„...megízleltétek, hogy jóságos az Úr” 1Pt 2,1–12
1 Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, 2 mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, 3 mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. 4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; 5 ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 6 Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.” 7 Nektek, a hívőknek drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, 8 megütközés kövévé és megbotránkozás sziklájává, azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. 9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; 10 akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. 11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12 Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Bibliaolvasó kalauz – Bóna Zoltán igemagyarázata
„...megízleltétek, hogy jóságos az Úr” (3). Advent és karácsony jó ízei fontos szerepet játszanak életünkben. Minden évben kiadványok sokasága ajánl újabb és újabb recepteket húsra, süteményre, likőrre... De jó lenne, ha nem csak ezeket a mulandó ízeket éreznénk, hanem az Úr jóságát is megízlelnénk, amely elkísér és növekedést ad a jövőben, és magához „vonz” az örökkévalóságban.
RÉ 312 MRÉ 184
„…szerelmesem kopogtat!” Énekek 5,2–16
2 Aludtam, de ébren volt szívem. Hallga, szerelmesem kopogtat! Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem! Mert fejem belepte a harmat, fürtjeimet az éjszaka cseppjei. 3 Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be? 4 Szerelmesem benyújtotta kezét a résen, és szívem felindult iránta. 5 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a zárra. 6 Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam, kiáltottam, de nem válaszolt. 7 Rám találtak az őrök, akik járják a várost. Megvertek, megsebeztek, letépték rólam kendőmet a várfalak őrei. 8 Esdekelve kérlek, Jeruzsálem lányai! Ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok! 9 Mivel különb szerelmesed a másokénál, ó, asszonyok szépe? Mivel különb szerelmesed a másokénál, hogy így esdekelsz hozzánk? 10 Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik. 11 Feje színtiszta arany, hajfürtjei hullámosak és hollófeketék. 12 Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett, tejben fürödnek, bő víz mellett ülnek. 13 Arca, mint a balzsamillatú virágágy, melyben illatos növények nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csepegő mirha folyik. 14 Kezei aranyhengerek topázzal borítva, dereka elefántcsontszobor zafírokkal rakva. 15 Combjai márványoszlopok színarany talapzaton. Termete olyan, mint a Libánon, pompás, mint a cédrusok. 16 Ínye csupa édesség, és rajta minden oly kívánatos. Ilyen a szerelmesem, ilyen a kedvesem, Jeruzsálem lányai!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „…szerelmesem kopogtat!” (Énekek 5,2–16)
A vőlegény zörget menyasszonya ajtaján, kedvesen; mint alázatos, fáradt, hosszú éjszakai utat megtett vándor kér bebocsátást. „Szolgai formában” jelentkezik. A menyasszony vonakodik beengedni: levetkőzött, lefeküdt már, fáradt. A vőlegény benyúl az ajtón – valami kémlelő-lyukon – bizonyára esdeklése jeléül, nem azért, hogy maga nyissa ki az ajtót (2–4).
Végre a menyasszony ajtót nyit, de ekkorra már elkésett; mire kinyitja az ajtót, a vőlegény már nincs sehol. Ekkor döbben rá a veszteségre, és kétségbeesve kezdi keresni az éjszakában vőlegényét. Megalázások, nyomorúságok, mélységek sora kezdődik ekkor, mert nem talál rá a kedvesre, és közben a város őrei megverik, sebeket kap, parázna nőnek tartják, letépik kendőjét (5–7). A mennyasszony Jeruzsálem leányaihoz kiált: legyenek segítségére, s ha találkoznak szerelmesével, mondják el neki, hogy tévedés történt, és menyasszonya szereti őt, annyira, hogy betege e szerelemnek, mert az ő vőlegényénél nincs szebb (8).
Gyönyörűséges leírása következik itt a vőlegény dicséretének, lám a menyasszony is szót kapott ugyanúgy, mint a vőlegény. Isten előtt egyforma a férfi és a nő, de más a feladatuk, a szolgálatuk az isteni rendben (10–16). A vőlegény dicséretével nem tudnak mit kezdeni a menyasszony barátnői, vissza is feleselnek neki, hiszen mindenkinek a saját párja az egyetlen és páratlan, ez így is van rendjén. Mindenkinek a saját szerelme, a saját élete, a saját megélt élete az övé, amit csak ő maga élhet meg, és megoszthat az Úrral, meg élete egyetlen párjával (9).
A felelgetős forma a korabeli menyegzői szokásokra utal. A Jelenések 3,20 képét ez a menyegzői jelenet ihlette: Jézus ott áll az ajtó előtt, alázattal, szolgai formában zörget és bebocsátásra vár. El ne késsünk, mint itt a menyasszony (6), mint Ézsau (1Mózes 27,34), mert sok sírás, nyomorúság ér bennünket, ha az Istentől kijelölt időt nem vesszük komolyan (5–7). Áldott legyen az Isten, hogy tart még a kegyelmi idő, a zörgetés ideje, a mi megváltó Urunk határtalan szerelme, és az Ő kegyelme elvégzi azt, hogy ne tétovázzunk, hanem ajtót nyissunk, és Ővele közösségben, életünk üdvösséges teljességre jusson, megmenekülve minden kárt szenvedett, sötét gyalázattól.