„...az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok” Mt 13,36–43
36 Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát! 37 Ő pedig így válaszolt nekik: Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, 38 a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, 39 az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40 Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. 41 Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, 42 és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 43 Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond
„...az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok” (39). Jézus magyarázata megóv bennünket attól, hogy tévesen értelmezzük a szerepünket. A mindenkori tanítványok útmutatást kapnak, hogy sem az időket, sem a mércét nem ők határozzák meg. Idő előtt ne mondj le senkiről, és legfőképpen ne te akard megmondani, hogy ki a „jó hívő”!
RÉ 403 RÉ21 151
Hálaadó dicséret | 252 | Hálás szívvel áldunk
„Hűségedet most még jobban megmutattad…” Ruth 3,8–18
8 Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor vette észre, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9 Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a te szolgálóleányod. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálóleányodra, mert te vagy a legközelebbi rokonunk! Ez 10 Ekkor azt mondta Bóáz: Áldjon meg az Úr, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint korábban, mert nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. 11 Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. 12 Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van egy nálam közelebbi rokonod is. 13 Maradj itt éjszakára, és ha holnap az vállalja érted a rokoni kötelezettségét, hát vállalja! De ha nem akarja vállalni érted a rokoni kötelezettséget, akkor, az élő Úrra mondom, én vállalom! Feküdj hát itt reggelig! 14 Visszafeküdt hát a lábához reggelig. De fölkelt, mielőtt az emberek fölismerhették volna egymást, mert Bóáz úgy gondolta: Ki ne tudódjék, hogy ez az asszony idejött a szérűre! 15 Akkor ezt mondta: Add csak a rajtad levő nagykendőt, és tartsd ide! Ő odatartotta, Bóáz pedig kimért hat mérték árpát, és feladta a vállára; ő maga pedig bement a városba. 16 Amikor Ruth hazaért az anyósához, az megkérdezte: Mi történt, leányom? Ő pedig elbeszélte neki mindazt, amit a férfi vele tett, 17 majd ezt mondta: Ezt a hat mérték árpát adta nekem ezekkel a szavakkal: Ne menj üres kézzel az anyósodhoz! 18 Naomi akkor azt mondta: Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg végére nem jár még ma ennek a dolognak.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Hűségedet most még jobban megmutattad…”
A bizonyosságra nem kellett sokáig várni, mert Ruth világos szavaira Bóáz egyértelműen válaszol. Mivel Ruth nem keresgélt fiatalabb vagy gazdagabb férfi után, hanem a törvény szerint a legközelebbi rokonhoz ment, Bóáz áldottnak, hűségesnek és derék asszonynak mondja őt. Gyönyörű vallomás a kettőjük párbeszéde! Bóáz elmondja, van egy nálánál közelebbi rokon, akiről Naomi nem tudott, de ha az nem vállalja kötelezettségét, ő kész vállalni Ruthot. E bizonyosságot remélte Ruth és Naomi is, és ott, a betlehemi éjszakában, az aratás után a két ember elkötelezte magát egymás mellett. Nem léptek át erkölcsi határokat, sőt, mindenben szabályszerűen jártak el. Bóáznak gondja volt Ruth tisztességére – és Naomira is, aki az ajándékból pontosan megértette: Bóáz eltökélte magát, hogy feleségül veszi Ruthot, ha a közelebbi rokon visszalép. Naomi biztatja és bátorítja. Ebből Ruth megértette és megérezhette: már nem számít, hogy ő móábita. Naomi Istene Izrael Istene, már ő, az Úr vette a kezébe az életét! Mindannyian szeretnénk, ha a Mindenható kezében lennének szeretteink. Tegyük oda őket több hittel, tanítsuk szabályos küzdelemre, és hordozzuk imádságban őket!
Mt 13,36–43
403. dicséret