„Sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket” Mt 15,29–31
29 Jézus azután eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. 30 Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket. 31 A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály
„Sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, ő pedig meggyógyította őket” (30). A názáreti Jézus földi élete során nem gyógyított meg „minden” beteget. Gyógyításai nem „bizonyítékai” isteni küldetésének, hanem a „jelei”. Ha pedig azt kérdeznénk kételkedve, hitetlenkedve, hogy „ma miért nincsenek ilyen gyógyulások”, előbb-utóbb tapasztalnánk, hogy bizony vannak. Voltak és vannak olyan gyógyulások, amelyekre nincs „tudományos” magyarázat. Jézus közelében vannak gyógyulások.
RÉ 266 RÉ21 206
Zsoltár vasárnapra | 31 | Uram, én csak tebenned bíztam
„…hadd mondjam el neked az Isten Igéjét.” 1Sám 9, 14 –27
14 Fölmentek tehát a városba. Éppen beértek a városba, amikor Sámuel szembejött velük, hogy fölmenjen az áldozóhalomra. 15 Az Úr pedig ezt a kijelentést adta Sámuelnek egy nappal Saul érkezése előtt: 16 Holnap ilyenkor küldök valakit hozzád Benjámin földjéről. Kend fel őt népemnek, Izráelnek a fejedelmévé, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen megláttam népem nyomorúságát, és feljutott hozzám segélykiáltásuk. 17 Amikor Sámuel meglátta Sault, ezt mondta neki az Úr: Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen. 18 Saul pedig a kapuban odalépett Sámuelhez, és megkérdezte: Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza? 19 Sámuel így felelt Saulnak: Én vagyok a látó. Gyere föl előttem az áldozóhalomra, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak, és azt is megmondom neked, amin gondolkozol. 20 A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne aggódj, mert megkerültek. Különben is kié mindaz, ami becses Izráelben? A tied és egész családodé! 21 De hiszen én Benjáminból való vagyok – válaszolta Saul –, Izráel legkisebb törzséből, nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért mondasz nekem ilyeneket? 22 Sámuel azonban fogta Sault és a legényét, bevezette őket az áldozati lakoma helyére, és nekik adta a főhelyet a meghívottak között, akik mintegy harmincan voltak. 23 A szakácsnak pedig ezt mondta Sámuel: Add ide azt a darabot, amelyet odaadtam neked, és amelyről azt mondtam, hogy tedd félre. 24 A szakács elővette a combot és ami hozzá tartozott, és odatette Saul elé. Sámuel pedig ezt mondta: Itt a félretett rész. Vedd magad elé, és egyél, mert erre az alkalomra tartogattuk neked, amikor meghívtam a népet. És Saul együtt evett aznap Sámuellel. 25 Majd lementek az áldozóhalomról a városba, és Sámuel a háztetőn elbeszélgetett Saullal. 26 De korán fölkeltek, mert amikor hajnalodott, fölkiáltott Sámuel Saulnak a háztetőre: Kelj föl, el akarlak bocsátani! Saul fölkelt, és ketten, ő és Sámuel, kimentek az utcára. 27 És amikor leértek a város szélére, ezt mondta Sámuel Saulnak: Mondd a legénynek, hogy kerüljön elénk. Az eléjük került. Te pedig most állj meg, hadd mondjam el neked az Isten igéjét!
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„…hadd mondjam el neked az Isten Igéjét.”
Saul egyik ámulatból a másikba esett, miután Sámuellel találkozott. A történések, a szavak, a bánásmód érthetetlen volt számára. Együtt ment a prófétával az áldozatot bemutatni, a lakomán a főhelyre ültették, és a félretett húst ő ehette meg. Nem tudta hová tenni azt sem, hogy minden, ami értékes Izráelben, az övé és a családjáé. Mit jelenhet ez? Mindig arra vágyunk, hogy jó történjen velünk, és amikor eljön ez az idő, nem tudunk vele mit kezdeni. Saul sem tudott. Ameddig hitben nem értettük meg, és nem fogadtuk el, hogy minden Isten akarata szerint történik az életünkben, csak a szerencsés véletlennek tulajdonítjuk az ilyen helyzeteket. Esetleg azt gondoljuk, hogy megérdemeltük. Valójában Sámuel minden jót előre megmutatott Saulnak, ami el volt készítve számára. Isten nekünk is minden jót megmutat, mert Krisztusban minden áldást elkészített. De ahogy Sámuelnek ki kellett hirdetnie az Úr Igéjét Saul számára, úgy kell nekünk is meg kell hallanunk, meg kell értenünk az Igét, amit Isten Lelke mond. Fogadjuk el!
Mt 15,29–31
266. dicséret