„Gondolj gyülekezetedre,...” Zsolt 74
1 Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? 2 Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál! 3 Irányítsd lépteidet a régi romokra! Szentélyedben az ellenség mindent lerombolt! 4 Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén, és kitűzték ott jelvényeiket. 5 Olyanok voltak, mint akik a sűrű fák közt fejszét emelnek magasra. 6 Még faragványait is mind összetörték fejszékkel és baltákkal. 7 Lángba borították szentélyedet, porig alázták neved hajlékát. 8 Igázzuk le őket egészen! – mondták magukban, és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát. 9 Jeleket nem látunk, próféta nincs többé, és senki sem tudja, meddig tart ez még. 10 Isten, meddig gyalázhat az ellenfél? Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség? 11 Miért tartod vissza kezedet? Emeld föl jobbodat, végezz velük! 12 De Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadító tetteket vitt véghez a földön. 13 Te szorítottad vissza erőddel a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét. 14 Te zúztad szét a Leviatán fejeit, és a puszta népének adtad eledelül. 15 Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat. 16 Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd, te tetted helyükre a csillagokat és a napot. 17 Te szabtad meg a föld minden határát, te alkottál nyarat és telet. 18 Erre emlékezz, Uram, mert ellenség gyaláz, és bolond nép csúfolja nevedet. 19 Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp! 20 Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is! 21 Ne maradjon meggyalázva az elnyomott, dicsérje nevedet az elesett és szegény! 22 Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen! 23 Ne felejtsd el ellenségeid hangját, támadóid egyre növekvő zajongását!
Bibliaolvasó kalauz – Magyarné Balogh Erzsébet
Amikor ezeket a sorokat írom, 2020 áprilisában még nem tudjuk, meddig lesznek zárva a templomok a koronavírus miatt, és milyen lesz, ha újra visszatérhetünk oda. Isten népe sem tudta, hogyan folytatódik az életük, miközben mindenütt teljes pusztulást látnak maguk körül. Amit most tennünk kell a zsoltár szerint: tanítani az ellenségről, a magunk tehetetlenségéről, és tanítani az Úrról, aki annyira szeretett, hogy Jézusban eljött, nevünkön szólított, és meghívott, hogy vele járjunk életünk minden napján!
RÉ 74 MRÉ 74
„Ugyanígy az asszonyok is…” 1Timóteus 2,8–15
8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. 9 Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, 10 hanem azzal, ami azokhoz az asszonyokhoz illik, akik istenfélőnek vallják magukat: jó cselekedetekkel. 11 Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. 12 A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. 13 Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, 14 és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. 15 Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(9) „Ugyanígy az asszonyok is…” (1Timóteus 2,8–15)
Gyönyörű egységet hangsúlyoz itt az apostol. A férfiak és az asszonyok együtt imádkoztak az istentiszteleten, tisztán, azaz bűnbánattal, harag és kételkedés nélkül; a kezeket lélekben, vagy láthatóan is felemelve – mindenki az Úrtól kapott lelkülete, valamint istentiszteletének rendje szerint –, miközben az Úr előtt együtt leborulva, majd Ő emeli fel a férfit és az asszonyt egyaránt (2,1–2). Férfi és nő egyaránt vétkezett, egyként az Úr kegyelmére szorulnak, és Isten rendjében teljesedhet ki újra az életük (13–14).
Ezt követően az Isten rendje szerinti különbséget emeli ki az apostol, a férfi és a nő között, az istentiszteleten és a mindennapi életben egyaránt. Ezzel a határozott hanggal nyilván korabeli túlkapásokat igazított helyre az apostol, mint ahogy ma is éppen ezért eleven ez a nehéz igeszakasz. A férfi legyen férfi, a nő pedig legyen nő! Ezt a területet most kiváltképpen az asszonyokra nézve fogalmazza meg az apostol, de ez alapján a férfiak, saját magukra nézve is meghallhatják az intést.
Az asszonyok ékesítsék magukat, legyenek nők, ápoltak, az Úrtól kapott szépségüket megbecsülve, de ne legyenek kihívóak, amely mások számára látványosan kísértést jelenthet, hanem szemérmesen, mértékletesen, túlzó ékszereket és ruhákat mellőzve, istenfélelemmel (9–10).
A Bibliában számos példát találunk arra, hogy az Ige továbbadói, a szabadítás örömhírének hiteles szolgái és tanítói asszonyok lettek, az Úr rendelése szerint. De, Isten rendje szerint az asszonyok legyenek csendben, ha csak úgy tudnak megszólalni, hogy a férfiakon uralkodnak.
Ez persze a férfiak nyomorúsága, akik gyakran nem férfiak, a szó bibliai értelmében sem, akik nem gondoskodó, felelős hűséggel szeretik asszonyaikat, hanem gyengék a hitben, a szolgálatban, a bizonyságtételben, a tanításban, a férfiszerep minden területén… Ez a szakasz sokkal jobban inti meg a férfiakat, mint a nőket. Hol vannak a felelős férfiak, akik mellett végre nő lehet egy nő, házasságban, családban, hitben, szolgálatban?
A férfi feladata, hogy megteremtse a lelki, hitbéli és egzisztenciális keretet családja számára, ahol a nő, férjével együtt, biztonsággal nevelheti gyermekét. Mindkettőjük Istentől való feladata, hogy gyermeket neveljenek fel, az Isten dicsőségére, megmaradva a hitben, a szeretetben, a szent életben (15).
Minden összekeveredett manapság, úgyhogy bizony az apostoli intés elevenebben szól ma, mint valaha. Egy szétesett világban élünk, ahol az üdvösség csakis az Úrban van, mindenki számára, és e-világban való megtartatásunk pedig csakis az Isten rendjében lehetséges, minden kivétel ellenére… (15)