„...én voltam az...” ApCsel 22,1–21
1 Férfiak, testvérek és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek! 2 Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta: 3 Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan. 4 E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat és nőket is. 5 Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől leveleket is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az ott lévőket is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket. 6 Történt pedig, hogy amikor úton voltam, és Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. 7 A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8 Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt hozzám: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9 Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották. 10 Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit Isten elrendelt, hogy megtedd. 11 Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem lévők kézen fogva vezettek, úgy mentem be Damaszkuszba. 12 Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind, 13 eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. 14 Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. 15 Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. 16 Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét. 17 Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem, 18 és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam való bizonyságtételedet. 19 Én így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket. 20 Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték. 21 De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a népek közé.
Bibliaolvasó kalauz – Bátki Dávid Géza
„...én voltam az...” (19). Pál rövid életrajza és megtérésének története elénk tárja az igazi pálfordulás valóságát. Istennek semmi sem lehetetlen. A keresztyének üldözőjéből apostol lett. Sorolhatnánk még sok hasonló történetet a Szentírásból. Isten ma is változást hozhat életedbe „...hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról” (14).
RÉ 91 MRÉ 91
„Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót!” Prédikátor 2,1–11
1 Ezt gondoltam magamban: Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót. De kitűnt, hogy ez is hiábavalóság. 2 A nevetésre azt kellett mondanom, hogy esztelenség, az örömre pedig azt, hogy mit sem ér. 3 Majd azt gondoltam ki, hogy borral vidítom magam, de csak úgy, hogy eszemet a bölcsesség vezesse. Oktalan dolgokhoz fogok, hogy meglássam: jó-e az az embereknek, amit véghezvisznek az ég alatt egész életük során. 4 Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem, szőlőket ültettem, 5 kerteket és ligeteket létesítettem, és beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával. 6 Csináltattam víztárolókat, hogy öntözni lehessen belőlük az erdőben sarjadó fákat. 7 Szereztem szolgákat és szolgálóleányokat, de házamnál született szolgáim is voltak. Marhacsordám és juhnyájam is több volt, mint mindazoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. 8 Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is: királyok és tartományok kincsét. Szereztem énekeseket, énekesnőket és ami a férfiakat gyönyörködteti: szép nőket. 9 Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben. De megmaradt a bölcsességem is. 10 Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem, hiszen ez volt a hasznom minden fáradozásomból. 11 De amikor szemügyre vettem minden művemet, amelyet kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „Megpróbálom, milyen az öröm, és élvezem a jót!” (Prédikátor 2,1–11)
A Prédikátor, mint Jeruzsálem királya élt a lehetőségeivel, és mindent kipróbált, amit csak lehetett, hogy életét jobbá tegye, nem tagadott meg magától semmi jót (10): élt az örömökkel (1–2); megitta a bort (3); fáradtságos munkával nagyszerű dolgokat alkotott (3–8); gazdaságát ezáltal is gyarapította szolgákkal, marhacsordával és juhnyájjal, ezüsttel és arannyal; élt a szép nőkkel (8); naggyá lett, és híre messze jutott (9). Mindezek egybehangzóak a Salamonról leírt feljegyzésekkel, amelyek a történeti könyvekben olvashatók.
A Prédikátor mindezeket bölcsességgel próbálta ki, vagyis mindig megmaradt a határokon belül (3). Így volt ez a valóságban is? Éppen ez itt az egyik nehéz kérdés: Lehet-e bölcs annyira az ember, hogy ennyiféle jóval jól éljen, azokkal ne visszaéljen, megmaradva az Istentől rendelt, saját életét is építő, másokat is tiszteletben tartó, Istent dicsőítő határokon belül? Hiszen a felsoroltak mindegyike, egyenként is nagy kísértés, amelyekben nehéz megállni, mert határtalanul magával ránthat. Tudjuk, hogy Salamon király életében is hűtlenség és bukás lett a vége. Kevés ide az emberi bölcsesség. Ki kell mondani, hogy ebben a világban böjtre és lemondásra van szükség ahhoz, hogy megállhassunk: magamat megregulázom, hogy én magam alkalmatlanná ne váljak (1Korinthus 9,27). Nem szimpatikus megoldás ez egy élvezetekre kihegyezett világban, pedig nincs más megoldás.
Mindezek ugyanis kétségbeesett kísérletek arra nézve, hogy az ember átélje a jót (3), így megtalálja életének értelmét, küzdve a halál tényével, amely minden pillanatot megkérdőjelez és a múló idővel máris eltüntet, ránk hozva a következő pillanatot. A probléma: a halál. Kétféle menekülés létezik a halál elől, mindkettőt olvassuk itt. Az egyik: az élet élvezete, ahogy arra lehetőségünk nyílik; Salamon felsorolásában olvashattunk példákat. A másik: a kétségbeesett lemondás, a minden hiábavalóság és hasztalanság kínja, mert az öröm nyomában ott a szomorúság, a mámor nyomában a kijózanodás; az élvezeteket a kielégülés utáni üresség követi, a fáradságos munka tevékenységmániává és gürcöléssé torzul, a gazdagság és a nagyság viszonylagos és mulandó.
A probléma: a halál. A megoldás: Jézus Krisztus, aki feltámadott a halálból. A megoldás: az Úrba vetett hit, hiszen nagyobb van itt Salamonnál (Máté 12,42), akiben a mennyei jó már e-világban a miénk; sőt, már ebben a világban megjeleníthetjük ezt a mennyei jót; mert „itt” szolgáló és nem élvező életet élünk. Ez az egyetlen megoldás. Az Úrban az ember tud örülni annak is, amire nemet mondhatott, amit elengedett, amit megélhetett volna, de nem élt meg; helyette másoknak adott.