férfi már indult volna, de az apósa addig marasztalta, míg ott nem maradt megint éjszakára. 8 Az ötödik napon is korán reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja ezt mondta: Lakjál jól, és maradjatok itt napnyugtáig! Így ettek mind a ketten. 9 Azután a férfi menni készült másodfeleségével és szolgájával, de az apósa, a fiatalasszony apja ezt mondta neki: Nézd, már bealkonyodott, mindjárt este van, maradjatok itt éjszakára! Esteledik már, maradj hát itt, és érezd jól magad! Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz. 10 De a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem útra kelt, és eljutott Jebúszig, azaz Jeruzsálemig. Két fölnyergelt szamár volt vele meg a másodfelesége.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

A Bírák könyvének záró fejezetei arról szólnak, hogy mik történtek akkor, amikor nem volt király Izráelben (1). Fogalmazzunk a teljes Írás alapján úgy, hogy ha nem Isten, az egyetlen Úr az életünk királya – egyéni, egyházi és közösségi életünk királya –, akkor nem vesszük komolyan az Isten által rendelt királyt, azaz vezetőt sem; így rettenetes dolgok történnek velünk, általunk, körülöttünk. Urunk, könyörülj, Te légy életünk királya, hogy hitben, engedelmességben, tiszteletben, szeretetben, a Te üdvözítő rendedben élhessünk, ebben a világban! Urunk, könyörülj, mert a Te üdvözítő királyságod nélkül megemészt bennünket a gonosz káosz, minden tekintetben!

Ezt a káoszt jelzi ennek a lévitának a története, aki nem az előző fejezetekben említett lévita, noha mindkettő az efraimi hegyvidéken élt, és mindkettő összefüggésbe hozható a júdeai Betlehemmel. A káoszt jelzi az is, hogy ennek a lévitának másodfelesége volt. Ez a másodfeleség paráznaságot követett el és hazament apja házához. A lévita azonban ragaszkodott hozzá és utánament (2–3). Totális káosz, olyan élet és lélekölő káosz, amibe beleragad az ember, még az Úr szolgája, egy lévita is, aki ezek után sem ért a jelekből, és nem engedi el, a megítélt helyzetben sem, a számára kívánatos nőt. Az ember beleragad a nyomorúságba, abban dagonyázik, ahhoz ragaszkodik, amibe beleveszhet? Ezek után a kialakult helyzet sem enged, mint a mocsár, fogva tart; ahogy a másodfeleség apja – persze az akkori vendéglátás szabályai szerint – marasztalta a lévitát, unszolta, jól tartotta, etette, itatta, nem engedte (4–10). A másodfeleségek jogállását ugyan rendezte a törvény (2Mózes 21,7–11; 5Mózes 21,10–14), de Isten Igéje mindig azt hangsúlyozta, hogy a férfihoz illő segítőtársat mindenkinek, egyet ad az Isten (Énekek éneke 6,9), a hozzáillőt (1Mózes 2,18).

Miként és mikor adatik a káoszból szabadulás? Csak akkor, ha az Úr hív és marasztal minket, nem pedig gyarló, emberi indulatok, érdekek és kényszerek. Ehhez azonban be kell látnunk a bajt, a káoszt, és nekünk kell hívnunk az egyetlen segítő, hatalmas, Megváltó Királyt. Ne a káosz marasztaljon minket, beleragadva a vágyakkal teli nyomorúságba, miként a másodfeleség apja marasztalja a lévitát – „Nézd, már bealkonyodott, sötét van, maradjatok…” (9) –, hanem mi hívjuk be az Urat, miként az emmausi tanítványok hívták be az Urat magukhoz (Lukács 24,29), amikor felismerték Őt. Alkonyodó életünk siettet erre.