„Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.” Mt 12,22–30
22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. 23 És az egész sokaság megdöbbenve kérdezte: Csak nem ő a Dávid Fia? 24 A farizeusok pedig, akik ezt hallották, így szóltak: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubbal, az ördögök fejedelmével! 25 Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. 26 Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa? 27 És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok! 28 Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 29 Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor kirabolhatja a házát. 30 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. 31 Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. 32 Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.
Bibliaolvasó kalauz – Riskóné Fazekas Márta
A farizeusoknak előbb az volt a baja, hogy Jézus szombaton gyógyít. Most az, hogy milyen erővel teszi mindezt. Aki végezni akar Jézussal (14), az ma is ilyen. Egyszer ez nem jó neki, máskor pont az ellenkezője. A hitnek és az engedelmességnek ez a legnagyobb akadálya! Mert magyarázat és kifogás mindig akad! Teljesen mindegy, hogy miért, milyen magyarázattal nem követi valaki Jézust. Akármi is legyen az indoka, az eredmény ugyanaz: ellene van!
RÉ 485 RÉ 21 658
Napi ének Jézus Krisztus messiási küldetéséről 449 Jézus, vigasságom
„Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.” 5Mózes 33
1 Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt. 2 Ezt mondta: A Sínairól jött az Úr, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán-hegyről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló tűzzel. 3 Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet. 4 Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül. 5 Az Úr lett Jesúrún királya, mikor összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei. 6 Éljen Rúben, ne haljon ki, ha kevés is a száma! 7 Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, Uram, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha kezét harcra emeli, segítsd ellenségeivel szemben! 8 Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, harcba hívtad Meríbá vizeinél. 9 Aki azt mondta apjára, anyjára, hogy sosem látta őket, nem akart tudni testvéreiről, nem volt tekintettel saját fiaira. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték. 10 Tanítják törvényeidre Jákóbot és útmutatásodra Izráelt. Tömjént tesznek eléd, áldozatot oltárodra. 11 Áldd meg, Uram, amije van, gyönyörködj keze munkáiban! Törd le támadói derekát, és azokét, akik gyűlölik őt, hogy ne kelhessenek fel többé ellene! 12 Benjáminra ezt mondta: Az Úr kedvence ő, biztonságban lakik nála. Oltalmazza őt mindenkor; a hegyek, melyek között lakik, Istennek vállai. 13 Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az égből hulló harmat ajándékával és a lenti vizekkel: 14 nap érlelte ajándékkal, hold sarjasztotta ajándékkal, 15 az ősi hegyek javaival, az örök halmok ajándékával, 16 a föld bőséges ajándékával, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére! 17 Gyönyörű, mint egy elsőszülött bika, szarvai olyanok, akár a bivalyé; szétdobálja velük a népeket, el egészen a föld pereméig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezrei. 18 Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy! 19 Népeket hívnak hegyükre, ott igaz áldozatot mutatnak be, mert a tenger bőségét élvezik, a tengerpart rejtett kincseit. 20 Gádra ezt mondta: Áldott, aki tág teret adott Gádnak! Elfekszik, mint az oroszlán, ha széttépett kart és fejet. 21 Kiszemelte a legjavát, ott megkapta törvényes részét, mikor összejöttek a nép vezetői. Az Úr igazsága szerint járt el, törvényei szerint, Izráellel együtt. 22 Dánra ezt mondta: Dán fiatal oroszlán, mely Básánból tör elő. 23 Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven, az Úr áldásával teljes. Nyugat és dél az ő birtoka. 24 Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt Ásér, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát. 25 Vasból és rézből legyenek záraid, életed végéig tartson ki erőd! 26 Nincs Jesúrún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen. 27 Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd! 28 Biztonságban lakhat Izráel, Jákób forrása egymagában, gabonának, mustnak földjén, ahol az ég harmatot hint. 29 Boldog lehetsz, Izráel! Van-e, aki hozzád fogható: olyan nép, amelynek védelme az Úr?! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd neked ellenségeid, te pedig azok magaslatain lépdelsz.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.” (5Mózes 33)
Az áldásról.
Isten áldása azt jelenti, hogy Ő saját magából – lényének tökéletességéből – és mennyei világának gazdagságából adja nekünk azt, ami nekünk nincs, és amivel csak Ő ajándékozhat meg minket. Az áldást csakis az Úr adhatja, még akkor is, ha emberi közvetítőket felhasználhat ebben.
Nincs nagyobb ajándék, mint az, amikor az ember ajka áldást mondhat, mielőtt elmegy ebből a világból. Ez a hit, a megnyugvás, az elengedés, a bizonyosság jele. Mózes áldást mondva ment el ebből a világból (1). Mielőtt Mózes egyenként megszólítaná a törzseket, az egész néphez szólt (2–5); zárásul is az egész nép megszólításával fejezte be az áldások sorát (26–29). Jesúrún Izráel beceneve, csak hogy értsük ezt a megszólítást (5).
Az áldás mindig Isten ajándékait közvetíti. Ezeket az ajándékokat összegzi itt az Ige. Isten szereti népét. Ennek jelei a következők: – Isten jött, felragyogtatta előttünk szabadító szeretetét; Ő tette meg értünk az első lépést; érdemtelenül kiválasztott minket (2). – Az Úr „kezében” hordoz (27), védelmez (29), megtart (3), örök hajlékot készít nekünk (27). – Az Úr megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy mindenkor az Ő lábaihoz, és ne „idegen halmokhoz” telepedjünk le, és mindenkor befogadóan figyeljünk az Ő beszédére (3–4). – Ha nagy a baj, az égen át száguld segítségünkre (26); ez még akkor is így van, ha valamit tartós kudarcként, vagy veszteségként élnénk meg egy ideig, és legszívesebben perlekednénk Ővele: „Hol voltál, Uram?”
Isten áldásában részesültünk, a Jézus Krisztusban. Őbenne valóban az égen át száguldott segítségünkre. Az áldott ember, az áldott nép vallja, hogy nincsen Istenünkhöz fogható (26); és valóban „boldog”, aki mindezeket megtapasztalta (29).