„...nem bocsáttatik meg...” Mt 12,31–37
31 Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. 32 Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben. 33 Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. 34 Ti viperafajzatok! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. 35 A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő. 36 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: 37 mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek.
Bibliaolvasó kalauz – Riskóné Fazekas Márta
„...nem bocsáttatik meg...”. Pedig nála kész volt a kegyelem a megtérő latornak is, aki bánkódott a bűnei miatt. A Lélek káromlása, vagyis Isten munkájának elutasítása azonban tudatos cselekedet és döntés. Olyan, mint amikor a járványhelyzetben valaki tudatosan visszautasítja az életmentő oltást, pedig lehetősége lenne rá. Gyakorlatilag önmaga mondja ki magáról annak ítéletét, hogy lehet: az életével fizet a döntéséért. A Lélek elutasítása az ember saját maga fölött kimondott halálos ítélete. Így rejti magában egyben a büntetést is.
RÉ 39 RÉ21 39
Hálaadó ének 795 Szólj, boldog hálaének
„…de nem mehetsz be oda.” 5Mózes 34
1 Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó-hegyre, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben van, és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, 2 egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig, 3 továbbá a Délvidéket, a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig. 4 Majd ezt mondta neki az Úr: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor így szóltam: A te utódaidnak adom! Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda. 5 Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint. 6 És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja. 7 Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt; látása még nem gyengült meg, és nem hagyta el az életereje. 8 Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje. 9 Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 10 Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az Úr. 11 Mert őt küldte el az Úr mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket Egyiptom földjén tett a fáraóval, valamennyi udvari emberével és egész országával; 12 és mindazoknak az erős kézre valló, nagy és félelmetes tetteknek a véghezvitelére, amelyeket Mózes egész Izráel szeme láttára vitt véghez.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(4) „…de nem mehetsz be oda.” (5Mózes 34)
Mózes elvégezte küldetését: nem tökéletesen, de maradéktalanul és hűségesen (10–12). Mózes is gyarló ember volt. Mégis őt választotta ki az Úr arra a nagy feladatra, hogy népét Egyiptomból az Ígéret Földjéig vezesse, Isten ígérete szerint: a szolgaságból a mennyei szabadságra (4). Csodálkozzunk rá: minket is felhasznál az Úr, szabadító cselekvésében, és minden gyarlóságunk ellenére, méltóvá formál bennünket erre a szent feladatra!
Isten, Mózesen keresztül, népének adta azt a földet, amit Mózes, idős kora ellenére is, életerővel és tökéletes látásával megtekinthetett (7). A zsidó jogrendben egy föld megtekintése egyben annak birtokbavételét is jelentette. Mózes életereje hitből fakadó erő volt. Micsoda ajándék: egy küzdelmes élet végén, idősen is életkedv és életerő áradhat a hit emberéből, testi gyengesége ellenére is, nem pedig megkeseredettség. Mózes látása a hit látása volt, és a hit látása tökéletes látás, mert birtokolja azt is, ami „itt” még nem a miénk.
Mózes megnyugodva, a dicsőséget Istennek tulajdonítva mehetett el ebből a világból (5), hiszen a rá bízott feladat maradéktalan teljesítését itt sem Mózes ereje (4Mózes 20,10), hanem Isten ígérete és kiválasztó kegyelme garantálta. A ránk bízott feladat „itt” soha nem lesz – testi szemekkel szemlélve – maradéktalanul kész, de megnyugodhatunk, mert küldő Urunk kipótolja azt, ami „itt” félig maradt és töredékesen. Mózes sírjának helye ismeretlen, mert egyetlen itteni „hős” sem lehet kultusz tárgya. A dicsőség, mindenért, Istené (6).
Mózes elvégezte küldetését: nem tökéletesen, de maradéktalanul és hűségesen. Az „itteni” Ígéret Földjére azonban ő már nem mehetett be (10–12). Ez a történet megtanít bennünket arra, hogy amit a hívő ember kaphat, többnyire az sem kerülhet azonnal és „itt”, ebben a világban, a birtokába. Valóban nagy örökség vár ránk, de ezek érdemi része csak az eljövendő világban lehet a miénk. Téved és csalódik az a keresztyén ember, aki a teljes örökséget „itt” és most akarja magáénak tudni, noha Isten Igéje világosan kimondja, hogy a szeplőtelen és hervadhatatlan örökség a mennyben van fenntartva számunkra (1Péter 1,4). Már most hittel nézhetünk körül, noha a lábunk „itt”, e testben élve, még a folyó innenső partján marad. A hitben szemlélődő, fakadó reménység azonban látja, tudja (2Timóteus 1,11): „Több az élet!” (Lukács 12,23)