előző nap következő nap

„Én viszont beleszülettem” ApCsel 22,22–30

22 Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie! 23 Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe. 24 Az ezredes ezért elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. 25 Amikor pedig szíjakkal lekötözték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok? 26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár. 27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy? Ő így felelt: Az vagyok. 28 Az ezredes így szólt: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Pál ezt mondta: Én viszont beleszülettem. 29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár az, akit megkötöztetett. 30 Másnap aztán meg akarta tudni a valóságot arról, hogy mivel vádolják a zsidók, levétette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy gyűljenek össze a főpapok és az egész nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította.

Bibliaolvasó kalauz – Bátki Dávid Géza

„Én viszont beleszülettem” (28). A római polgárjog sorsok, életek meghatározója volt abban a korban. Akinek megadatott, különleges bánásmódban részesült, aki megtehette, akár nagy összegekért is igyekezett megszerezni (28). „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk...” (Fil 3,20) amely életünk, sorsunk meghatározója. Éljünk áldott lehetőségével, hogy az uraknak Ura elé járulhatunk minden időben, aki nekünk is áldások sokaságát kínálja.

RÉ 144 MRÉ 144

„Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett…” Prédikátor 2,12–26

12 Azután arra törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség meg az esztelenség és az oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak azt, amit azelőtt is tett. 13 Úgy láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség az oktalanságnál, ahogyan hasznosabb a világosság a sötétségnél. 14 A bölcs ember nyitott szemmel jár, a bolond pedig sötétben botorkál. De arra is rájöttem, hogy ugyanaz lesz a sorsa mindegyiküknek. 15 Azért ezt gondoltam magamban: Ha az én sorsom is az lesz, ami a bolondé, akkor mit ér az, hogy én bölcsebb vagyok? És ezt mondtam magamban: Ez is hiábavalóság! 16 Bizony a bölcs emberre sem emlékeznek örökké, meg a bolondra sem. Mert mindaz, ami megtörtént, feledésbe megy az eljövendő időben, és a bölcs is meghal, meg a bolond is. 17 Meggyűlöltem az életet, mert rossznak tartottam azokat a dolgokat, amiket véghezvisznek a nap alatt: hiszen minden hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 18 Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt, mert más emberre kell hagynom, aki utánam következik. 19 Ki tudja, hogy bölcs lesz-e, vagy ostoba? És mégis rendelkezni fog mindazzal, amit fáradsággal szereztem, míg bölcsen fáradoztam a nap alatt. Ez is hiábavalóság! 20 Odáig jutottam, hogy már kétségbeestem minden szerzeményem miatt, amiért fáradoztam a nap alatt. 21 Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, tudással és rátermettséggel fáradozott, és olyan emberre kell hagynia vagyonát, aki nem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság és nagyon rossz dolog. 22 Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, 23 hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság! 24 Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is. 25 Mert ugyan ki ehetik, és ki lehet vígan nélküle? 26 Mert annak az embernek, akit ő jónak talál, bölcsességet, tudást és örömöt ad. A bűnöst pedig azzal veri meg, hogy gyűjtsön és halmozzon, azután annak hagyja, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(22) „Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett…” (Prédikátor 2,12–26)

Annyira kellemetlenül valós a prédikátor üzenete, hogy nem merünk nyílt színen ilyenn őszinték lenni, még a magyarázat kiindulásában sem. Pedig, szerintem, minden sorát értjük és rezonálunk rá.

Annyit példaként, hogy lelkészként számos életsorsot ismerek. Ezek az emberek ugyanabból a társadalmi rétegből valók, többnyire. Az említett életsorsok nagy része hasonló abban, hogy végig, bérből és fizetésből élve, próbáltak talpon maradni, fáradtsággal és odaadással küzdeni, elvégezni a feladatukat, valamire jutni; és még szerettek volna egy picit örülni az életnek, a fáradsággal szerzett „szerzeményüknek”. Amíg dolgoztak, erre nem volt idő és pénz; mire nem dolgoztak, megbetegedtek, vagy más nagy problémáik támadtak… Ez csak egy leegyszerűsített sablon. Nyugodtan vegyük hozzá azokat is, akiknek van lehetőségük élvezni az életet, és kétségbeesve meg is tesznek mindent, hogy élvezzék azt; még sincs örömük…

Mi jut az embernek? Ez itt az alapkérdés. A prédikátor könyve és a teljes Írás összefüggésében feleljünk.

Mi jut az embernek? Egyrészt vegyük fontolóra azt, hogy akinek látványosan több jutott, mint másoknak, szépségben, tehetségben, vagyonban és hatalomban, élvezetekben, azoknak nagyobb a felelősségük is; illetve az ilyen ember is gondoljon arra, hogy mindezek, az Úr nélkül, mulandók és hiábavalók. A prédikátor ebben a fejezetben és az egész könyvében erről szól.

Mi jut az embernek? Örüljünk minden napnak, mert a holnap az Úr kezében van! Tekintsünk mégis reménységgel a holnapra, hiszen a mi Urunk a jövő Ura! Ne ettől a világtól várjuk a valódi „jussot”; ugyanakkor vegyük észre, hogy mennyi mindenünk van, még a legnehezebb helyzetben is. Bízzunk, gyönyörködjünk az Úrban, az Ő akaratában – miközben tesszük a dolgunkat –, és Ő megadja kellő időben azt, amire szükségünk van (Zsoltárok 37,4). Az Úr ad, mindig ad, eleget ad (Zsoltárok 127,2), és Jézus Krisztusban a legtöbbet adta, a legfőbb jót, örök életet és üdvösséget!