. „...nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt...” Ez 24
1 Így szólt az Úr igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén: 2 Emberfia! Írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen. 3 Mondj példázatot az engedetlen népről, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Tedd föl a fazekat, tedd föl, vizet is tölts belé! 4 Rakj bele húsdarabokat, csupa jó darabot, combot és lapockát, a legjava csontokkal rakd tele! 5 A nyáj legjavából vedd azt, és rakj alá körben fát! Főzd a húsdarabokat, míg csak meg nem főnek a csontok is benne! 6 Ezzel azt mondja az én Uram, az Úr: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem megy le róla! Szedd ki belőle a darabokat sorra, válogatás nélkül! 7 Mert ott van benne a vér, melyet a csupasz kőre ontott, nem a földre öntötte, hogy a por betakarhatná, 8 így keltett haragot, így indított bosszúra. Én is kiontom a vérét a csupasz kőre, hogy ne lehessen betakarni! 9 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok: 10 hozzatok sok fát, gyújtsatok nagy tüzet, főzzétek puhára a húst, hadd főjön szét teljesen, égjenek oda a csontok! 11 Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a tisztátalanság, leégjen róla a rozsda! 12 Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda! 13 Fajtalan tisztátalanságodból meg akartalak ugyan tisztogatni, de te nem tisztultál meg. Hát ne is tisztulj meg tisztátalanságodtól, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat! 14 Én, az Úr, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el! – így szól az én Uram, az Úr. 15 Így szólt hozzám az Úr igéje: 16 Emberfia! Én most hirtelen halállal elveszem tőled azt, aki neked kedves, de te ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd! 17 Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy, ahogy a halottakat szokták! Tedd föl a fejdíszedet, és kösd a lábadra sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd a gyászolók kenyerét! 18 Elmondtam ezt reggel a népnek; estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott parancs szerint cselekedtem. 19 Ekkor a nép ezt mondta nekem: Magyarázd meg nekünk, hogy mit jelent számunkra az, amit előttünk csinálsz! 20 Ezt feleltem nekik: Így szólt hozzám az Úr igéje: 21 Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Én most meggyalázom szentélyemet, erősségeteket, melyre büszkék vagytok, amely nektek kedves, amely után vágyódtok; fiaitok és leányaitok pedig, akiket ott hagytatok, fegyvertől esnek el. 22 Azt fogjátok csinálni, amit én csináltam: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét. 23 Fejdísz lesz a fejeteken, saru a lábatokon; nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt, és csak sóhajtoztok egymás között. 24 Ezékiel pedig intő jel lesz a számotokra: amit ő csinált, ugyanazt csináljátok majd ti is. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok az Úr! 25 Hozzád pedig, emberfia, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket, ékességüket, amelynek örülnek, amely kedves nekik, és amely után vágyódnak, meg a fiaikat és leányaikat, 26 azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt hozzon neked. 27 Azon a napon megnyílik majd a szád, beszélni fogsz a menekülttel, és többé nem kell hallgatnod. Intő jel leszel számukra, és majd megtudják, hogy én vagyok az Úr!
Bibliaolvasó kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
A rozsdás fazék példázata, majd Ezékiel feleségének hirtelen halála azt üzeni, hogy az önáltató, bűnében megmaradó, az intésekre meg nem térő közösség életében borzasztó, pusztító, mindent felemésztő lesz az ítélet. „...nem fogtok gyászolni, sem sírni, hanem elsorvadtok bűneitek miatt...” (23). Ne keményítsük meg a szívünket, fogadjuk be Isten országának evangéliumát, és teremjünk megtéréshez illő gyümölcsöt, amíg tart a ma!
RÉ 106 MRÉ 106
„Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet…” Kolossé 2,8–15
8 Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. 9 Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, 10 és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. 11 Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a halandó test levetése által. 12 A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. 13 Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. 14 Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. 15 Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(14) „Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet…” (Kolossé 2,8–15)
Sokféle adósság terhelhet bennünket, a „kamataival” együtt. Nagy nyomást jelenthet egy banki kölcsön, amelyet évtizedekig törlesztünk vissza, a kamataival együtt. Először alig kopik a felvett tőke a törlesztés során, szinte csak a kamatot fizetjük. Életünk adósságai azonban ennél sokkal nyomasztóbbak: elromlott emberi kapcsolatok, eltékozolt évek, rossz döntések, megtévedések, szenvedélyek, gyengeségek; bűnök, konkrét vétkek sora: gondolatok, szavak, cselekedetek, mulasztások… Életünk egy pontján mindezek ránk ülnek, az évek alatt felhalmozott „kamataikkal”, mindenféle következményeikkel együtt, és követelnek, vádolnak minket (14).
Kegyelemnek vegyük, ha nyomaszt minket az adósság követelése. Mert ezzel már elismertük az Isten rendjét. Ugyanakkor halljuk meg az evangéliumot: Isten eltörölte az adósságunkat, mindazt, ami terhel bennünket; nem követel, nem vádol az Isten, pedig joggal tehetné ezt. Isten odaszegezte az adóslevelünket a keresztfára. Ez nagypéntek evangéliuma. Ez Jézus Krisztus megváltó halálának ajándéka számunkra. Nagy dolog, ha terhelnek az adósságaink, a bűneink; de halljuk meg, fogadjuk el, hogy Isten, Jézus Krisztusért megbocsátott nekünk, felmentett bennünket; és miként Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, Ővele együtt minket is életre keltett, új és örök életre (11–13). Nincs adósságunk; nincs, ami nyomasszon, ami vádoljon és követeljen; hiszen Krisztus diadalmaskodott minden rossz gondolat, minden emberi elvárás és minden ártó hatalmasság felett (15). Kegyelem alatt vagyunk, ha ezt meghallhatjuk és elfogadhatjuk. Ez a világon hangzó üzenetek legfontosabbika.
Kegyelmi állapot az is, ha meghalljuk az apostol intését: Csak Jézus Krisztusban adatik ez a csoda! Őbenne, akiben az Isten kegyelmének teljessége maradéktalanul megjelent. Őbenne jutunk el mi is a teljességre. Ez a teljesség: teljes megoldás, teljes szabadság, teljes élet. Aki Jézus Krisztusban van, az nincs kiszolgáltatva emberi elvárásoknak, noha új emberként is betagolódik e világ rendjébe. Aki az Úrban van, azt sem kegyes bölcselkedők, sem emberi hagyományok, sem élettelen pogány elemek – „a világ elemei” –, sem ártó fejedelemségek és hatalmasságok nem ejthetik rabul (8–10).