„...elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak a rajzát és elkészítésének a pontos leírását” 2Kir 16
1 Pekahnak, Remaljá fiának a tizenhetedik évében kezdett uralkodni Áház, Jótámnak, Júda királyának a fia. 2 Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát Istene, az Úr, 3 hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől. 4 Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden zöldellő fa alatt. 5 Akkoriban indított háborút Recín, Arám királya meg Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, és körülzárták Áházt, de nem tudták legyőzni. 6 Ugyanakkor szerezte vissza Recín, Arám királya Élatot Arámnak, és kiűzte a júdaiakat Élatból. Azután edómiak jöttek Élatba, ott laknak még ma is. 7 Áház azonban követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel: A te szolgád és fiad vagyok! Vonulj fel, és szabadíts meg Arám királyának meg Izráel királyának a markából, akik megtámadtak engem. 8 És fogta Áház az Úr házában és a királyi palota kincstárában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékul Asszíria királyának. 9 Asszíria királya meghallgatta a kérését. Felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette, lakosait fogságba hurcolta Kírbe, Recínt pedig kivégeztette. 10 Ezután elment Áház király Damaszkuszba Asszíria királya, Tiglat-Pileszer elé, és meglátta a damaszkuszi oltárt. Ekkor Áház király elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak a rajzát és elkészítésének a pontos leírását. 11 Úrijjá pap pedig megépíttette az oltárt, mindenben úgy, ahogy Áház király Damaszkuszból küldött utasítása szólt; úgy készítette el Úrijjá pap, mire Áház király megjött Damaszkuszból. 12 Amikor a király megérkezett Damaszkuszból, és meglátta az oltárt, odalépett hozzá, és fölment rá. 13 Elfüstölögtette égőáldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát, békeáldozatának a vérét pedig ráhintette az oltárra. 14 A rézoltárt pedig, amely az Úr színe előtt állt, elvitette a templom elől, a maga oltára és az Úr háza közül, és észak felől a maga oltára mellé helyeztette. 15 Majd ezt parancsolta Áház király Úrijjá papnak: A nagy oltáron füstölögtesd el a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, a király égőáldozatát és a hozzá tartozó ételáldozatot, az ország egész népének az égőáldozatát és a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatot, és arra hintsd az égőáldozat meg a véresáldozat összes vérét! A rézoltáron még gondolkozom. 16 És Úrijjá pap pontosan úgy járt el, ahogyan Áház király parancsolta. 17 Majd Áház király letörette a mosóállványok peremeit, és eltávolította azokról a mosófazekakat. A medencét levétette az alatta levő rézbikákról, és kőtalapzatra helyeztette. 18 A szombati fedett csarnokot pedig, amelyet a templomban építettek, meg a király részére készült kijáratot eltávolította az Úr házából Asszíria királyának a kedvéért. 19 Áház egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, meg vannak írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 20 Azután Áház pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Utána a fia, Ezékiás lett a király.
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond igemagyarázata
Áház király végül, elődeinek gyakorlatával szakítva, nemcsak az áldozóhalmokat erősítette meg, hanem a jeruzsálemi templomot is átalakíttatta. Asszíriát hívja segítségül, akinek a vallási gyakorlatát is átveszi. „Mintát vett” a templomukból, és „...elküldte Úrijjá papnak ennek az oltárnak a rajzát és elkészítésének a pontos leírását” (10). Mennyire igazodik a világhoz lelkünk temploma?
RÉ 205 MRÉ 307
„Vigyázzatok…” Márk 13,1–20
1 Amikor Jézus kiment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek! 2 Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. 3 Amikor az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András: 4 Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik? 5 Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tévesszen titeket! 6 Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek. 7 Amikor pedig háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg: ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé földrengések és éhínségek lesznek: ez csak a vajúdás kínjainak kezdete. 9 Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, tanúbizonyságul nekik. 10 Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11 Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12 Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, 13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 Amikor pedig meglátjátok, hogy a „pusztító utálatosság” ott áll, ahol nem volna szabad – aki olvassa, értse meg! –, akkor azok, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, 15 aki a ház tetején lesz, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, 16 és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját! 17 Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, 19 mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz soha. 20 És ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket magának kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(5) „Vigyázzatok…” (Márk 13,1–20)
Jézus intése érintsen most meg bennünket: „Vigyázzatok!” (5) Ez az intés érvényes ránk mindenkor, akik az Úr követői vagyunk.
Vigyázzunk, hogy meg ne tévesszen valaki bennünket! Folyamatosan hatások érnek bennünket, ezerfélék. Könyörögjünk, hogy az hasson ránk, ami nemcsak emlegeti az Urat, hanem valóban az Úrtól való; amit a magunk rendszeres, Igére figyelő kegyességében is megtusakodtunk, és igaznak fogadtunk el; mert az épít és nem rombol, éltet és nem pusztít, kedvel és nem gyűlöl; Istent dicsőíti és az Ő országát építi, amely igazság, békesség és öröm (5–6).
Vigyázzunk, hogy a mindenkori vajúdások kínjait ne tartsuk különleges jeleknek, mert ezek mindenkor voltak; hanem legyünk készen úgy, mint akik az Úr kegyelmére hagyatkozva, hitben élnek, és az élet Urát reménységgel várják, hiszen egyedül Ő képes a vajúdásból új életet teremteni! (7–8)
Vigyázzunk, hogy el ne bízzuk magunkat, mert a saját erőnkből meg nem tudunk állni! Ezért szüntelenül imádkozzunk (18), hogy mindvégig kitartsunk a hitben, mennyei erővel! Könyörögjünk azért is, hogy az Úr ne terheljen minket erőnk felett, és vegye ki szívünkből az aggodalmat! Valamint adja nekünk az Úr, a rendkívüli helyzetekben, az Őrá való hagyatkozás csodáját, amikor robban a bűnös és önző feszültség, amikor mindenen úrrá lesz a gyűlölet, amikor még a családok is szétzilálódnak, és semmi isteni mértéket és szentséget nem tisztelnek már; amikor a „pusztító utálatosság” kezdi el látszólagos uralmát… Vigyázzunk, és merjünk menekülni, akár mindent odahagyva is, amikor az Úr erre lehetőséget ad, amikor Ő maga akar kimenekíteni bennünket a bajból; vagyis nem kell hősködni! Az Úr ad jelet és erőt akkor is, amikor maradni kell, és helyben kitartani! (9–18)
Vigyázzunk, el ne hagyjon bennünket a reménység! Megváltott emberek vagyunk, az Úrban vagyunk, az Övéi vagyunk, a vajúdás napjainak van határa, és Isten megrövidít azokat a napokat (19-20).
Micsoda ígéret hangzik el itt; vigyázzunk, úgy értsük, ahogy azt az Úr mondta: érettünk az Úr másokon is könyörül, de az Ő kegyelme nélkül mi sem állhatnánk meg! (20)