„Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?” Zsolt 88
1 Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A „Betegség” kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. 2 Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. 3 Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! 4 Mert tele van bajokkal a lelkem, életem közel került a holtak hazájához. 5 A sírba roskadók közé sorolnak, olyan lettem, mint egy erőtlen férfi. 6 A halottak közé kerülök, mint azok, akik leterítve fekszenek a sírban, akikre nem gondolsz többé, és kikerültek a kezedből. 7 A sír mélyére juttattál már, mélységes sötétségbe. 8 Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem. (Szela.) 9 Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok, 10 szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, Uram, mindennap, kitártam feléd kezemet. 11 Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.) 12 Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén? 13 Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén? 14 De én hozzád fohászkodom, Uram, már reggel hozzád száll imádságom. 15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el orcádat előlem? 16 Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok. 17 Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek. 18 Körülvesznek mindennap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem. 19 Elszakítottad tőlem jó barátaimat, már csak a sötétség ismer engem.
Bibliaolvasó kalauz – Ferenczi Zoltán
A haldoklás a hit egyik legnagyobb próbatétele. A két világ határán nyilvánvalóvá válnak tévedéseink, hamis elképzeléseink, hitéletünk csillogóan üres bizonytalansága. A haldoklásban egyre magányosabbá válunk, s lefoszlanak rólunk a korábban mindent felülíró valóságaink. Végül már csak arra van lehetőségünk, hogy valaki még fogja a kezünket. Az indulni készülő belső világában a hit szép hazugságait egyre erőteljesebben felülírja az őszinteség drámai kérdése: „Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?” (12). A hívő ember örömhíre az egyértelmű válasz: igen, beszélnek.
RÉ 88 MRÉ 88
„…Ő hű marad…” 2Timóteus 2,1–13
1 Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. 2 És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. 3 Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. 4 Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. 5 Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. 6 A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. 7 Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts. 8 Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, 9 amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. 10 Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 11 Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. 12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. 13 Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(13) „…Ő hű marad…” (2Timóteus 2,1–13)
Jézus Krisztus hű marad, Ő önmagát meg nem tagadhatja!
Jézus Krisztus hű marad a mennyei, egyetlen igazsághoz, az Isten üdvözítő rendjéhez és üdvtervéhez. Ezt senki és semmi felül nem írhatja. Ez a krisztusi hűség ítélő igazság és határtalan irgalom egyszerre, amely Isten népe életében bizonnyal érvényesül. „Csak a megvetett kegyelem nem tudja elfedni az ítélő igazságot, az elfogadott mindig eltakarja.” (Ravasz László) Mi hűtlenkedünk, és Isten haragja joggal ér el bennünket. Isten népe azonban tudja, hogy ezt az isteni jogos haragot Jézus Krisztus elhordozta érettünk. Ő meghalt és feltámadott, hogy rajtunk Isten tökéletes igazsága megváltó kegyelemként érvényesülhessen (12–13).
Ezért el ne feledkezzünk az evangéliumról; arról, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból! Erre emlékezzünk, ezt hirdessük, ezt éljük mindenkor: az örömhírt (8)
Ez az öröm hassa át odaadó szolgálatainkat is, amely vállalja Krisztus ügyéért a szenvedést, de nem keresi azt. Ez az öröm katonai rendben betartja a parancsokat, de öröme és szeretete mindig túllép a lelketlen katonai renden. Ottlik Géza írja az „Iskola a határon” című regényében, hogy bizony különb ember lett volna, ha nem a parancsok vonalzóval kimért rengetegében éli le az életét. Ez az öröm a szabályokat betartva versenyez, de élete nem verseny, hiszen a győztes koszorú már az övé. Ez az öröm a szántóvető ember szorgalmával vet, de nem gürcöl, mert bízik a növekedés Urában. Az odaadó szolgálatot mindig áthatja az evangéliumi öröm, a reménység, amely tud nem szolgálni is, amely bizonyos helyzetekben éppen úgy szolgál, hogy csak emberként jelen van… (1–7)