„...elmegy, eladja mindenét...” Mt 13,44–46
44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet. 45 Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. 46 Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond
„...elmegy, eladja mindenét...” (44.46). Mindkét példázat középpontjában ez a döntés áll. Ígéretes a kincs és az igazgyöngy, a hozzájutás is lehet „kísértetiesen” egyszerű: vedd el! Minek a körülményes, „hivatalos” eljárás? Sokan „loptak” már hitet, utánoztak másokat, próbálták másolni a keresztyének örömét, de nem lehet... Ha azt akarod, hogy a tiéd, a sajátod legyen, „legálisan” kell megszerezned. Az örömtelen hit árulkodó.
RÉ 296 RÉ21 445
Hitvalló dicséret | 327 | Hisszük: az Úr világ ura
„…tudomásodra hozom, és megmondom…” Ruth 4,1–12
1 Bóáz odament a városkapuhoz, és leült. És amikor arra ment az a közeli rokon, akiről Bóáz beszélt, ezt mondta: Kerülj erre, ülj ide, testvérem! Az odament, és leült. 2 Azután maga mellé vett Bóáz tíz embert a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! És azok leültek. 3 Ekkor azt mondta Bóáz a legközelebbi rokonnak: Naomi, visszatérve Móáb mezejéről, el akarja adni azt a szántóföldet, ami a rokonunk, Elímelek birtokrésze volt. 4 Azt gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: vedd meg az itt ülők előtt, népem vénei előtt! Ha vállalod a rokoni kötelezettséget, vállald; de ha nem vállalod, mondd meg nekem, hadd tudjam! Mert rajtad kívül nincs más közeli rokon, utánad már én következem. Ő így szólt: Vállalom. 5 De Bóáz ezt mondta: Amikor a szántóföldet megveszed Naomitól, a móábi Ruthot, az elhunyt feleségét is el kell venned, hogy az elhunyt nevét fenntartsd az örökségében. 6 Erre a legközelebbi rokon azt felelte: Azt nem tudom magamra vállalni, mert akkor a saját örökségemet teszem tönkre. Vállald magadra az én rokoni kötelezettségemet, mert én nem tudom vállalni! 7 Régente Izráelben úgy erősítettek meg minden rokoni kötelezettséggel vagy cserével kapcsolatos ügyet, hogy az egyik fél lehúzta a saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt a hitelesítés módja Izráelben. 8 Akkor tehát a legközelebbi rokon azt mondta Bóáznak: Vedd meg te magadnak! Majd lehúzta a saruját. 9 Ekkor azt mondta Bóáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok a tanúim, hogy én ma megvettem Naomitól mindazt, ami Elímeleké volt, és mindazt, ami Kiljóné és Mahlóné volt. 10 Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül veszem, hogy fenntartsam a meghaltnak a nevét örökségében, hogy ki ne vesszen a meghaltnak a neve testvérei közül lakóhelyének a kapujából. Ti vagytok most ennek a tanúi. 11 A kapuban levő egész nép ezt mondta a vénekkel együtt: Tanúk vagyunk! Adja az Úr, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehemben! 12 Legyen olyan a házad, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az Úr ad neked ettől a fiatalasszonytól!
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„…tudomásodra hozom, és megmondom…”
Megmenteni, megváltani, hogy ne vesszen el Elímelek és fiainak öröksége. Ez Bóáz szándéka, amikor a mózesi törvény szerint jár el (3Móz 25,25). Többről van szó, mint a szántóföld, a névről, a családról van szó, amely nem hiányozhat a közösségből. „Ti vagytok a tanúim, hogy én ma megvettem Naomitól mindazt, ami Elímeleké volt, és mindazt, ami Kiljóné és Mahlóné volt. Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül veszem, hogy fenntartsam a meghaltnak nevét örökségében, hogy ki ne vesszen a meghaltnak neve testvérei közül lakóhelyének kapujában.” Az örökség megőrzéséről, az élet értékének megbecsüléséről ma sokan másként gondolkodnak. Akik az örökséget csak megszerezni akarják, nem gondolnak az örökhagyókra, csak magukra. Aki a mának él, annak nem számítanak a múlt emlékei. Bóáz tanúkat hív, és jelenlétükben mindent elmond a legközelebbi rokonnak, miközben tudja, veszíthet. Mégsem tehet mást. A rokon nem vállalja az özvegyet, és a tanúk előtt azt kéri Bóáztól, vállalja ő. Bóáznak a törvényes út végéig el kellett mennie, hogy megnyerhesse Ruthot. Sokan éppen azért próbálnak szabálytalanul előnyökhöz jutni, mert félnek, elveszítik azt, amire vágynak. Isten azonban javunkra dönti el ügyünket, ha őbenne bízva, szabály szerint járunk el.
Mt 13,44–46
296. dicséret