„Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!” Zsolt 83
1 Ászáf zsoltáréneke. 2 Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! 3 Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. 4 Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. 5 Gyertek – mondják –, irtsuk ki ezt a népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére! 6 Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened 7 Edóm lakói és az izmaeliek, a móábiak és a hagriak, 8 Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival. 9 Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.) 10 Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál, 11 akik megsemmisültek Én-Dórnál, és a föld trágyájává lettek! 12 Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával, 13 akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát! 14 Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta pelyva! 15 Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, 16 úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel! 17 Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, Uram! 18 Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el! 19 Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek Úr a neve, aki felséges az egész földön!
Bibliaolvasó kalauz – Ferenczi Zoltán
Izráel népének megrendítő tapasztalata, hogy Isten hallgat (2–3). Különös, hogy amikor Isten jelenléte nem nyilvánvaló, a környezetünkben az is rendező elv (6). A kiszolgáltatottság idején jó, ha látjuk ezt, és így emlékezünk a hit megtapasztalt bizonyítékaira (10–13). Milyen jó volna, ha a mi harcaink, indulataink, csatáink mélyén is az a szándék húzódna, hogy a körülöttünk élők megtudják, hogy egyedül ő az Úr (19).
RÉ 83 MRÉ 83
„…ragadd meg az örök életet…” 1Timóteus 6,11–16
11 Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. 12 Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. 13 Meghagyom neked Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus alatt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, 14 hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. 15 Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. 16 Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(12) „…ragadd meg az örök életet…” (1Timóteus 6,11–16)
Áldott legyen az Isten, aki egyedül boldog, hatalmas, halhatatlan, láthatatlan, megközelíthetetlen, örök Hatalmasság, aki a királyok Királya, hogy kilépett mennyei világosságából és boldogságából, magát számunkra láthatóvá és hallhatóvá tette, majd Jézus Krisztusban kiragadott bennünket a halál minden hatalmából, és megragadott minket az örök élet számára. Minden tisztelet és döntés csakis az Övé (15–16). Isten pedig mindent jól cselekszik; igazsága kegyelemmé lesz, mert mi is részesei lehetünk a végső és boldog rendet helyreállító igazságának. Nincs ennél nagyobb örömhír, nincs más vigasz és erőforrás ebben a „szétszórt” világban, csakis ez!
Mi tehát akkor ragadhatjuk meg az örök életet, ha Isten kegyelmes keze megragadott bennünket. Hiszen Isten az, aki életet ad (13), aki egyedül halhatatlan (16), és csakis Ő adhat életet, Ő adhat örök életet, Őneki azonban van hatalma arra, hogy halhatatlanságával a halál hatalmát is legyőzze, ahogy ezt Jézus Krisztusban bizonysággá tette számunkra. Megragadhatjuk tehát az örök életet, mert az élet Ura megragadott minket. Pál világosan szól erről, több levelében is: „…igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Filippi 3,12) Akit az Isten megragadott, azt nem engedi el soha (Róma 8,38–39).
A megragadott örök életnek azonban, ebben a világban is, látható jelei vannak. Az örök élet embere igyekszik az Istentől való igazságra, kegyességre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre (11). Az örök élet embere mindenkor Jézus Krisztusról tanúskodik szép hitvallással (12–13). Ez a kifejezés, „szép hitvallás”, sokkal kifejezőbb, mint a bátor hitvallás. Jézus Krisztus is szép hitvallást tett Pilátus előtt (13). A szép hitvallás hitelesen és világosan szól sokak előtt, amikor kell, de hallgatni is tud, amikor szükséges, vagyis a szép hitvallás nem provokatív, nem ellentéteket gerjeszt, hanem a hitetleneket is elgondolkodásra készteti, megindítja. A bátor hitvalló örökké konfrontálódik, és ezalatt tombol a „szétdobáló”, miközben a hitvallása csak növeli a távolságot ember és ember között. Valahányszor a szép hitvallásra, valamint az Istentől való igazságra, kegyességre, szeretetre és állhatatosságra igyekezhetünk, azzal az örök élet Istene, látható módon, újra és újra megpecsételi, hogy Ő mozdul bennünk, Ő tart minket. Ez az igyekezet csak az Úrban lehetséges, egyébként mindent legyőz a fentiek ellenkezője. A hit harca is az Isten Lelkének munkája bennünk, amely kemény harc, de győztes harc, mert az Úr harcol az oldalunkon, Ő harcol velünk és értünk (12). Ő „végsőkig” megtart bennünket a feddhetetlenségben (14).