„boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre,...” Zsolt 94
1 Uram, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! 2 Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! 3 Uram, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? 4 Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. 5 Tiporják, Uram, népedet, nyomorgatják örökségedet. 6 Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. 7 Azt gondolják, nem látja az Úr, nem veszi észre Jákób Istene. 8 Térjetek észhez, ti, ostobák a nép között! Ti, esztelenek, mikor jön meg az eszetek? 9 Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? 10 Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! 11 Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai. 12 Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre, 13 hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. 14 Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét. 15 Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember. 16 Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? 17 Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék. 18 Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. 19 Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. 20 Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő? 21 Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik. 22 De nekem az Úr a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám. 23 Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az Úr.
Bibliaolvasó kalauz – Rácz Lajos igemagyarázata
Isten ítélete igazságot teremt. Fájdalmas tény: a bűn benne van a mindennapjainkban (2–7). Nem szeretjük hallani, hogy van büntetés is. Ugyanakkor Isten intelmei bűnbánatot, megtérést eredményeznek (8). „Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!” (10). Mert „boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd a rossz napoktól...” (12). Ennek nyomán a kegyelem vigasztalása: „Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét!” (14).
RÉ 94 MRÉ 94
„…akik várva várják az Ő megjelenését.” 2Timóteus 4,6–8
6 Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. 7 Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, 8 végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(8) „…akik várva várják az Ő megjelenését.” (2Timóteus 4,6–8)
Akik várva várják Jézus Krisztus visszajövetelét, azok nagyon várják Őt, sóhajtozva, könyörögve várják.
Ez a várakozás arra utal, hogy életünk kiteljesedése, megváltásunk kivirágzása Jézus Krisztus visszajövetelével lesz valósággá. Addig töredék itt minden. Felgyorsult életmódunk során mindinkább tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb, problémásabb körülöttünk minden. Bármihez nyúlunk, az nem egyértelmű, feszültséget generál, érdekeket sért. Rengeteget kell dolgozni, már a talpon maradáshoz is, miközben – minden erőlködésünk ellenére – annyi gyarlóság terhel bennünket, de másokat is, és az események is gyarlók, sok nyomorúsággal, fájdalommal. Szinte már azt is megfogalmazzuk, hogy annyi mindenből kimaradnánk, annyi mindenben nem szívesen veszünk részt… Ez a „várva várás” bűnbánattal és sóhajtozva várja az Urat, mint egyetlen megoldást.
Ez a várakozás azonban arra is utal, hogy amíg tehetjük, addig tesszük a dolgunkat, végezzük a szolgálatunkat, addig futunk, de úgy, mint akik a hitet megtartják, illetve, mint akiket megtart a hit. Igen, ez az egyetlen reménységünk, hogy miközben az Urat váró, imádkozó hűséggel tesszük a dolgunkat, Ő megtart bennünket, Ő reménységet ad, hiszen úgy futunk, mint akik már elnyerték az igazság koronáját. Ez a futás nem versenyfutás, hanem annak az embernek a futása, aki a versenyt már megnyerte, ez már a győztesek köre, ezért reménységgel, bizonyossággal teljes, nemes futás az (8).
Ez a várakozás tudja azt, hogy amikor el kell költözni ebből a világból, akkor Jézus Krisztus kegyelméből állhatunk meg az Úr előtt, mint akik, szintén az Ő kegyelméből, itt is örömmel és nemesen, feddhetetlenül, a sok gyarlóság ellenére is határokat át nem lépve futhattak, amíg lehetett. Az időt csak az Úr tudja! (6) Mi azonban várva várjuk az Urat, minden nap, és a mai napon is Ővele indulunk a „futásba”, bizonyossággal, nemesen, megtartó kegyelmére hagyatkozva.