„Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből!” Zsolt 82
1 Ászáf zsoltára. Isten ott áll az istenek gyűlésén, ítéletet tart az istenek fölött: 2 Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek?! (Szela.) 3 Védelmezzétek a nincstelennek és az árvának a jogát, szolgáltassatok igazságot az elesettnek és szűkölködőnek! 4 Mentsétek meg a nincstelent és a szegényt, ragadjátok ki a bűnösök kezéből! 5 Nem tudnak és nem értenek semmit, sötétségben járnak, a föld alapjai mind ingadoznak. 6 Azt mondtam ugyan, istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan, 7 mégis meg fogtok halni, mint a közemberek, és elhullotok, mint bármelyik főember. 8 Jöjj, Istenünk, légy bírája a földnek, mert minden nép a te örökséged!
Bibliaolvasó kalauz – Ferenczi Zoltán
Homályos alkuk és kétes döntések a közéletben (1). Mikor Isten népe előtt elhomályosulnak a célok és értékek, szem elől tévesztjük a küldetésünket (missziónkat), egyszerre csak a saját történetünkön kívül találjuk magunkat (2–4). Még Isten népe vagyunk, de már az ítéletben állunk (7). Még magunkon viseljük küldetésének külső jegyeit (6), de szolgálatunkra már alkalmatlanok vagyunk (5). Jaj nekünk, ha az érdekek a ránk bízott értékek fölé kerekednek.
RÉ 82 MRÉ 82
„Valóban nagy nyereség a megelégedéssel járó kegyesség…” 1Timóteus 6,1–10
1 Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. 2 Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek. Ezeket tanítsd és hirdesd! 3 Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, 4 az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. 5 Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. 6 Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, 7 mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. 8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. 9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. 10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(6) „Valóban nagy nyereség a megelégedéssel járó kegyesség…” (1Timóteus 6,1–10)
Nyereségre törekszünk az élet minden területén: sikerekre, számokban kimutatható, látható eredményekre, és mindig többre, a többhöz képest még többre. Észre sem vesszük, hogy ez határozza meg gondolkozásunkat, szavainkat, tetteinket, terveinket, valamennyi indítékunkat. Csakhogy mire fel ez a nagy akarás, miért akarunk mindig többet, miért tűzünk ki újabb és újabb célokat? Csak ez lenne az élet hajtóereje és értelme? Annyi mindenünk van, hogy ha tíz földi életünk lenne, akkor sem tudnánk mindazt megélni, amivel már így is rendelkezünk…
Tömören fogalmazva: ez a lelkület a pénz szerelme, de itt a pénz maga a birtoklás, a „még, még, még, még, ennyi nem elég” kielégíthetetlen nyugtalansága. Nem tudunk megállni, megelégedni, lenyugodni; képtelenek vagyunk csak úgy lenni, nézdegélni, örülgetni, békén lenni és békén hagyni. Zizeg, cikázik, nyüzsög, hömpölyög, árad körülöttünk minden, miközben tíz másodpercenként még a telefonunk is csipog egyet, jelezve az újabb ingert (9–10).
A legszomorúbb azonban az, hogy gyakran még a kegyességünk is ilyen: kielégíthetetlen, nyughatatlan, nyerészkedő, ahol csak a létszámok, az ügyek, az intézkedések, az építkezések, a menedzselések, az újabb és újabb alkalmak szervezése és kipipálása, saját magunk adminisztrálása a lényeg. Okoskodunk, teologizálunk, vitatkozunk és már csak azért is felfuvalkodott szóharcokba bonyolódunk, telve célzásokkal, gyanúsítgatásokkal, mögöttük az irigység lelkületétől hajtva. Fontoljuk csak meg, mit mond ezekről Isten Igéje: ez istenkáromló lelkület; megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott emberek torzsalkodásai ezek, akik a kegyességgel is csak nyerészkednek. Urunk, könyörülj rajtunk! (3–5)
Aki minden áron és mindenkor nyerni akar, az veszíteni fog, eltévelyedik, sok fájdalmat okoz másoknak és magának is; és bizony végül maga is elveszhet (9–10).
Gondoljunk bele, mennyi mindenünk van! Hitben járva, miénk az Isten kegyelme, az örök élet. Nincs ennél nagyobb nyereség! Innen szemlélve látjuk igazán, hogy mennyi mindenünk van: bővelkedünk, beteltünk, megelégedtünk, tele vagyunk hálával, a Jézus Krisztusban! Ez a békesség, aktivitásában is nyugodt és megnyugtat másokat is; nem tétlen, de nem is gürcölve tevékeny, hanem hűséggel sáfárkodó. Ez a hit tud örülni, birtokolni, megelégedni és elengedni is. Lassan eljön az elengedés ideje. Lehessen ez is hitben megélt elengedés, Uram! (6–8)