„Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön” Zsolt 77
1 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. 2 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. 3 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. 4 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) 5 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. 6 Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. 7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: 8 Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok? 9 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? 10 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) 11 Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. 12 Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. 13 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. 14 Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? 15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. 16 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) 17 Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. 18 A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. 19 Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. 20 Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott. 21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.
Bibliaolvasó kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön” (6). Emlékezéseinkben nem is a veszteségeink érzése a legfájóbb, hanem az attól való félelem, hogy a boldog napok elmúltával „Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok?” (8). A zsoltáros az Úr hajdani nagy csodáira gondolva keres vigasztalást. A mi legerősebb támaszunk Jézus értünk vállalt halálának és feltámadásának csodája. Ebben a hitben felemelt fővel mondjuk: „Szent a te utad, Istenem!” (14)
RÉ 77 MRÉ 77
„…nagy a kegyességnek ez a titka…” 1Timóteus 3,14–16
14 Ezeket pedig abban a reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. 15 Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell szolgálnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja: 16 Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(16) „…nagy a kegyességnek ez a titka…” (1Timóteus 3,14–16)
A kegyesség nem más, mint Jézus Krisztusban meglátni az egyetlen megoldást, Isten megváltó szeretetének jelenlétét (16).
Az egyház szolgálata csakis ez lehet, hirdetni és élni Isten, Krisztusban közölt, megváltó szeretetét. Az igazságának egyetlen oszlopa és erős alapja Jézus Krisztus evangéliuma (15).
Rudolf Bohren, neves teológus szerint, egy prédikáció dogmatikailag is akkor helyes, ha az dicsőíti Jézus Krisztust, és szenvedélyes örömmel meghirdeti az evangéliumot, miszerint az élet Istene ma is csodálatosan cselekszik, ma is szabadítást ad.
Vagyis az élő Isten ma is csodákat tesz, ma is megjelenik testben, megtestesül emberi életekben, ma is gyógyít, ma is bizonyosságot ad, miszerint a halálerők felett is Ő az Úr. Ő meggyógyít; Ő erőt ad a terhek elhordozásához; Ő hazahív örök és boldog országába, ha erőn túli már a földi kín. Jézus Krisztus ma is munkál, ma is megjelenik, „megtestesül” (16).
Az élő Isten, Lelke által, ma is munkál, aki igaznak – azaz megtapasztalt valóságnak – bizonyítja életünkben az Úr szabadító munkáját, ahogy Jézus Krisztust magát is igaznak bizonyította, szavaiban, tetteiben, halálában, feltámadásában és mennybemenetelében (16).
Az élő Isten ma is munkálkodik, mennyen és földön egyaránt. A mennyben, az angyalok meglátták Jézus Krisztusban az Isten Fiát, a Megváltót, és Őt magasztalják. Az angyalok meglátták a lényeget, a megoldást, „beleláttak” a legfontosabb ténybe: van megoldás. Ezért magasztalják az Urat. Ez a „belátás” minden más emberi belátás, azaz minden emberi szeretet és irgalom alapja. E „belátás” által folytatódik a mennyei istentisztelet a földön, miszerint emberek jutnak hitre, akik hirdetik az evangéliumot másoknak, miközben egyre többen, az élet istentiszteletét éljük, még akkor is, ha a statisztikák mást mutatnak. Lássunk túl a láthatón! Ez is a kegyesség titka (16).
Az élő Isten ma is munkál: dicsőséget ad népének, részesít minket abban a dicsőségben, ami csak az Övé. Ezt mutatta meg Jézus Krisztusban, az Ő felemeltetésében, és ez lesz teljessé rajtunk is, amikor az Úr visszajön. Ez a dicsőség: felemeltetés. Bizony, ránk fér! Várjuk!