„Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait,” Mt 13,10–23
10 A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? 11 Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek, 14 és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 15 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 16 A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. 17 Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották. 18 Ti azért halljátok meg a magvető példázatát! 19 Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. 20 A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, 21 de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. 22 A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. 23 A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
Bibliaolvasó kalauz – Riskóné Fazekas Márta
A 11–12. versben beszél Jézus arról a titokról, ahogyan az ige megérinti az emberi életet. A hit mindig Isten munkájával kezdődik. Ő minden emberi szívben valahogy, valamikor munkálkodik. Senki nem hivatkozhat arra, hogy „nekem nem adott Isten hitet”. Van azonban egy második fázis is, amit nekünk kell hozzátennünk. Egyszerű példával: a zenei tehetséget Isten ajándékozza az embereknek, de csak akkor lesz valakiből zenész, ha nagyon sokat dolgozik a kapott tehetségén. Aki ezt nem teszi, annak az életében semmivé lesz a kapott lehetőség.
RÉ 172 RÉ21 266
Hálaadó dicséret 283 Áldott az Úr Isten örökké a mennyben
„Eredj, leányom!” Ruth 2,1–3
1 Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Bóáz, egy jómódú ember Elímelek nemzetségéből. 2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedegetni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! 3 El is ment, és kiérve a mezőre szedegetni kezdett az aratók után. Történetesen az Elímelek nemzetségéből való Bóáz szántóföldje volt az.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
(2) „Eredj, leányom!”
Az árpa aratásának ideje van, amikor Naomi és Ruth Betlehembe érkezik, a „kenyér házába”. Tíz évvel ezelőtt nem volt aratás, nem volt kenyér, ezért ment el az egész család. A visszatérők, anyós és meny számára áldott, ígéretes idő az aratás kezdete: talán lesz megélhetésük. Isten ma is érvényes ígérete: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás…” (1Móz 8,22). Amikor jólétben vagyunk, gyakran elfeledkezünk hálát adni Isten gondoskodó szeretetéért. Míg idehaza bőség van élelemben, addig a világ csaknem negyven országában éhínség van ma is. Aki nálunk képes dolgozni és akar, megtalálja a megélhetését önmagának és a rábízottaknak is. Az Ószövetség jó törvénye volt (3Móz 19; 5Móz 24), hogy aratás idején a szegények kimehettek az elhullott kalászokat összeszedni. Ruth, a fiatal özvegy vállalja, hogy dolgozni megy, és gondoskodik magáról és anyósáról is. Tanácsot kér, engedélyt kér, hiszen ő itt idegen, hogy jól gondolja-e. A fiatalabb szolgálni akar az idősebbnek. Kéri a véleményét. Naomi pedig bátorítja, segíti a helyes cselekvésben. A bensőséges kapcsolatokat nélkülöző korunkban a két asszony – anyós és meny, idős és fiatal – egymáshoz való viszonya példa mindannyiunknak! „…szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal 5,13).
Mt 13,10–23
172. dicséret