„Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe.” Mt 13,24–30
24 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25 De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26 Amikor a vetés szárba szökkent, és kezdett kalászt hozni, látható lett a konkoly is. 27 A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és ezt mondták neki: Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Honnan került hát bele a konkoly? 28 Ő pedig így felelt: Valamelyik ellenségem tette ezt! A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt? 29 Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. 30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és majd az aratás idején szólok az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek be csűrömbe!
Bibliaolvasó kalauz – Riskóné Fazekas Márta
Nem az értelmünknek nehéz felfogni ezt a példázatot – hiszen olyan gyermekien egyszerű –, hanem a szívünknek. Mert ott van mindnyájunkban ösztönösen a gyomlálás vágya. Szeretnénk mi eldönteni, ki való „oda”, és ki nem. Nagyon könnyű lenne ebben a pillanatban szétosztani a gyülekezetet, az egyházat és az embereket tisztákra és haszontalanokra. Szívesen válogatnánk, csakhogy Jézus nem engedi. Mert ő kegyelmes, és vár az utolsó pillanatban megtérő latorra is. Nem ebben az életben derül ki, hogy ki a tiszta búza, és ki a konkoly.
RÉ 50 RÉ21 50
Zsoltár vasárnapra 97 Az Úr Isten regnál
„Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után.” Ruth 2,4–23
4 Éppen akkor ment ki Bóáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az Úr! 5 Majd megkérdezte Bóáz attól a legénytől, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? 6 A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Egy móábi fiatalasszony, aki Naomival tért vissza Móáb mezejéről. 7 Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset. 8 Bóáz ekkor azt mondta Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgálóleányaim nyomában! 9 Tartsd szemmel a mezőt, mikor hol aratnak, és haladj az asszonyok után! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. 10 Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Bóáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél? Hiszen én idegen vagyok! 11 Bóáz így válaszolt neki: Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. 12 Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13 Ruth pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram! Megvigasztaltál engem, és szívélyesen beszéltél velem, pedig én még csak a szolgálóleányaid közé sem tartozom! 14 Az evés idején azt mondta neki Bóáz: Jöjj közelebb, vegyél a kenyérből, és mártsd falatodat az ecetes lébe! Ő tehát leült az aratók mellé. Bóáz pörkölt gabonával kínálta, ő pedig evett, jóllakott, sőt még maradt is neki. 15 Azután fölkelt tovább szedegetni. Bóáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, ne bántsátok érte! 16 Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok! 17 Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett. 18 Fölvette, és bement a városba. Megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki azt is, amit meghagyott, miután jóllakott. 19 Akkor ezt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél, és hol dolgoztál ma? Áldott legyen, aki a pártfogásába vett! Ő megmondta az anyósának, hogy kinél dolgozott, és ezt mondta: Bóáz a neve annak a férfinak, akinél ma dolgoztam. 20 Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az Úr, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike. 21 A móábi Ruth ezt mondta: Még azt is mondta nekem, hogy járjak a szolgái nyomában, míg csak be nem fejezik az aratást. 22 Naomi ezt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, leányom, ha az ő szolgálóleányaival jársz, akkor nem bántanak más mezőn. 23 Ruth tehát Bóáz szolgálóleányainak a nyomában járva szedegetett, amíg be nem fejeződött az árpa és a búza aratása. De az anyósánál lakott.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Elbeszélték nekem részletesen mindazt, amit anyósodért tettél férjed halála után.”
Mi, reformátusok többnyire „Áldás, békesség”-gel köszöntjük egymást, a ráfelelő köszöntést azonban kevesen ismerik. „Istennek dicsőség!” – ez a felelet, hogy a Mindenható Úr nevének adjunk dicsőséget köszöntéseinkben is. Elimelek jómódú rokona, Bóáz, akinek a földjén Ruth dolgozik, olyan férfi, aki nem szokványosan köszönti a munkásait. „Az Úr legyen veletek!” – mondja az aratóknak, ők így felelnek: „Áldjon meg téged az Úr!” Munkaadó, aki áldással köszönti munkásait és munkások, akik áldják Istent a gazdájukért, és áldást kérnek életére. A legtöbb munkahelyen ismerjük a kiszolgáltatottságot és a félelmet, de a megbecsüléssel és hálával ritkán találkozunk. Bóáz jellemes személyiség, megbecsüli a munkatársait, az emberei hálásak ezért. Feltűnik neki az idegen asszony, Ruth. Mindaz, amit hall róla, tetszik Bóáznak, elfogadja és befogadja. Ahogyan anyósával viselkedett, kedvessé tette a móábita Ruthot Bóáz szemében. Akár közeliek, akár távoliak vagyunk, a szív indulatát tükrözi, amit teszünk. Bármely pozícióban, szegénységben vagy gazdagságban éljünk is, a szívünkről árulkodik minden kimondott szó, a köszönéseink, az egész életünk.
Mt 13,24–30
50. zsoltár