„Ezt mondja az én Uram, az Úr...” Ez 46
1 Ezt mondja az én Uram, az Úr: A belső udvar keletre néző kapuja legyen bezárva a hat munkanapon, de szombaton és újhold napján legyen nyitva. 2 A fejedelem kívülről, a kapu csarnokán át menjen be, és álljon meg a kapuban az ajtófélfánál, amíg a papok elkészítik égőáldozatát és békeáldozatát, ő imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki, de a kaput ne zárják be estig. 3 Az ország népe is ennek a kapunak a bejáratánál imádkozzék szombaton és újholdkor az Úr színe előtt. 4 Az az égőáldozat, amelyet a fejedelem szombaton mutat be az Úrnak, hat hibátlan bárány és egy hibátlan kos legyen. 5 Az ételáldozat legyen a koshoz egy véka finomliszt, a bárányokhoz pedig adjon annyi ételáldozatot, amennyit akar, továbbá egy hín olajat minden véka finomliszthez. 6 Újhold napján adjon egy hibátlan bikaborjút, hat bárányt meg egy kost; ezek is hibátlanok legyenek. 7 A bikához egy véka finomlisztet, a koshoz is egy vékát készítsen ételáldozatul, a bárányokhoz pedig annyit, amennyit akar, továbbá egy hín olajat minden véka finomliszthez. 8 Ha bemegy a fejedelem, a kapu csarnokán át menjen be, és ugyanazon az úton távozzék. 9 De ha az ország népe megy be az Úr színe elé az ünnepeken, akkor aki az északi kapun át ment be imádkozni, az a déli kapun át távozzon; aki pedig a déli kapun át ment be, az az északi kapun át távozzon. Ne azon a kapun át térjen vissza, amelyen bement, hanem a szemben levőn át távozzon. 10 A fejedelem pedig ugyanakkor menjen be, amikor azok bemennek, és akkor távozzon, amikor azok távoznak. 11 A különféle ünnepeken legyen az ételáldozat egy véka liszt egy bikához, egy véka egy koshoz, a bárányokhoz annyi, amennyit akar; az olajból pedig egy hín minden véka finomliszthez. 12 Ha a fejedelem önkéntes áldozatot készíttet, akár égőáldozatot, akár békeáldozatot mutat be önkéntes áldozatul az Úrnak, akkor nyittassa ki a keletre néző kaput, és úgy készíttesse el égőáldozatát vagy békeáldozatát, ahogyan a nyugalom napján szokta elkészíttetni. Amikor távozik, zárják be a kaput utána. 13 Készíttessen naponként egy egyéves hibátlan bárányt égőáldozatul az Úrnak; minden reggel készíttesse el. 14 Ételáldozatul készíttessen hozzá minden reggel egyhatod véka finomlisztet és egyharmad hín olajat, amelyet a finomlisztbe kell keverni. Az Úrnak szóló ételáldozat ez, örök érvényű, állandó rendelkezés. 15 Így készítsék el a bárányt, az ételáldozatot és az olajat minden reggel; állandó égőáldozat ez. 16 Ezt mondja az én Uram, az Úr: Ha a fejedelem ajándékot akar adni az örökségéből valamelyik fiának, akkor az a fiáé lehet, hiszen az örökségen belül marad a birtokuk. 17 De ha az egyik szolgájának ad ajándékot az örökségéből, akkor az csak a felszabadulás meghirdetésének évéig lehet azé, azután visszaszáll a fejedelemre, mert az ő öröksége az, és a fiaié kell hogy legyen. 18 A nép örökségéből azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa őket a birtokukból. A maga birtokából adjon örökséget a fiainak, nehogy elszéledjen népem a maga birtokáról. 19 Azután bevitt engem oda, ahol a kapu mellett a papoknak rendelt szent kamrák voltak, amelyek északra néztek. Volt ott a nyugati szélén egy helyiség. 20 Ezt mondta nekem: Ezen a helyen főzzék a papok a jóvátételi áldozatot meg a vétekáldozatot, és ott süssék az ételáldozatot, mert nem szabad kivinniük a külső udvarba, hogy a nép meg ne érintse a szent dolgokat. 21 Azután kivitt a külső udvarba, és odavezetett az udvar négy sarkához: az udvar mindegyik sarkában egy-egy kisebb udvar volt. 22 Az udvar négy sarkában kisebb udvarok voltak: ezek negyven könyök hosszúak és harminc könyök szélesek voltak; mind a négynek ugyanaz volt a mérete. 23 Mind a négyet kerítés vette körül, a kerítések mellé pedig körös-körül tűzhelyek voltak telepítve. 24 Azt mondta nekem: Ezek a konyhák, itt főzik a templom szolgái a népnek jutó részt a véresáldozatból.
