„Azt tette, amit helyesnek lát az Úr” 2Kir 15
1 Jeroboámnak, Izráel királyának huszonhetedik évében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának a fia, Júda királya. 2 Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott. 3 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Amacjá tette. 4 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 5 Az Úr megverte a királyt, és poklos lett halála napjáig. Ezért egy elkülönített házban lakott, és Jótám, a király fia állt a palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött. 6 Azarjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 7 Azután Azarjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, Dávid városában. Utána a fia, Jótám lett a király. 8 Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik évében Zekarjá, Jeroboám fia lett Izráel királya Samáriában, hat hónapig. 9 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, ahogyan ősei tették. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 10 De összeesküvést szőtt ellene Sallúm, Jábés fia, és levágta őt a nép előtt, megölte, és ő lett utána a király. 11 Zekarjá egyéb dolgai meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 12 Így teljesedett be az Úr igéje, amelyet kijelentett Jéhúnak: „Utódaid négy nemzedéken át ülhetnek majd Izráel trónján.” 13 Sallúm, Jábés fia Uzzijjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett király, de csak egy hónapig uralkodott Samáriában. 14 Mert felvonult Tircából Menahém, Gádí fia, behatolt Samáriába, és levágta Sallúmot, Jábés fiát Samáriában. Megölte, és ő lett utána a király. 15 Sallúm egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 16 Akkoriban verte le Menahém, Tircából kiindulva, Tifszahot és mindazokat, akik ott laktak, és az egész környékét, mivel nem nyitottak előtte kaput. Ezért leverte, és még a terhes asszonyait is mind felhasogatta. 17 Azarjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett Izráel királya Menahém, Gádí fia Samáriában, tíz esztendeig. 18 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el egész életén át Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 19 Púl, Asszíria királya betört az országba, mert Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát. 20 Ezt a pénzt Menahém kivetette Izráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven sekel ezüstöt fejenként mindenkire, hogy megadhassa Asszíria királyának. Akkor hazatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban. 21 Menahém egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 22 Azután Menahém pihenni tért őseihez. Utána a fia, Pekahjá lett a király. 23 Azarjának, Júda királyának ötvenedik évében Pekahjá, Menahém fia lett Izráel királya Samáriában két esztendeig. 24 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 25 De összeesküvést szőtt ellene egy tisztje, Pekah, Remaljá fia, és levágta őt Samáriában a királyi palota toronyszobájában, és vele együtt Argóbot meg Arjét és ötven gileádi embert. Miután megölte, ő lett utána a király. 26 Pekahjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 27 Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik évében Pekah, Remaljá fia lett Izráel királya Samáriában húsz esztendeig. 28 Azt tette, amit rossznak lát az Úr: nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. 29 Pekahnak, Izráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Jánóahot, Kedest, Hácórt, Gileádot, Galileát, Naftáli egész földjét, és fogságba hurcolta azok lakosait Asszíriába. 30 De Hóséa, Élá fia, összeesküvést szőtt Pekah, Remaljá fia ellen, és levágta őt. Megölte, és ő lett utána a király, Jótámnak, Uzzijjá fiának huszadik esztendejében. 31 Pekah egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. 32 Pekahnak, Remaljá fiának, Izráel királyának második évében kezdett uralkodni Jótám, Uzzijjának, Júda királyának a fia. 33 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jerúsá volt, Cádók leánya. 34 Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette. 35 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Ő építtette meg az Úr háza felső kapuját. 36 Jótám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 37 Abban az időben kezdte az Úr rászabadítani Júdára Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljá fiát. 38 Azután Jótám pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé ősatyjának, Dávidnak a városában. Utána a fia, Áház lett a király.
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
Míg Júdában két, addig Izráelben hat király váltja egymást, és mindegyik összeesküvés áldozata lesz. Hatalmi harcok ezek, öncéllal, bosszúval. A szentíró nem is titkolja ítéletét, és minden esetben összegzi: „Azt tette, amit rossznak lát az Úr...” (9.18.24.28). Két júdai király pozitív jellemzést kap: „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr” (3.34). Itt is van azonban egy sajnálatos hiba: „csak az áldozóhalmok nem szűntek meg...” (4.35). Isten szavát nem megtartani, vagy csak részben megtartani ugyanaz az út. Legfeljebb időben van némi eltolódás.
RÉ 257 MRÉ 340
„Óvakodjatok…” Márk 12,35–44
35 Amikor Jézus a templomban tanított, ezt kérdezte: Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia? 36 Maga Dávid mondta a Szentlélek által: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.” 37 Ha maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia? A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. 38 Tanítás közben így szólt Jézus: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, 39 szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; 40 felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre súlyosabb ítélet vár. 41 Jézus pedig leült a templomi persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42 egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz a legkisebb pénzt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(38) „Óvakodjatok…” (Márk 12,35–44)
Mitől óvakodjunk, Jézus tanítása szerint? (37)
Óvakodjunk a hiú dicsőségvágytól! Az írástudók hosszú ruházata, amelyet a gazdag előkelők és a tudós rabbik viseltek, kiemelte őket a többiek közül; miközben ezek szerettek sokak előtt tündökölni, kitűnni, szerették a nyilvánosságot, ott az elsőbbséget, a feltűnést, nagy étkezésekkel egybekötve. Jézus tanításában a felszínes külsőségektől való óvást is jelenti ez az intés. Ma is nagy kísértésünk a hiú dicsőségvágy, amely a legnemesebb és legszentebb ügyeink mögött is ott lapulhat. Aki elől áll, legyen mindenki szolgája. Igen, az a hiteles elöljáró, akin látszik, hogy szenvedélye a rábízott ügy, amiért szenvedést is vállal, így nem csak saját magáról van szó. Az ilyen ember öltözzön fel tisztességesen, de ne hivalkodóan, és úgy álljon a nyilvánosság elé, mint aki nem tündökölni akar, hanem segíteni, asztalközösséget vállalva a legszegényebbel is, ahol nem ő maga dúskál az ételben, hanem másokat etet meg. Az Úr ügyét csak így lehet szolgálni! (38–39)
Ehhez kapcsolódik Jézus másik két óvása, amit most csak megemlítek, de részletesen nem tudom azokat kifejteni. Jézus óv a szociális bűnöktől, amelyben hiú dicsőség- és uralkodó birtoklásvágyunk felemészti az „özvegyek”, az elhagyatottak házát. Ide tartozik minden olyan helyzet, amelyben embertelenül bánunk azokkal, akik éppen kiszolgáltatottak nekünk, bürokráciában, betegségben, érdekharcokban, kapcsolatokban, váratlan helyzetekben; bárhol (40). Hány ilyen helyzetben vizsgázunk elégtelenül! Jézus óv a látszatkegyességtől; mert tudunk mi hosszan imádkozni, akár imaversenyt is tartani, meg Igéket idézni, és felállva máris kibeszéljük a másikat (40).
Mivel ez az intés a „vallásos” embereknek szól; kimondhatjuk, hogy Jézus mindhárom intésben a hamis kegyességtől óv. Csak az Úr megváltó kegyelme szülhet újjá bennünket, hogy gyarló életünk valójában megújuljon és egyre inkább megtisztuljon ezeken a területeken! Sorolhatnám, hogy hány és hány elrettentő példát láttam már, kegyes emberek között élve, a fenti jézusi intésekhez kapcsolódva; de bizony magamon kell kezdeni az önvizsgálatot!