„Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért...” 1Pt 2,13–17
13 Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint a legfőbb hatalomnak, 14 akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. 15 Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát 16 mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. 17 Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
Bibliaolvasó kalauz – Bóna Zoltán
„Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért...” (13). A hívő élete előbb-utóbb konfliktusba kerülhet a földi hatalmakkal, ha azok istent játszanak. Az apostol nem lázít, hanem egy minősített engedelmességet kér irántuk. Nem azért, mert megérdemlik, hanem az Úrért, a hit miatt, amely ismeri a legfőbb Hatalmat és az ő megváltó erejét. Azzal is számol, hogy az evilági hatalmak fájdalmas tetteiben is az isteni akarat nyilvánulhat meg.
RÉ 313 MRÉ 177
„…hogy gyönyörködjék a kertekben...” Énekek 6
1 Hová ment szerelmesed, asszonyok szépe? Merre indult szerelmesed? Hadd keressük veled együtt! 2 Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamillatú virágágyakhoz, hogy gyönyörködjék a kertekben, és liliomokat szedjen. 3 Én szerelmesemé vagyok, és szerelmesem az enyém, a liliomokban gyönyörködik ő. 4 Szép vagy, kedvesem, mint Tircá városa, gyönyörű, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő. 5 Vedd le rólam szemeidet, mert megzavartak engem! Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely a Gileádról hullámzik alá. 6 Fogaid olyanok, mint az anyajuhok nyája, mely az úsztatóból jön: mindegyiknek van párja, nincs köztük magányos. 7 Halántékod, mint gránátalma gerezdjei a fátyolod mögött. 8 Királyné van hatvan, másodfeleség nyolcvan is, lány meg számtalan. 9 De galambom csak egy van, ez a tökéletes, anyjának egyetlene, szülőjének kedvence. Nézik a lányok, és boldognak mondják, dicsérik a királynék és a másodfeleségek. 10 Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap, ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő. 11 Lementem a diófaligetbe, hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben, és megnézzem, fakad-e a szőlő, virágoznak-e a gránátalmafák? 12 Észre sem vettem, amikor Ammínádíb kocsijába tettek engem.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(2) „…hogy gyönyörködjék a kertekben...” (Énekek 6)
A menyasszony már nem keresi tovább a vőlegényt, segítség sem kell a keresésében, mert már bizonyossága van vőlegényét illetően (1): „Nincs semmi baj, ha pillanatnyilag nincs is itt, de elválaszthatatlanul összetartoznak.” (3) Amikor a menyasszony megnyugszik, amikor a kétségbeesett keresés alábbhagy, világossá lesz, hogy a vőlegény nem hagyta el, hanem a kertben van, gyönyörködik a liliomok között, gyönyörködve munkálkodik, a szokott helyen megtalálható (2).
A menyasszonynak már bizonyossága van, hogy a vőlegény a kertjében van (2). A kép többféleképpen érthető: a vőlegény hozzáillő környezetben van, kertben, illatos, gyönyörűséges virágok között; virág nyílik ott, ahol a vőlegény van; a vőlegény liliomok között a kertjében gyönyörködik. A vőlegény jelenléte, az üdítő kert, a virágzás, a gyönyörködés lehetősége összetartoznak. Elfelejtettünk gyönyörködni! A modern ember megfáradt hitének, vagy éppen hitetlenségének egyik jele, hogy nem tud megállni, nézni, látni, elidőzni, észrevenni, rácsodálkozni, gyönyörködni és hálát adni.
A menyasszonynak már bizonyossága van, hogy a vőlegény távolléte csak ideiglenes állapot volt, nem örökre szól az elszakadás. A tartós, maradandó és örök állapot az, hogy a vőlegény és a menyasszony egymáshoz tartoznak (3). Ha a menyasszony találkozni akar vőlegényével, tudhatja, hol kell keresnie: a hozzá méltó környezetben, édeni kertben, tisztaságban, hűségben, üde jó illatban (2).
Isten Igéje szerint, más bibliai könyvekben is, a prófétáknál és Jézus kijelentése szerint is, Isten népe, azaz mi vagyunk a menyasszony. De jó tudni, hogy sokféle hiábavaló és kétségbeesett keresésünkben megnyugodhatunk, teljes bizonyosságra juthatunk, hiszen életünknek minket védelmező „vőlegénye” van, a mi megváltó Urunk, Jézus Krisztus (Márk 2,19). Az Úr egyetlen, páratlan szeretetétől (9) senki és semmi el nem választhat bennünket. Ahol a mi Urunk van, ott újból édeni, üdítő, gyönyörködtető kertté lesz az életünk (2). Soha ne felejtsük el, ha ismét kapkodva máshol keresnénk életünk boldogságát és megnyugvását, hogy csak Őnála adatik üdvösséges nyugalom, öröm, kiteljesedés; valamint el ne felejtsük, hogy valójában mindenben csak Őt kell keresnünk. Azt se felejtsük el soha, hogy hol kell az Urat keresnünk: imádságos szívvel, Igéje közelében.
A megtalált „vőlegény” ismét megajándékoz bennünket a gyönyörködés képességével: gyönyörködni az Úrban, az Ő Igéjében (Zsoltárok 37,4); gyönyörködni az Úr ügyében, gyönyörködni szeretteinkben, egymásban, életterünkben, az élet apró rezdüléseiben. Az Úr képessé tesz minket arra, hogy munkáljuk ezt a gyönyörködést, miközben munkáljuk azt, hogy legyen miben gyönyörködni. Isten eszközei vagyunk, akik által Ő kertté formálja a pusztaságot (Ézsaiás 35,1).