Bibliaolvasó kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet
„Ezt mondja az én Uram, az Úr...” (1). Nem ember, hanem Isten rendeli el az istentisztelet rendjét a szent helyen. Reggeli imádság, esti könyörgés, vasárnapokon, ünnepeken tartott szent gyülekezések, önkéntes áldozat: mintha a mai gyülekezeti alkalmainkról lenne szó. Vagy mégsem? Elmondhatjuk-e szolgálatainkról, hogy az Úr mondja, hogy így legyen? Vizsgáljuk meg ma Isten nekünk mondott rendeléseit, és tegyük azokat a tőlünk várt engedelmességünk mérlegére!
RÉ 484 MRÉ 343
„…haszontalan dolgokat művelnek.” 2Thesszalonika 3,6–18
6 Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él. 7 Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8 nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12 Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13 Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15 De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16 Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17 A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel minden levelemen, így írok. 18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(11) „…haszontalan dolgokat művelnek.” (2Thesszalonika 3,6–18)
Mit jelent tétlenül, haszontalanul élni?
Az apostol nem volt tétlen, sem a szent szolgálatban, sem a kétkezi munkában. Az apostol fáradtságos vesződséggel dolgozott, éjjel és nappal, mindegyik gyülekezetében, így Thesszalonikában is. Az apostol nem terhelt senkit a gyülekezet tagjai között, noha meg lett volna a joga arra, hogy a gyülekezetek szeretetére bízza eltartását is (8).
Az apostol nem volt tétlen abban sem, hogy magát állítsa példának minden hívő elé (9). Ezért megintette azokat, akik tétlenkedtek (6), nem dolgoztak, haszontalan dolgokat műveltek (11). Ezeknek megparancsolta, hogy csendben dolgozva a maguk kenyerét egyék (12), aki ugyanis nem dolgozik, az ne is egyék (10). Arra is intette őket az apostol, hogy ne fáradjanak meg a jó cselekvésében (13). Aki pedig nem fogadta meg az intést, azt kiközösítették, de imádkoztak érte, hogy megújulva, szeretettel fogadhassák majd vissza őt (14–15).
A mi bajunk éppen az ellenkezője: nem tudunk nem tétlenkedni, képtelenek vagyunk haszontalan dolgokat művelni, mert az egész életünk arra lett kihegyezve, hogy éljünk, megéljünk, jobban éljünk, hasznosan és egyre több hasznot termelve. A mi nyomorúságunk az, hogy nem tudunk elcsendesedni, lenyugodni, csak lenni, élni, gyönyörködni. Még a szent szolgálat is olyan túlhajtott gürcöléssé torzult, amiben nem tapasztalható meg a mennyei áldás. Ha ma járna közöttünk az apostol, bizonnyal ezért intene meg bennünket.
Az inga mindkét irányban kilengett. Jézus Krisztus kereszten széttárt keze mindkét nyomorúságunkat, tétlenségünket és tevékenységmániánkat egyként felvitte a keresztre – minden más nyomorúságunkkal és bűnünkkel együtt –, hogy nekünk szabadulást adjon azokból.