„Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.” Zsolt 75
1 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. 2 Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. 3 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. 4 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.) 5 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók! 6 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen! 7 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, 8 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. 9 Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. 10 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. 11 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
Bibliaolvasó kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet
Tudjuk, hogy nem emberek kezében van az igaz ítélet, mégis gyakran beülünk a bírói székbe. Ismerjük Jézus tanítását a szálkáról és a gerendáról, de többnyire nem magunkra értjük. Az ítélet Isten kezében van (8), sőt annak végrehajtása is. Ki kell inni a poharat, amit Isten nyújt nekünk (9). Hol van ebben a csoda, amiről Ászáf beszél (2)? A csoda az a pohár, az új szövetség, amit Jézus adott az övéinek, amivel a kegyelem asztalánál az úrvacsorában mindig élhetünk!
RÉ 75 MRÉ 75
„…ha valaki püspökségre törekszik…” 1Timóteus 3,1–7
1 Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik. 2 Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; 3 nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; 4 olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. 5 Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára? 6 Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. 7 Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…ha valaki püspökségre törekszik…” (1Timóteus 3,1–7)
A „püspök” a gyülekezet vezetője, lelkipásztora (1). Isten Igéje azonban minden vezetőt arra rendelt, hogy az Ő rendjét és országát építse, ezért bátran olvassuk most úgy ezt az igeszakaszt, amely minden vezető bibliai mércéje. Bizony, ki-ki a maga, Istentől rendelt helyén, az Úrtól kapott feladat felelős felügyelője. Ez az általános értelmezés nem relativizálja, hanem éppen megerősíti a tényleges egyházi vezetővel szemben támasztott elvárásokat, szintektől függetlenül. Tehát: „püspök” vagy a magad helyén. Mielőtt a saját vezetődet okolnád valamiért, magadat kérd számon, te milyen vezető vagy a magad területén?
Milyen legyen a „püspök”?
A „püspök” legyen törekvő: aki arra igyekszik, hogy Úrtól kapott feladatát szentül, jól végezhesse (1). Csak ennek a törekvésnek van helye Isten rendjében. Az öncélú tekintélyért, csillogásért, pojácás öntömjénezésért, szereplési vágyért, a nyilvánosságot kereső gyarló „én” elismerési vágyának kielégítéséért buzgó karrierista törekvés nem kedves az Istennek. Nagy a kísértés mindannyiónk számára, hogy különböző leplezett trükkökkel olcsó pojácák, vagy hatalommal visszaélő megtévedtek legyünk. Ne engedd, Urunk! Te azt teszed „naggyá”, aki szolgál (Márk 9,35).
A „püspök” olyan hiteles ember legyen, akinek rendben van a házassága és rendezett a családi élete. Ez a másik nagy terület, ahol kísérthetők vagyunk. Olyan okos tanácsokat tudunk adni másoknak, miközben a saját életünk, még ügyesen leplezve is, romokban hever. Aki nem tudja igazgatni a saját házát, miként tud igazgatni ennél „nagyobb házat”, hazát, egyházat? (4–5)
A „püspök” legyen feddhetetlen, minden területen. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a „belső körnek”, hanem a kívülállóknak is jó véleményük van róla, azaz tágabb területen, sokak előtt is hiteles (7). Ez a feddhetetlenség nem tökéletesség, de igenis megszentelődés, életszentség, egyre inkább megtisztuló élet: megfontoltságban, józanságban, tisztességben, pénzügyekben, emberi kapcsolatokban – azaz megértésben, vendégszeretetben, nyitottságban és hűségben, konfliktuskezelésben –, valamint szenvedélyektől való mentességben (2–3).
Mindegyik területen könnyen eshetünk az ördög csapdájába (7). Ezért a „püspök” elsőrenden hívő ember, akinek istenfélelme abban nyilvánul meg, hogy naponta könyörögve, az Úr kegyelmére hagyatkozik, kérve a megtartatást, a felemeltetést, a mennyei erőt és bölcsességet, valamint a hálatelt alázatot. Csak az Úr hatalmas kegyelme tarthatja meg a „püspököt”, ebben a bonyolult világban különösképpen, ahol már bármit művelhetnek velünk. Az Úr kegyelme annak elhordozásához is erőt ad, amikor nehéz helyzetben, a legközelebbi testvértől sem kap részvétet a vezető. Ez a „püspök” magánya, amit csak az Úrral való közösség oldhat fel.