„Ha majd...” Ez 45
1 Ha majd sorsvetéssel felosztjátok az országot, és mindenki megkapja a maga örökségét, ajánljatok fel az országból szent felajánlásként az Úrnak egy huszonötezer könyök hosszú és húszezer könyök széles területet! Az így körülhatárolt terület szent lesz. 2 Ebből a szent helyé lesz egy ötszázszor ötszáz könyöknyi négyzet, körülötte pedig ötven könyök szélességű legelő lesz. 3 Ebből a lemért területből mérj ki egy huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles területet: ezen lesz a szentély, amely igen szent. 4 Az ország szent területe ez: a papoké, a szentély szolgáié lesz, akik a szent szolgálat végzésére járulnak az Úrhoz. Itt lesz hely a házaik számára, és itt lesz a szentély szent területe. 5 Egy huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles terület pedig a lévitáké, a templom szolgáié lesz; ez lesz a birtokuk és a lakóhelyük. 6 Adjatok a városnak birtokul egy ötezer könyök széles és huszonötezer könyök hosszú területet a felajánlott szent terület mentén! Izráel egész házáé lesz ez. 7 A fejedelemé lesz a föld a felajánlott szent területnek és a város birtokának mindkét oldalán a felajánlott szent terület mellett meg a város birtoka mellett a nyugati szélétől nyugat felé, a keleti szélétől kelet felé. Hosszúsága olyan lesz, mint az egyes törzsek birtokrészeié, a nyugati határtól a keleti határig. 8 Ez a föld lesz a fejedelmek birtoka Izráelben, és többé ne nyomorgassák népemet! A többi földet pedig adják át Izráel háza törzseinek! 9 Így szól az én Uram, az Úr: Most már elég volt, Izráel fejedelmei! Hagyjatok fel az erőszakkal és a nép sanyargatásával, törvényesen és igazságosan járjatok el! Ne forgassátok ki többé népemet az örökségéből! – így szól az én Uram, az Úr. 10 Hiteles mérleget, hiteles vékát és hiteles batot használjatok! 11 A véka és a bat azonos űrtartalmú legyen! A bat a hómernak egy tizedrésze legyen, és a véka is a hómernak egy tizedrésze legyen; a hómert kell alapul venni. 12 A sekel húsz géra legyen! Az ötsekeles öt sekel legyen, a tízsekeles tíz sekel, egy mina pedig ötven sekel legyen nálatok! 13 Felajánlásként adjatok minden hómer búzából egyhatod vékát, és minden hómer árpából egyhatod vékát. 14 Az olajból rendelt rész, batban megadva az olajat, ez: minden kór olajból egytized bat. Tíz bat tesz ki egy hómert, ahogyan tíz bat tesz ki egy kórt is. 15 Izráel nyájaiból minden kétszáz juh után adjatok egy juhot ételáldozatnak, égőáldozatnak és békeáldozatnak, hogy engesztelést végezzenek velük – így szól az én Uram, az Úr. 16 Az ország egész népe járuljon hozzá ehhez a felajánláshoz, amely Izráel fejedelmét illeti. 17 A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy égőáldozatokat, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újholdkor és szombatonként meg Izráel házának valamennyi ünnepén. Ő készíttessen vétekáldozatot, égőáldozatot és békeáldozatot, hogy engesztelést végezzenek Izráel házáért. 18 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Az első hónap első napján végy egy hibátlan bikaborjút, és mutass be vétekáldozatot a szentélyért! 19 A pap vegyen a vétekáldozat véréből, és kenje meg a templom ajtófélfáját meg az oltár felső tömbjének négy sarkát és a belső udvar kapujának ajtófélfáját. 20 Így kell tenni a hónap hetedik napján a tévedésből vagy tudatlanságból vétkezők miatt, és így végezzetek engesztelést a templomért! 21 Az első hónap tizennegyedik napján ünnepeljétek meg a páskát! Az ünnep hét napján kovásztalan kenyeret kell enni. 22 A fejedelem készíttessen azon a napon egy bikát vétekáldozatul önmagáért és az ország egész népéért. 23 Az ünnepnek mind a hét napján készíttessen hét hibátlan bikát és hét hibátlan kost égőáldozatul az Úrnak, hét napon át mindennap; vétekáldozatul pedig naponként egy kecskebakot. 24 Ételáldozatul készíttessen egy véka lisztet bikánként és egy vékát kosonként, olajból pedig egy hínt minden véka liszthez. 25 A hetedik hónap tizenötödik napján, az ünnepen ugyanúgy készíttessen vétekáldozatot, égőáldozatot, ételáldozatot és olajat, mint ezen a hét napon.
