„...mindenféle halat összegyűjt” Mt 13,47–50
47 Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett hálóhoz is, amely mindenféle halat összegyűjt. 48 Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. 49 Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, 50 és a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond
„...mindenféle halat összegyűjt” (47). Nagy pecások tudunk lenni: már akkor válogatunk, amikor még a gyűjtögetés ideje lenne. A kerítőháló képe jelzi, hogy a szolgálatunkban nem lehetnek sajátos eszközeink. Amíg saját megítélésünk alapján egy-egy hizlalt csalétekkel szeretnénk a szimpatikusabb halakat kihorgászni, addig Isten országának üzenete többeket akar elérni. A végeredmény úgyis ugyanaz! – gondoljuk mi. Nem ez a kérdés: a szereteted „pecabotnyi”, vagy krisztusi, amelybe mindenki belefér? Mert az ítélet megint csak Isten dolga.
RÉ 255 RÉ21 173
Zsoltárdicséret | 179 | Keresztyének, kik e földön lakoztok
„Fia született Naominak!” Ruth 4,13–22
13 Így vette el Bóáz Ruthot, és az a felesége lett. Bement az asszonyhoz, és az Úr megadta neki, hogy teherbe essen, és fiút szült. 14 Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! 15 Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. 16 Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és ő lett a dajkája, 17 úgyhogy a szomszédasszonyok, amikor nevet adtak neki, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ő volt Dávid apjának, Isainak az apja. 18 Ez Pérec nemzetsége: Pérec nemzette Hecrónt, 19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot, 20 Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt, 21 Szalmón nemzette Bóázt, Bóáz nemzette Óbédot, 22 Óbéd nemzette Isait, Isai pedig nemzette Dávidot.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Fia született Naominak!”
Bóáz és Ruth házasságából egy fiú született, Óbéd, aki Dávid, Izrael második, nagy királyának nagyapja. Egy móábita asszony anyósa iránti hűsége és szeretete példázza, Isten áldásokkal ajándékozza meg azokat, akik nem szűnnek meg őt keresni, hozzá térni, benne bízni. Ruth új életet kapott Isten népében, áldott családdal és gyermekkel ajándékozta meg a Mindenható. Ahol pedig ennyire nyilvánvaló Isten jelenléte, ott hangoznia kell a magasztalásnak. Naomi szomszédai ezt teszik: áldják az Úr nevét. Látják, Naomi nem maradt támasz nélkül, gondot viselnek rá, és együtt magasztalják ezért a felséges Istent. Naomi áldottnak mondja önmagát, mert nyugalmat talált. A könyv elején kétségbeesett családról olvasunk, akik idegenben próbálnak boldogulni. Tíz év után a még élők visszatérnek, és Isten segítségét kérik, Isten pedig cselekedni kezd, és megadja azt a nyugalmat, amire Naomi vágyott. A boldogság valójában biztonság, a biztonság nyugalma. Ebben élhetett Ruth, a távoli, idegen, móábita asszonyból lett áldott édesanya, akinek neve ott van Jézus Krisztus családfájában. Ilyen áldásokat készített el Isten a mi számunkra is. Ne siettessük, de ne is késlekedjünk, hanem hittel engedelmeskedjünk a Lélek vezetésének, Isten szavának!
Mt 13,47–50
255. dicséret