„Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban:” Mt 13,1–9
1 Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján, 2 de nagy sokaság gyűlt köré, ezért hajóba szállt, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt. 3 Azután elmondott nekik sok mindent példázatokban: Íme, kiment a magvető vetni, 4 és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat. 5 Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; 6 de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. 7 Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat. 8 A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. 9 Akinek van füle, hallja!
Bibliaolvasó kalauz – Riskóné Fazekas Márta
A keleti ember, így Jézus kortársai is, szerették és könnyen „átfordították” a képes beszédet. Egyfajta „megértési könnyítés” ez számukra. Erre utal a 9. versben Jézus is. A négyféle talajból Jézus hallgatói bizonyára felismerték, hogy a titok kulcsa a befogadó közegben van. A magvető egyforma magot vet, de annak terméseredménye a talajtól függ. Ez a talaj pedig a mi szívünk.
RÉ 377 RÉ21 549
Keresztségi ének 341 A keresztségben elpecsételtettünk
„…meghallotta Móáb mezején, hogy ismét gondjaiba vette népét az Úr, és kenyeret adott neki.” Ruth 1,6–22
6 Ekkor útra kelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy ismét gondjaiba vette népét az Úr, és kenyeret adott neki. 7 Elindult tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Ahogy mentek az úton, hogy visszatérjenek Júda földjére, 8 ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, ki-ki az anyja házába! Bánjon veletek az Úr olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! 9 Adja meg nektek az Úr, hogy mindkettőtök nyugalmat találjon majd férjének házában! Azután megcsókolta őket. Ők azonban hangos sírásra fakadtak, 10 és azt mondták neki: Bizony, hazatérünk veled a te népedhez. 11 De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza, leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lennének? 12 Forduljatok vissza, leányaim, menjetek, mert én már öreg vagyok ahhoz, hogy férjhez menjek. De ha azt mondanám is, hogy van még reménységem, és ha ma éjjel férjhez mennék is, és fiakat szülnék, 5Móz 25,5-6 13 várhattok-e rájuk, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Az én sorsom túl keserves volna a számotokra! Hiszen az Úr keze ért el engem. 14 Azok erre még hangosabban kezdtek el sírni, majd Orpá megcsókolta az anyósát. Ruth azonban továbbra is ragaszkodott hozzá. 15 Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18 Amikor látta Naomi, hogy mindenáron vele akar menni, nem győzködte őt tovább. 19 Együtt, ketten mentek tehát tovább, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város felbolydult miattuk, és az asszonyok azt kérdezgették: Csakugyan Naomi ez? 20 Ő azonban azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserítette sorsomat a Mindenható. 21 Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az Úr, és bajba döntött a Mindenható. 22 Így tért vissza Naomi, és vele együtt jött menye, a móábi Ruth is Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„…meghallotta Móáb mezején, hogy ismét gondjaiba vette népét az Úr, és kenyeret adott neki.”
A három özvegy megterhelt lélekkel indul útnak Júda földjére. Naomi számára ez visszatérés, de egyben súlyos teher. Nem szeretünk kudarcainkkal, sebeinkkel visszatérni oda, ahonnét nagy reményekkel jöttünk el. Orpa és Ruth a fiatal özvegység terhét cipeli; szüleik házában idegenek, gyermekáldás nélkül esetleg rossz döntésük tükrét tartanák eléjük odahaza. Az életterheiket némán hordozók egymás sorstársai. Sok ilyen szomorú menet van a világ országútjain, sőt, személyes életünkben is. „…forduljatok vissza…, hogy mindkettőtök nyugalmat találjon majd férjének házában!” – fordul menyeihez Naomi, önmagánál előbbre helyezve őket. A szeretetnek ez a kiáradása szabadítja fel Orpát, hogy hazatérjen, Ruthot pedig elkötelezi, hogy vele maradjon. Anyós és meny így tudja egymást elengedni, és így tud együtt menni, szeretetben; mert „…a legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13). Isten felszabadító és elkötelező szeretete nélkül némán cipeljük életterheinket egy fedél alatt is, egy úton járva, új hazában is. Amikor Betlehembe érnek, felbolydul a város. Miért? Egy hazatérő és egy idegen asszony szeretetben egy úton jár, és idehaza együtt akarnak újat kezdeni. Ennyi elég lenne ma is családok és városok felbolydulásához, megpezsdüléséhez, ha magunk elé tesszük a másikat szeretetben, ahogyan Krisztus tette oda helyettünk önmagát.
Mt 13,1–9
377. dicséret