Bibliaolvasó kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet
„Ha majd...” (1). A bűnök következményeinek elszenvedése után, az Isten kegyelméből összegyűjtött maradék nép életének nagy feladatához érkezik: új életüket új alapra kell helyezniük, új határokkal. Általában nem szeretjük a határokat, inkább eltörölni szeretnénk őket. Isten azonban nem így gondolkodik. Az ő akarata az, hogy a szent területet önként ajánlja fel az egész közösség. Amikor személyes életünket új alapra helyezzük, ugyanez a dolgunk: önként adjuk Istennek az időnknek, javainknak, erőnknek felajánlott részét.
RÉ 43 MRÉ 43
„…úgy dicsőítsék…” 2Thesszalonika 3,1–5
1 És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket Isten szeretetére és Krisztus állhatatosságára.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…úgy dicsőítsék…” (2Thesszalonika 3,1–5)
Mi is valójában a dicsőítés? Az első keresztyének, Thesszalonikában is, rendszeresen összegyűltek, imádkozva, Isten Igéjének magyarázatát hallgatva, ahol az Ószövetség krisztusi üzenetének felhangzása mellett felolvasták ezt a levelet is. Amikor az apostol a dicsőítésről szól, akkor ezekre a rendszeres istentiszteletekre gondol. A dicsőítés: az Úr dicsőítése, Igével, evangéliumi üzenettel, imádsággal, benne az evangélium ügyéért való közbenjáró könyörgéssel, hogy terjedjen az Isten szabadító, megváltó szeretetének Igéje. Bibliai értelemben ez a dicsőítés (1).
A dicsőítés része tehát a közbenjáró könyörgés, amely már Isten Igéjét hallva, annak reményteli üzenetében megerősödve, bizonyossággal könyörög azért, hogy sokan meghallják az Úr szabadításának örömhírét, hiszen nem mindenkié a hit, csak azoké, akiken az Isten könyörül, és megnyitja értelmüket, szívüket, egész valójukat, és akik ezáltal elhagyják zsigeri, nyílt vagy rafinált gonoszságukat, akiket aztán a hűséges Isten végig meg is őriz a gonosztól. Nem mindenkié a hit, de nem is feltétlenül azoké, akik emlegetik az Urat (Máté 7,21), miközben megmaradtak gonoszságukban (2–3).
A dicsőítő nép megtartja mindazt, amit Isten Igéje elrendel, vagyis a krisztusi szeretetben állhatatos. Konkrét üzenet ez, noha olyan semmitmondóan általánosnak hangzik. Minden válasz, minden levélírás, valahány döntés és találkozás előtt, alatt, bármely cselekvésünkben csak azért fohászkodhatunk, hogy ne emberi indulat, hanem az Úr szeretete irányítson bennünket. Ő mutassa meg minden konkrét helyzetben, hogy miként érvényesülhet ez a krisztusi szeretet itt és most, nem feladva a ránk bízott örökséget, de krisztusi indulattal kiteljesítve azt, a gonoszkodás legkisebb csipkelődése nélkül… (4–5)
Nekem nem az órákon át zengő, „stílustalan” gitáros, zenekari éneklés a dicsőítés – amiben, bizonyos esetekben, az Ige és az ima is szinte a margóra kerül, mert csakis a zenével, kérdéses érzelmekkel, emberi módon „modernül” akarnak hatni –, hanem csakis az a dicsőítés, amiről az apostol beszél.