„Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten” ApCsel 26,1–23
1 Agrippa erre így szólt Pálhoz: Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott: 2 Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem, 3 mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel. 4 Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. 5 Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem mint farizeus. 6 Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten. 7 Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. 8 Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9 Egykor magam is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen. 10 Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig halálra ítélték őket, én is ellenük szavaztam. 11 A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket. 12 Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkuszba. 13 Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. 14 Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. 15 Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 16 De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. 17 Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 18 Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek. 19 Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, 20 hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. 21 Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. 22 De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: 23 a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni népének és a pogányoknak.
Bibliaolvasó kalauz – Benke György igemagyarázata
„Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten” (6). Nem vádbeszédet mond Pál, amire lehetőséget kapott, hanem arról a közös reménységről beszél, amiről tud Agrippa király, és tudnak az őt vádoló zsidók is. Ők még csak várták az új élet ígéretének beteljesülését, Pál viszont megváltozott életének örömével hirdette: az ígéret beteljesedett Jézus eljövetelével, halálával és feltámadásával (Jn 4,25–26; 11,23–26). Minden evilági problémád, bizonytalanságod között őbenne legyen reménységed!
RÉ 220 MRÉ 300
„…a király parancsát meg kell tartani…” Prédikátor 8
1 Kicsoda elég bölcs, és ki tudja megmagyarázni a dolgokat? A bölcsesség derűssé teszi az ember arcát, és kemény arcvonásai megenyhülnek. 2 Szerintem a király parancsát meg kell tartani, már csak az Istenre tett eskü miatt is. 3 Ne hagyd el őt elhamarkodottan, ne állj rá semmi rosszra, mert mindent meg tud tenni, amit akar! 4 Mert a király szava hatalmas, és ki mondhatná neki: Mit művelsz? 5 Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet ideje. 6 Minden dolognak megvan az ideje, amikor megítélik, mivel elhatalmasodott az emberi gonoszság. 7 Senki sem tudja, hogy mi fog történni, mert ki tudná megmondani neki: mi hogyan lesz? 8 Az ember nem tudja hatalmában tartani a szelet, bezárni sem tudja a szelet, és senkinek sincs hatalmában megszabni halálának idejét. Háború idején nem engednek szabadságra senkit, és a bűn nem menti meg azt, aki elkövette. 9 Ilyeneket láttam, figyelmemet azokra a tettekre irányítva, amelyeket olyankor követnek el a nap alatt, amikor egyik ember a másik rovására hatalmaskodik. 10 Így láttam, hogy a bűnösöknek temetést rendeztek, amikor meghaltak; de eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen éltek, és elfelejtették őket a városban. Ez is hiábavalóság! 11 Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az emberi szív gonosz indulattal, 12 úgyhogy a vétkes százszor is követhet el gonosztettet hosszú időn át. De én mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert félik őt. 13 A bűnösnek azonban nem lesz jó dolga, és élete nem nyúlik hosszúra, mint az árnyék, mivel nem féli az Istent. 14 Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság. 15 Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt. 16 Azután arra irányítottam figyelmemet, hogy megismerjem a bölcsességet, szemügyre véve azokat a foglalkozásokat, amelyeket úgy űznek a földön, hogy az embereknek sem éjjel, sem nappal nem szállhat álom a szemére. 17 Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amelyek a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „…a király parancsát meg kell tartani…” (Prédikátor 8)
A hatalomra, a „királyra” szükség van, mert a hatalom biztosítja a rendet. Ebben a világban, hatalom nélkül, mindenen elhatalmasodna az emberi gonoszság, és mindent maga alá gyűrne a káosz (6). A felsőbbség nem élhet vissza a hatalmával, de törvényes keretek között élnie kell a hatalommal, számonkérve az embert: „Mit művelsz?” (4) A hatalom rendje szent kényszer alatt tart, hogy ne álljunk rá semmi rosszra (3), ne ismerjük meg a veszedelmet (5). Az e-világi törvények mintája az Isten törvénye, amelynek magja a Tízparancsolat (2Mózes 20,1–17).
A felsőbbség rendje akkor is nélkülözhetetlen, ha a fentiek csak „ideális” esetben valósulnak meg. A törvénykezés gyakran részrehajló. A hatalom többnyire az érdekei alapján tájékozódik és dönt. Ezért a hatalom gyakran eltűri, hogy egyik ember a másik rovására hatalmaskodjon, vagy azt, hogy a bűnös helyett az igaz legyen megbüntetve (9–14).
Ugyanakkor a felsőbbségnek és minden embernek tudnia kell – noha, csak az istenfélő, bölcs ember tudja –, hogy senkinek sincs hatalma a „szél” és a halál felett (8), valamint egyszer eljön az ítélet, a számadás ideje is (5). Sokat változott azóta a világ, mióta Isten Lelke megihlette ezeket a sorokat. Azóta a tudomány robbanásszerűen fejlődött, majdnem robotok irányítanak bennünket, szinte mindent tudnak rólunk, ha akarnak, és nagy szabadságban és jólétben élve is szorongunk. Azóta sokat változott a világ: de a természeti erőket és a halált nem sikerült legyőznünk, vagyis az alapvető emberi problémák ma is ugyanazok, mint akkoriban.
A fő kérdés ma is ugyanaz: Mi lesz velünk a halálban, a halál után? Pontosabban fogalmazzuk meg a kérdést: Hogyan állhatunk meg az Úr előtt? Isten Igéje ma is világos ebben: A bűnösnek nem lesz jó dolga, mert nem féli az Istent (13). Nem a tetteink tartanak meg bennünket (16), nem is az Istenről vallott pontos tanaink, hiszen nem birtokolhatjuk az Istent (17), hanem csakis az Ő kegyelme tart meg minket. Ez a kegyelem azonban újjászül: örömmel ajándékoz meg, már „itt” (15); szorgalmas, de nem éjjel-nappal gürcölő emberré formál bennünket (16); és a lényeget illetően hitismerettel ruház fel minket (17): Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.