„A maga palotáját tizenhárom évig építette Salamon...” 1Kir 7,1–22
1 A maga palotáját tizenhárom évig építette Salamon; akkor készült el teljesen a palota. 2 Felépítette tehát a Libánon-erdő palotát: száz könyök volt a hossza, ötven könyök a szélessége, harminc könyök a magassága. Négy sorban cédrusoszlopok voltak, az oszlopokon pedig cédrusgerendák, 3 és cédrusfa mennyezet az oszlopokon nyugvó keresztgerendákon. Összesen negyvenöt oszlop volt, soronként tizenöt. 4 Kerettel ellátott ablakok voltak három sorban, az ablakok egymással szemben voltak három sorban. 5 Az ajtófélfák meg az ablakkeretek mind négyszögűek voltak. Az ablakok egymással szemben voltak három sorban. 6 Azután elkészíttette az oszlopcsarnokot, melynek a hossza ötven könyök, szélessége harminc könyök volt, és ez elé még egy oszlopos csarnokot és egy lépcsőt. 7 Elkészíttette a tróntermet is, az ítélethozatal csarnokát, hogy ott ítélkezzék, és cédrusfával burkoltatta be a padlótól a mennyezetig. 8 A saját palotája pedig, amelyben lakott, a hátsó udvarban, a csarnokon belül hasonlóan készült el. Ehhez a csarnokhoz hasonló palotát készített Salamon a fáraó leányának is, akit feleségül vett. 9 Mindezek bent is, kint is méret szerint kifaragott, fűrésszel kivágott értékes kövekből készültek; az alaptól az oromzatig, kívül is a nagy udvari részen. 10 Az alapok is értékes, nagy kövekből készültek, tíz könyök és nyolc könyök nagyságú kövekből. 11 Ezekre méret szerint kifaragott értékes kövek és cédrusgerendák kerültek. 12 A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor cédrusgerenda vette körül, az Úr temploma belső udvarához meg a templom csarnokához hasonlóan. 13 Ezután Salamon király elhozatta Tíruszból Hírámot, 14 aki egy Naftáli törzséből származó özvegyasszony fia volt, az apja azonban tíruszi rézműves volt. Ő teljes bölcsességgel, értelemmel és tudással el tudott készíteni bármilyen rézeszközt. Eljött Salamon királyhoz, és készített mindenféle eszközt. 15 Formált két rézoszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét könyök hosszú zsinór érte körül. Ugyanígy a másik oszlopot is. 16 Majd két oszlopfőt készített rézből öntve, és az oszlopok tetejére helyezte azokat. Öt könyök magas volt az egyik oszlopfő, és öt könyök magas volt a másik oszlopfő is. 17 Az oszlopok tetején levő oszlopfőknek hálószerű recézete volt lánc formájú zsinórokkal. Hét volt az egyik oszlopfőn, és hét volt a másik oszlopfőn is. 18 Azután gránátalmákat készített; két sor volt belőlük mindegyik háló körül, hogy befedje az oszlopfőket, amelyek az oszlopok tetején voltak. Ugyanígy járt el a másik oszlopfőnél is. 19 A csarnoknál álló oszlopok tetején az oszlopfők liliom alakúak voltak, négy könyök magasak. 20 Oszlopfők voltak tehát a két oszlop tetején; a kidomborodásuk mentén, a háló fölött kétszáz gránátalma volt több sorban körös-körül, mindkét oszlopfőnél. 21 Azután felállította az oszlopokat a templom csarnoka elé. Felállította a jobb oldali oszlopot, és elnevezte Jákínnak, azután felállította a bal oldali oszlopot, és elnevezte Bóáznak. 22 Az oszlopok teteje liliom alakú volt. Így fejeződött be az oszlopok elkészítése.
Bibliaolvasó kalauz – Lenkey István igemagyarázata
A templom után Salamon felépíti saját palotáját is, és ez rendben van így. Szabad az Istentől kapott javakat hálaadással élveznünk. Persze akár fanyaloghatnánk is, hogy inkább osztotta volna szét a palota árát az ország szegényei között, de nem lenne igazunk. Az efféle mondatok inkább irigységből, mint kegyességből fakadnak. Salamonnak, hiszen Isten népe királyának a palotája ugyanúgy Isten dicsőségét hirdette, mint maga a templom.
RÉ 118 MRÉ 118
„…van hatalma bűnöket megbocsátani…” Márk 2,1–12
1 Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4 De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: 7 Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 8 Jézus lelkében azonnal felismerte, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, vedd az ágyadat és járj? 10 Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: 11 Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették Istent, és ezt mondták: Ilyet még sohasem láttunk!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(10) „…van hatalma bűnöket megbocsátani…” (Márk 2,1–12)
Jézus sok beteget meggyógyított, ezért mindenki Őt kereste (1,32–37). Kapernaumban is azonnal elterjedt a híre, ezért olyan sok ember gyűlt össze a házban és a ház körül, hogy mozdulni sem lehetett. Tömegek vártak Jézusra, mert gyógyulni akartak betegségeikből. Amikor az ember beteg, bármi áron gyógyulni szeretne. Sok a beteg, aki azért tudja magáról, hogy beteg, mert a teste jelzett, és a test nagyon tud fájni (1–2).
Jézus azonban először tanította őket, és a várakozók kénytelenek voltak meghallgatni Jézus igehirdetését, amiben Ő egy másfajta betegségre mutatott rá, amit nem akarunk azonnal meglátni, elismerni, beismerni. Ezt a betegséget, amely minden emberi nyomorúság forrása, és amelyet Jézus így nevez: a bűn. Minden betegségünknek, testi-lelki bajunknak, konfliktusunknak, halálunknak, kárba veszett életünknek oka a bűn: az Isten nélküli, az Istentől elszakadt, az Istennel ellenségeskedő élet nyomorúsága. Jézus azért jött, hogy ezt az alapbetegségünket gyógyítsa meg, minden baj forrását, megbocsássa bűneinket, és visszavezessen minket az Istenhez, aki minden életnek forrása (5). Az ember többnyire tiltakozik, hogy ez lenne a baja; vagy megbotránkozik Jézuson, mint Isten Fián, Megváltón, ahogy ezt az akkori írástudók tették; és teszik ma is, sokan. Még az ember Jézus elviselhető a ma embere számára, min a szeretet példája; de az Isten Fiaként tanító és gyógyító, embert megváltó Jézus Krisztus alig (6–7).
Pedig az igazi gyógyulás a bűnbocsánat, amikor az Istennel való közösségünk helyreáll, amikor bizonyossá válik számunkra, hogy örök életünk van, Jézus Krisztusban. Ez a hit testi-lelki gyógyulást ad, rendezi önmagunkkal és a másikkal való viszonyunkat, valamint reménységet ad akkor is, amikor testi gyógyulás már nincs számunkra, mert úton vagyunk hazafelé… Addig azonban a hívő ember szolgál, hívő testvéreivel együtt – mint itt ezek négyen – és sok embert vezethet Jézushoz; olyanokat is, akik kifelé csillognak a tehetségtől és a sikertől, ám valójában mégis olyan tehetetlenek, mint ez a bénult beteg, itt a bibliai történetben (1–5). Felfoghatatlan csoda: Jézus látta a béna barátainak hitét, meggyógyította a bénát (5). Ne feledjük, az igazi gyógyulása a bűnbocsánat volt, a testi gyógyulás pedig áldott ráadása annak (9–12).
Ilyen hatalmas Urunk van! (10)