„...Úr szeme az igazakon van...” 1Pt 3,8–17
8 Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. 9 Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. 10 Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; 11 forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; 12 mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. 13 De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? 14 De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. 15 Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. 16 Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás életeteket. 17 Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.
Bibliaolvasó kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Nagyon bátorító üzenet számunkra, hogy az „...Úr szeme az igazakon van...” (12) és ő meghallja, meghallgatja imádságukat. Amikor ezeket a sorokat írom, egy világjárvány miatt fordulunk Istenhez. Mivel Isten szeme rajtunk van, ebben az időszakban is megtanulhatunk örülni az életnek (10). Felelősséggel lenni abban a biztos tudatban, hogy isteni ellenőrzés alatt vannak életünk eseményei. Krisztust szentnek tartva a szívünkben bátran tudunk szembenézni a kihívásokkal.
RÉ 318 MRÉ 190
„Csend legyen az én Uram, az Úr előtt!” Zofóniás 1
1 Az Úr igéje szólt Zofóniáshoz, Kúsí fiához, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkijjá fia volt, Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében. 2 Elsöprök, mindent elsöprök a föld színéről! – így szól az Úr. 3 Elsöprök embert és állatot, elsöpröm az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami bűnre csábít, a bűnösökkel együtt, kiirtom az embert a föld színéről! – így szól az Úr. 4 Kinyújtom kezemet Júda és Jeruzsálem minden lakója ellen. Kiirtom erről a helyről Baalt, hogy nyoma se maradjon, tisztelőinek és papjainak még a neve is feledésbe megy. 5 Kiirtom azokat, akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik leborulnak az Úr előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is; 6 és azokat is, akik elfordultak az Úrtól, nem keresik az Urat, és nem törődnek vele. 7 Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozati lakomát rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott. 8 Az Úr áldozatának napján ez történik: megbüntetem a főurakat, a király fiait és mindazokat, akik idegen ruhába öltözködnek. 9 Azon a napon megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a küszöbön, akik megtöltik uralkodójuk palotáját erőszakkal és csalással. 10 Azon a napon – így szól az Úr – kiáltás hangzik a Hal-kapu felől, jajgatás az Újvárosból, nagy robaj a halmokról. 11 Jajgassatok, akik a völgyben laktok, mert mindenestül elpusztul a kalmárok népe, kiirtják azokat, akik ezüstöt méricskélnek. 12 Akkor majd lámpással kutatom át Jeruzsálemet, és megbüntetem azokat, akik csak heverésznek, mint seprején a bor, és ezt gondolják magukban: Nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat! 13 Gazdagságuk prédára jut, házaik pedig elpusztulnak. Ha építenek is házakat, nem laknak bennük, ha telepítenek is szőlőket, nem isszák azok borát. 14 Közel van az Úr nagy napja, közel van, nagyon hamar eljön. Keserves hang hallatszik az Úr napján, kiáltozik akkor még a hős is! 15 Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ínség napja, pusztítás és pusztulás napja, sötétség és ború napja, felhő és homály napja, 16 kürtszó és riadó napja a megerősített városok és a büszke bástyák ellen! 17 Rémületbe ejtem az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen. Kiömlik a vérük, mintha por lenne, és a belük, mint a szemét. 18 Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az Úr haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, egyszer csak véget vet a föld összes lakójának!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(7) „Csend legyen az én Uram, az Úr előtt!” (Zofóniás 1)
Hallgatom Balázs Fecó egyik dalát. Középiskolás koromban ott örvendeztünk a Korál együttes koncertjein. Szép idők voltak azok. Közben a művész külön szólóalbumokat is megjelentetett, egészen lírai, érzékeny dalokkal. Az egyik dalára lettem figyelmes a napokban. Szövege így hangzik: „Ez itt már nem értelmezhető. / Ez itt már most nem felfogható. / Ha megtörténhet ilyen itt, többé semmi nem segít. / Ez a Bolygó most már elhagyható. / Most már nem csak gyáva, már gonosz is. / És elvadult sötét. / Nincs több kérdés, amit feltennék. / Már csak egyetlen szorít: Miért? / Hittük, hogy minden változó, / jöhet majd egy változás, ami jó. / Hol veszett el nem tudom. / Nézőtéren? Színpadon? / Vége. Nincs több illúzió…” Nem tudom, mi gyötörhette meg a művészt, a dal címe is rejtélyes, nem ad utalást sem erre nézve. Ugyanakkor mégis érthetjük, miről énekel.
Olvasva Zofóniás próféta könyvét, az első fejezet alapján akár azt a közhelyesnek tűnő, de mégis valós diagnózist is kimondhatnánk, hogy nem sokat változott a világ körülöttünk kétezer-hatszáz év óta. Nagy volt a hitetlenség, amikor Jósiás, Júda királya, szinte gyerekként uralkodni kezdett (Kr. e. 641–609), és akinek idején szólt Zofóniás (1–6). A próféta ezt a hitetlenséget részletezi, majd így foglalja össze: „… elfordultak az Úrtól, nem keresik az Urat, és nem törődnek vele” (6), nem számolnak az Úrral, hiszen szerintük nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat, nincs is… (12) Teljes volt a hitetlenség, beleértve a sokféle vallásos, lelki, spirituális gondolatot, babonaságot is (9), amelyeknek semmi köze nem volt az egyetlen, élő, teremtő, megtartó Isten tiszteletéhez. Ezt a hitetlenséget csak fokozta a kétlelkűség, amikor valaki az Úrnak is, meg másoknak is akart szolgálni (5), pedig senki nem szolgálhat két úrnak (Máté 6,24). A hitetlenség nyomán teljes volt a káosz, hiszen ahol az élő Istent elhagyják, ott a gonosz tombol, mindig más-más köntösben, erőszakkal, csalással, durvasággal, egymás életének megkeserítésével.
Ez a káosz már annak az ítéletnek a része, amely Isten jogos büntetése, és amelyről rettenetes képeket tár elénk Zofóniás (14–18): Isten elsöpri az embert a föld színéről, vele együtt minden hitetlenséget, bűnt, botrányt (2–3; 18). Nagy összeomlásról ír a próféta (10), amely hamarosan bekövetkezik, mint az Úr ítéletes napja (14), és sem ezüst, sem arany nem mentheti meg az embert (18), sem a késői rémült kiáltás (17), mert akkor a hős is kisegérré lesz (14). Egyedül a megtérés segít rajtunk, ha az Úrhoz fordulva, kegyelméért könyörgünk mindnyájan, és hozzáigazodunk végre az Ő üdvözítő rendjéhez. Jézus Krisztusban az ítélet megtartó kegyelemmé formálódott, az Úr napja a feltámadás, az örök és új élet napjává lett, bűnbocsánatunkkal együtt. Balázs Fecó dalára utalva: jöhet változás, ami jó, de csakis az Úrtól! Más esélyünk nincs. Csend legyen tehát az Úr előtt (7), megtérés, leborulás, bűnbánat, hogy lehessen felemeltetés!
Isten Jósiás királyt használta eszközül, hogy megtérésre vezesse Isten népét, és megtisztítsa őket sokféle hitetlen eltévelyedéstől. Jósiás szolgálatát Zofóniás próféta készítette elő. Megtérve, megújulva lehet Isten népe ma is az Úr kegyelmének és üdvözítő rendjének követe.