„...elközelített a mennyek országa!” Mt 10,1–15
1 Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget. 2 A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András és Jakab, Zebedeus fia és testvére, János, 3 Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, Alfeus fia és Taddeus, 4 Simon, a Kananeus és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt. 5 Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, megparancsolva nekik: Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be, 6 inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz! 7 Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! 8 Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9 Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, 10 se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére. 11 Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. 12 Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, 13 és ha a ház népe méltó, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok! 14 Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról! 15 Bizony mondom nektek: könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente
Szép, régi történet? Így volt egykor? A hőskorban? Amikor még Jézus hatalmat adott a tanítványoknak (1), hogy betegeket gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, ördögöket űzzenek ki (8)? ...és ma? A helyzet megváltozott? Jézus ma már máshogy, más módon, más ajándékokkal látja el tanítványait? Nem! Hol olvastál ilyesmiről a Bibliában? Jézus minket is ugyanolyan „első osztályú” tanítvánnyá akar tenni, mint az egykoriakat, akik a tőle kapott Lélek szerinti erővel élik meg és hirdetik: „...elközelített a mennyek országa!” (7).
RÉ 19 RÉ 21 19
Napi ének Jézus Krisztus messiási küldetéséről
Heti zsoltárének 138 Jézus, édes emlékezet
„Megtébolyodsz…” 5Mózes 28,27–48
27 Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 28 Megver az Úr tébollyal, vaksággal és elmezavarral. 29 Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Utaidon nem jársz szerencsével, sőt elnyomott és kifosztott leszel majd mindenkor, és nem segít rajtad senki. 30 Eljegyzel magadnak egy asszonyt, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát. 31 Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki. 32 Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit. 33 Földed termését és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nemzet eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel. 34 Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell. 35 Megver az Úr tetőtől talpig rosszindulatú fekélyekkel, a térdeden, a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni. 36 Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, egy olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és más, kőből és fából készült isteneket kell ott majd szolgálnod. 37 Elborzadva, példálózva, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a nemzetek, amelyekhez elhajt majd téged az Úr. 38 Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska. 39 Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg. 40 Határaidon belül olajfáid lesznek mindenütt, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók. 41 Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük. 42 Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg. 43 A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz. 44 Ő fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, ő lesz az úr, te pedig a szolga. 45 Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérni fognak téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked. 46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor. 47 Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened; 48 éhezve és szomjazva, meztelenül és mindenben szűkölködve szolgálod majd ezért ellenségeidet, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(34) „Megtébolyodsz…” (5Mózes 28,27–48)
Ebben az igeszakaszban a kiindulási pont mindig ugyanaz: Isten rendelkezéseinek megtartása. Ehhez kapcsolódnak a figyelmeztetések. „Amennyiben nem figyelsz és nem tartod meg Isten szavát, akkor átkok szállnak rád!” – hangzik Isten figyelmeztetése, népe felé. A szakasz címe egészen pontosan így olvasható: „Fenyegetés átkokkal”. Aztán hosszú felsorolásban olvassuk a rettenetesebbnél rettenetesebb büntetéseket.
Ez az igeszakasz megérteti velünk, hogy mit jelent a teológiai tétel, miszerint a „bűn”, az Isten nélküli élet azt jelenti, hogy átok alatt vagyunk (1Mózes 3,17). Hiszen a büntetésként, átkokként felsorolt nyomorúságoknak, szörnyűségeknek minden formáját megéljük manapság is. Érdemes így, egyenként megállni a felsorolt büntetéseknél és nyomorúságoknál, azonnal elevenné teszi azt számunkra a Szentlélek.
A bűn nyomorúságához tartozik az is, hogy ezek nagy részét mi emberek okozzuk egymásnak. Bizony, ilyenekké torzulunk az egyetlen, élő Isten áldó jelenléte nélkül. A mai igeszakasz átkait is ebben az összefüggésben olvassuk.
Akit azonban már nemcsak éltet, hanem ébresztget is az Isten Lelke, annak az embernek, az Úr közelében, kellő érzékenysége lesz arra, hogy a megélt és többnyire egymásnak okozott kínokat részvéttel észrevegye: az apró sebeket ugyanúgy, mint a nagy tragédiákat. Szerepel a mai Igében egy kifejezés: „megtébolyodsz…” (34). Aki hisz, az érzékeny emberré lesz, „akármilyen fejlett is a személyisége”. Az érzékeny ember pedig könnyen „megtébolyodhat” a bűn és a gonosz tombolását, a világ tobzódását és a mérhetetlen szenvedéseket látva, tapasztalva. Ha ezért vagyunk „rosszkedvűek”, a világ nyomorúságát látva, akkor ez áldott szomorúság, mert boldogok, akik emiatt sírnak (Máté 5,4).
A hit embere azonban soha nem ragadhat bele a nyomorúság fájó és lehúzó tapasztalatába. A hit embere nemcsak a nyomorúságra és szenvedésre érzékeny, hanem még inkább érzékeny Isten megtartó, megváltó, hatalmas szeretetére. Ne feledjük tehát a jézusi Ige folytatását: akik így sírnak, azok vigasztalást nyernek, azok átok helyett krisztusi, maradandó, el nem múló áldásokat tapasztalnak meg; valamint az Úr eszközeivé lesznek, hogy ebben a világban, minél több ember számára, ne csupán enyhítsék az átok okozta szenvedéseket, hanem Isten kegyelméből, kihozzák őket az átokból az áldások helyére.