„Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról, és ezt mondta szolgáinak: Ez az ember Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül...” Mt 14,1–12
1 Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról, 2 és ezt mondta szolgáinak: Ez az ember Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, és ezért vannak benne a csodatevő erők. 3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe záratta, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt. 4 János ugyanis azt mondta neki: Nem szabad együtt élned vele! 5 Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. 6 Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a társaság előtt, és ez kedvére volt Heródesnek; 7 ezért esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja neki. 8 Ő pedig anyja tanácsára így szólt: Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 9 A király elkomorodott, de esküje és a vendégek miatt megparancsolta, hogy teljesítsék kérését. 10 Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben. 11 Elhozták a fejét egy tálon, átadták a leánynak, ő pedig odavitte anyjának. 12 Azután eljöttek tanítványai, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak.
Bibliaolvasó kalauz – Bíró Botond
„Abban az időben Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta, hogy mit beszélnek Jézusról, és ezt mondta szolgáinak: Ez az ember Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül...” (1). A múlt kísértetei olykor Jézus alakját is eltakarják. Heródes nem tud másra gondolni Jézussal kapcsolatban, mint a visszatérő – bosszúálló – Jánosra. Így érthető is a félelme. Jézus nem a múltunk ruhájában közelít felénk, hogy rémisztgessen, hanem azért jön, hogy korábbi tetteinket újraértékeljük, megbánjuk, és új életet kezdjünk élni.
RÉ 408 RÉ21 604 1Sám 3–4,1
Zsoltár vasárnapra | 5 | Úr Isten, az én imádságom
„Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt.” 1Sám 3–4,1
1 Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az Úr igéje, nem volt gyakran látomás. 2 Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már meggyengült, alig látott. 3 Az Isten mécsese még nem aludt ki, és Sámuel ott feküdt az Úr templomában, ahol az Isten ládája volt. 4 Az Úr szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. 5 Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt. 6 De újra szólította az Úr Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! 7 Sámuel még nem ismerte az Urat, mert az Úr még nem jelentette ki igéjét neki. 8 Az Úr azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az Úr szólítja az ifjút. 9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére. 10 Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. 11 Akkor az Úr ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül mind a két füle. 12 Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és be is végzem azt. 13 Mert kijelentettem neki, hogy örök ítéletet hozok háza népére azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak vele magukra, és mégsem fenyítette meg őket. 14 Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal. 15 Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta az Úr házának az ajtóit. De Sámuel nem merte elmondani Élinek a látomást. 16 Éli azonban hívta Sámuelt, és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 17 Éli megkérdezte: Milyen kijelentést kaptál? Ne titkold el előttem! Ne segítsen téged az Isten se most, se ezután, ha eltitkolsz előttem egyetlen szót is mindabból, amit kijelentett neked! 18 Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő az Úr. Tegye azt, amit jónak lát. 19 Sámuel felnövekedett. Az Úr pedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül. 20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy az Úr prófétájául rendelte Sámuelt. 21 Az Úr még többször is megjelent Sílóban, és kijelentette magát az Úr Sámuelnek igéje által Sílóban.
1 Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izráelhez. Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt.”
Félelmetes szembesülni azzal, hogy vannak idők, amikor nincs kijelentés, nem szól az Úr (1). Jézus arra biztat: keressünk, zörgessünk, kérjünk (Mt 7,8). Dávid azért könyörög Istenhez, hogy szóljon, válaszoljon, adjon vezetést, mert nem akar elaludni a halálra (Zsolt 13,4). Éli már megadta magát a halálnak, nem küzd. Sámuelnek azért megtanítja, hogyan feleljen az Úr hívására: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád”(9). Miközben tanítjuk egymást a hit útján járni, néha észre sem vesszük, hogy régen lemaradt a lelkünk. Vigyázzunk erre! Amit Isten mond Sámuelnek, számára túl nehéz, nem tudja, hogyan mondja el, mit kezdjen vele. A prófétai szót azonban át kell adni annak, akire tartozik. Éli megadással fogadja: „Ő az Úr. Tegye, amit jónak lát” (18). Igen, Isten élő és cselekvő Úr, Igéje él és hat, elvégzi, megcselekszi azt, amit akar (Zsid 4,12). Nem hagy válasz nélkül, ha kérjük, sőt könyörgünk azért, hogy meg akarjuk változtatni gondolkodásunkat, az életünket, és meg akarunk térni őhozzá, aki az Úr. Isten Szentlelkének felügyelete alatt mi is növekedhetünk a hitben, az engedelmességben, a szolgáló életben.
Mt 14,1–12
408. dicséret