„...tud ezekről a király, akihez bátran szólok...” ApCsel 26,24–32
24 Mikor pedig ezeket hozta fel védelmére, Fesztusz hangosan így kiáltott: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz. 25 Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. 26 Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. 27 Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28 Agrippa így szólt Pálhoz: Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek! 29 Pál pedig így válaszolt: Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nemcsak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül. 30 Ezután felállt a király, a helytartó, Bereniké, és felálltak a velük együtt ülők. 31 Távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember. 32 Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.
Bibliaolvasó kalauz – Benke György igemagyarázata
A kihallgatás során egyre inkább a fogoly Pál vitte a szót, és megtapasztalta Jézus ígéretét: nem lesznek magukra hagyva (Mt 10,17–19). Ezért mondhatta Pál: „...tud ezekről a király, akihez bátran szólok...” (26). Nem ellene, hanem érte szól. Igehirdetőknek, hitükről vallást tevő bibliaolvasóknak adja meg az Úr ezt a bátorságot és erőt Krisztusról szóló bizonyságtevésükhöz.
RÉ 254 MRÉ 364
„…Isten kezében vannak.” Prédikátor 9,1–12
1 Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van. 2 Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. 3 Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig a halottak közé kerülnek. 4 Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán. 5 Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. 6 Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik. 7 Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! 8 Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! 9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. 10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell! 11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. 12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…Isten kezében vannak.” (Prédikátor 9,1–12)
Az igaz és bölcs ember bizonyosságban él. Az igaz és bölcs ember ezzel a bizonyossággal mindenkor tudja, hogy Isten kezében van az élete (1). Az ilyen ember azt is tudja, hogy ha megbomlana az elméje, és kételyek gyötörnék, az Úr szerető keze akkor sem engedi el az életét.
Ennek a bizonyossággal teli bölcsességnek egyik alkotóeleme az, hogy tisztán és józanul látunk ebben a földi életben. Nem remélünk többet ettől a földi élettől annál, mint amit ez a földi élet, eme szétesett formájában adhat. Noha fiatalon minden előttünk van (1), és egy gyarló pillanatban még azt hisszük, hogy miénk a világ; hamar kiderül, hogy ez önbecsapás, még „a legokosabb, a legszebb, a legvagyonosabb és leghatalmasabb” ember esetében is. Az igaz és bölcs ember tudja, hogy e-világban minden érhet mindenkit (2), mert az emberek szíve tele van gonoszsággal és esztelenséggel, mert noha mindnyájan hamarosan a holtak közé kerülnek, mégis folyamatosan „kínozzák” egymást (3). Minden érhet mindenkit, de ez a tény mit sem változtat Isten örök szeretetén. Az igaz és bölcs ember tudja ezt. Az ilyen embernek minden nap eszébe jut a halál, ez pedig alázatra indítja őt (4–6).
Ennek a bizonyossággal teli bölcsességnek másik alkotóeleme az, hogy nem ragadunk bele a „realitásokba”, hanem túllépünk azokon. Az igaz és bölcs ember tudja, hogy minden nap kegyelem, ezért minden napot és pillanatot örömmel és hálaadással ragad meg, amíg csak teheti; és örül a saját részének, annak, ami neki jutott. Istennek kedves dolog az életöröm, az Ő akarata szerint való. Ezt az életörömöt fejezi ki a kenyér és a bor említése, az evés, az ivás, az asztalközösség, a feleség, az élet élvezete… Ez az öröm azonban isteni rendben megélt öröm. Éppen ezért említi az igevers a feleséget: „Élvezd az életet feleségeddel együtt…” (9) Vagyis az életöröm csak az isteni mederben élhető meg, egyébként elsodor, mint az ár. Ezt az örömöt fejezi ki még egy kép: „Ruhád legyen mindig fehér…” (8) Vagyis, soha ne hagyd el magad. Minden reggel időben kelj föl, hozd rendbe magad és az életteredet, öltözz tiszta ruhába, és tedd a dolgod, amíg csak teheted (10).
Ennek a bizonyossággal teli bölcsességnek harmadik alkotóeleme az, amire, akire a kenyér és a bor, hitünk szerint mutat: Életünknek megváltója van, a feltámadott Jézus Krisztus (7). A prédikátor még csak annyit tudhatott, hogy meg fogunk halni, és a halottak emléke elvész, a holtak már semmiről sem tudnak, hiszen a halál megsemmisülés (4–6). Mi azonban ismerjük Jézus Krisztus evangéliumát. Mi többet tudunk, mint akkor tudhattak. Mi tovább látunk a halálon, arra az örök életre, amit az Isten készített nekünk. „Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik.” (4) Jézus Krisztus azt mondta: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (János 14,19) „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem Te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsoltárok 73,26)