„Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!” Zsolt 89
1 Az ezráhi Étán tanítókölteménye. 2 Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. 3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. 4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: 5 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.) 6 Az egek magasztalják csodáidat, Uram, hűségedet a szentek gyülekezetében. 7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úrral? Ki hasonló az Úrhoz az istenfiak között? 8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak. 9 Uram, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, Uram? Hűséged körülvesz téged! 10 Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. 11 Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet. 12 Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. 13 Te teremtettél északot és délt, a Tábór és a Hermón a te nevedet zengi. 14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges. 15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. 16 Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! 17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, 18 mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, 19 mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk. 20 Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat. 21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. 22 Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt. 23 Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember. 24 Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit. 25 Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. 26 Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra. 27 Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! 28 Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között. 29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele. 30 Megőrzöm nemzetségét örökké, és az ő trónját, amíg csak meglesz az ég. 31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, 32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, 33 akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. 34 De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. 35 Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött. 36 Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak: 37 Örökké lesz utódja, trónja előttem lesz, mint a nap, 38 megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.) 39 Mégis eltaszítottad fölkentedet, megvetetted, és megharagudtál rá. 40 Felbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, porig aláztad koronáját. 41 Mindenütt leromboltad kerítését, erős városait romba döntötted. 42 Fosztogatja minden arra járó, csúffá lett szomszédai előtt. 43 Fölemelted támadói jobbját, örömöt szereztél ellenségeinek. 44 Még kardja élét is elvetted, hogy ne tudjon helytállni a harcban. 45 Megfosztottad tisztaságától, trónját a földre döntötted. 46 Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el. (Szela.) 47 Miért rejtőzöl el oly soká, Uram, miért lángol haragod, mint a tűz? 48 Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert! 49 Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.) 50 Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak? 51 Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől! 52 Mert gyaláznak ellenségeid, Uram, gyalázzák fölkented lába nyomát. 53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen, ámen!
Bibliaolvasó kalauz – Rácz Lajos igemagyarázata
Ez a királyzsoltár magával ragad, bevon a mennyeiek imádatába, a boldog nép ujjongásába. Zeng Isten örök szövetségéről, kegyelméről. A prófétai kijelentés szakaszaiban a menny Királya veszi át a dallamot. Az ő bizonyságának tanúi vagyunk: Dávid kiválasztásáról, az örök szeretetét, hűségét hordozó szövetségen át, a népektől gyalázatot elszenvedő fölkentje, a Messiás sorsáig. A zsoltár csúcspontja az, amikor az Úr Dávid szájába adja ezt a vallomást: „Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám!” (27). Számunkra is legyen ez örök életre szóló, boldog bizonyosság!
RÉ 89 MRÉ 89 • IÉ 2Kor 5,1–10 • Péld 27,15–19
„…helyesen fejtegeti az igazság Igéjét.” 2Timóteus 2,14–18
14 Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. 15 Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. 16 A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, 17 és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Himenaiosz és Filétosz, 18 akik az igazságtól eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(15) „…helyesen fejtegeti az igazság Igéjét.” (2Timóteus 2,14–18)
Imádságunk tárgya, hogy Isten olyan kipróbált munkásai legyünk, életünk utolsó percéig, mint akik nem vallanak szégyent, hanem hűséggel megállnak. Isten kipróbált munkásának hűsége abban áll, hogy helyesen fejtegeti az igazság beszédét, Isten Igéjét.
Helyesen az szólja az Isten Igéjét, aki nem bonyolódik okoskodó bölcselkedésekbe, haszontalan szóharcokba, üres fecsegésekbe, amely a hallgatók kárára van. Sokat és hosszan tudunk beszélni, prédikációkban ugyanúgy, mint bármely egyházi megnyilvánulásban. Az evangéliumot kell szólni, röviden, konkrétan, pontosan, életszerűen, nem provokálva senkit (14).
Helyesen az szólja az Isten Igéjét, aki nem hirdet olyat, ami ellenkezik Isten kijelentésével. Annyi, de annyi szellemi áramlat akarta mindig is befolyásolni a keresztyén tanítást, és az így összekeveredett gondolatok aztán Isten Igéjének és üzenetének már az ellenkezőjét hirdették. Pál a mai Igében is említ tévtanítókat, akiket meg is nevez. Ezek a görög halhatatlanság tanítását belekeverték a keresztyén üzenetbe, Isten Igéje pedig pont az ellenkezőjéről szól. Az ember halandó, csak Isten hatalma és kegyelme adhat megoldást a halál kérdésére (17–18). Urunk, el ne térjünk a Te Igéd tiszta tanításától, üzenetétől, ebben az ezerféle kínálatú világban, ahol összekevernek mindent mindennel!
Helyesen az szólja az Isten Igéjét, aki nem lesz szentségtelenné, istentelenné, aki a legnyomorultabb helyzetben is megmarad az Isten tisztelete mellett, mint ahogy Jób hűséges maradt mindvégig: „Mindezekben nem vétkezett Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedett.” (Jób 1,22) Mi is csak akkor nem vétkezünk az Úr ellen, ha mindenkor magasztaljuk Isten nevét. (16) Vagyis helyesen szólni az Isten Igéjét azt jelenti, hogy egész életünkben hűségesek maradunk az Úrhoz, életünkkel is alátámasztva, hitelesítve az igazság beszédét.
Helyesen szólni az Isten Igéjét azt jelenti, hogy a megváltás evangéliuma, Jézus Krisztus feltámadásának örömhíre ragyog fel minden Igéből általunk, amely rámutat arra, hogy a magunk erejéből nem tudjuk megoldani az élet alapvető problémáit, csak ha az Úr könyörül rajtunk. Ő könyörült!