„...ő pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: Eredj haza!” 1Kir 1,38–53
38 Elment tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia meg a kerétiek és a pelétiek; Salamont Dávid király öszvérére ültették, és levezették a Gíhónhoz. 39 Cádók pap pedig kihozta a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Majd megfújták a kürtöt, és az egész nép ezt kiáltozta: Éljen Salamon király! 40 Azután fölvonult mögötte az egész nép, sípokkal sípoltak, és olyan lelkesen ujjongtak, hogy majd meghasadt a föld a kiáltozásuktól. 41 Meghallotta ezt Adónijjá és a nála levő meghívottak mind, amikor a lakoma végén jártak. Jóáb is meghallotta a kürtszót, és ezt kérdezte: Miért van ilyen nagy zaj a városban? 42 Még beszélt, amikor megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá ezt mondta: Jöjj be, te derék ember vagy, és biztosan jó hírt hozol. 43 Jónátán így válaszolt Adónijjának: Nem, mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá. 44 Elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát meg a kerétieket és a pelétieket, őt pedig felültették a király öszvérére, 45 majd Cádók pap Nátán prófétával együtt királlyá kente őt a Gíhónnál. Onnan vonultak föl örvendezve, ezért zajos a város, ennek a hangját hallottátok. 46 Salamon már ott is ül a királyi trónon. 47 Sőt a király udvari emberei is odamentek, és így áldják urunkat, Dávid királyt: Szerezzen Istened Salamonnak még nagyobb hírnevet, mint a tiéd, és tegye az ő trónját még a te trónodnál is nagyobbá! A király mélyen meghajolt a fekvőhelyén, 48 majd még ezt is mondta a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki megadta nekem a mai napon, hogy szemem láttára ült utódom a trónra. 49 Ekkor megrémülve fölkelt Adónijjá összes meghívottja, és elsiettek mindnyájan, amerre láttak. 50 Adónijjá azonban félt Salamontól, ezért elment, és megragadta az oltár szarvait. 51 Jelentették Salamonnak, hogy Adónijjá fél Salamon királytól, ezért megragadta az oltár szarvait, és ezt mondja: Esküdjék meg nekem most Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel a szolgáját! 52 Erre így szólt Salamon: Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem fog meggörbülni, de ha valami rosszat tesz, akkor meg kell halnia. 53 Ekkor érte küldött Salamon király, és elhozták az oltártól; ő pedig amint megérkezett, leborult Salamon király előtt. Salamon ezt mondta neki: Eredj haza!
Bibliaolvasó kalauz – Fónagy Miklós igemagyarázata
Ahogy mindig, ez alkalommal is a mennyei akarat érvényesül: Dávid utódja, a választott nép új királya Salamon lett. Figyelemre méltó, hogy az új király első intézkedéseinek egyikével kegyelmet adott a lázadónak. Isten embere a nevében megjelölt („békés”) módon intézkedik. Legyen ez intő példa mindazoknak, akik kisebb-nagyobb pozícióharcokba keveredtek: lehet megtorlás nélkül is rendezni dolgainkat.
RÉ 21 MRÉ 21
„…eljött Jézus…” Márk 1,9–11
9 Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. 10 És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; 11 a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „…eljött Jézus…” (Márk 1,9–11)
Keresztelő János hirdette, hogy eljön az, aki erősebb nála (1,7). Máris olvassuk az ígéret beteljesedését: eljött Jézus (9).
Márk evangéliumának fő témája, Jézus személyének titka, az ember Jézus isteni titka. Kicsoda ez a Jézus? Már itt, az evangélium elején, felhangzik, Isten szavaként, a válasz: Jézus, az Isten szeretett Fia, akiben gyönyörködik az Isten (11). Ez a titok majd csak az evangélium végén, a golgotai kereszt tövében tárul fel, és egyben elsőként hangzik fel hitvallásként ember ajkán, a pogány százados vallomásában: a megfeszített ember Jézus, az Isten Fia (15,39).
Márk számára egyedül ez a fontos Jézus személyében. Nem a biológiai, nemzeti, társadalmi, lélektani, vallási kategóriák alapján határozza meg Jézus személyét, hanem csakis ebben: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó, akire minden népnek és nemzetnek, minden társadalmi osztálynak szüksége van. Galilea említése, mint a sokféle nép lakta „pogányok Galileája” is így értendő, hiszen Jézus Krisztus megváltó szeretete mindenkit érint (9). Ő az, aki felveszi a bűnösök keresztségét (9), hogy a bűnösökkel – azaz velünk – közösséget vállaljon, hogy életünk görbeségét megigazítsa, és minden tekintetben megtisztítson minket, mint ahogy a víz lemossa a test szennyét (10).
Jézus eljövetelével elérkezett a végső idő, Isten üdvözítő cselekvésének korszaka. Ez a végső idő, Jézus által, a régi korszak ítéletes lezárása, ugyanakkor annak, Isten szerinti kiteljesedése. Isten cselekvése megváltó cselekvés, amely által megnyílik számunkra az ég, és a földi élet az örök élet tágasságába kerül: a mennyei világ nyilvánvalóvá lesz a földi világ számára. Isten megváltó cselekvése által Isten Lelke betölt és vezet bennünket, miközben Isten gyermekeivé leszünk, akikben gyönyörködni lehet: krisztusivá leszünk (10–11).