„Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” Mt 15,21–28
21 Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. 22 És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! 23 Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. 24 De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. 25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! 26 Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. 27 Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. 28 Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.
Bibliaolvasó kalauz – Márkus Mihály
„Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” (28). Sok – egyébként a Bibliát hűségesen olvasó – ember háborodott már fel ezen a történeten. Jézus először nem is válaszol. Amikor végre megszólal, különösen beszél a segítségért kiáltó édesanyával: nem jó „kutyáknak” dobni a fiak kenyerét... Az édesanya nem botránkozott meg, hanem a kicsinyítő képzőbe fogódzkodott bele. Komáromi Csipkés György bibliafordítása pontos, amikor „kutyakölykökről” beszél. „...Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból...” (27) – mondta a segítséget kérő édesanya, és beteg kislánya meggyógyult.
RÉ 479 RÉ21 825
Napi ének: könyörgés, hitvallás | 232 | Felséges Isten, mennybéli Teremtőnk
„…nem volt nála szebb Izráel fiai között…” 1Sám 9, 1–13
1 Volt egy benjámini származású tehetős ember Benjáminban, akinek Kís volt a neve, Abíélnek a fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia volt. 2 Volt neki egy Saul nevű fia. Szép ifjú volt, nem volt nála szebb Izráel fiai között; egy fejjel magasodott ki az egész nép közül. 3 Egyszer elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Kís ezt mondta a fiának, Saulnak: Végy magad mellé egy legényt, indulj útnak, és keresd meg a szamarakat! 4 Bejárták Efraim hegyvidékét, és bejárták Sálisá földjét, de nem találták meg őket. Majd bejárták Saalím földjét, de ott sem voltak. Végül bejárták Benjámin földjét, de nem találták meg őket. 5 Amikor Cúf földjére értek, ezt mondta Saul a legénynek, aki vele volt: Gyere, menjünk vissza, különben apám értünk fog már aggódni, nem a szamarakért. 6 De ő így felelt neki: Nézd, az Isten embere itt van ebben a városban. Tisztelik ezt az embert, mert minden beteljesedik, amit mond. Menjünk el hozzá, talán meg tudja mondani nekünk, hogy merrefelé induljunk. 7 Jól van – mondta Saul a legényének –, menjünk! De mit vigyünk annak az embernek? Hiszen a kenyér elfogyott a tarisznyából, és nincs mit vinnünk ajándékba az Isten emberének. Mi van nálunk? 8 A legény megint válaszolt Saulnak: Nézd, van nálam egy negyed sekel ezüst. Odaadom az Isten emberének, hogy mutassa meg nekünk az utat. 9 Azelőtt ezt mondták Izráelben, ha valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz! Mert akit ma prófétának neveznek, azt régebben látónak hívták. 10 Akkor ezt mondta Saul a legényének: Jól beszélsz. Gyere, menjünk! Elmentek tehát abba a városba, ahol az Isten embere volt. 11 Amikor a domboldalon mentek fölfelé a városba, leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek. Megszólították őket: Itt van-e a látó? 12 Ők pedig így válaszoltak nekik: Igen, éppen itt van! Csak siess, hiszen azért érkezett ma a városba, mert áldozati lakomája lesz a népnek ma az áldozóhalmon. 13 Ha bementek a városba, még ott találjátok, mielőtt fölmegy enni az áldozóhalomra, mert nem eszik addig a nép, amíg ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és azután esznek a meghívottak. Csak menjetek, most még ott találjátok!
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„…nem volt nála szebb Izráel fiai között…”
A szent író Saulról, Kís fiáról írja ezt, aki Izráel legkisebb törzséből, Benjáminból származott. Amellett, hogy szép volt, nagyon magas is, mindenkinél magasabb, nem lehetett nem észrevenni. Sokan szeretnének ilyen leírást önmagukról, és sokan mindent meg is tesznek azért, hogy a legek közé, a celebek közé kerülhessenek – mindent a szemnek, a látványnak, nem baj, ha a tartalom kevésbé értékes… Ézsaiás próféta egészen másként írt Jézusról, a Messiásról, akinek nem volt szép alakja (Ézs 53,2), de ő a Krisztus, akivel célhoz jut az Úr akarata (Ézs 53,10). Sault az apja elveszett szamarainak felkutatása foglalkoztatta, de ez a küldetése kudarcot vallott. Szolgája beszél neki Sámuel prófétáról, mint akinek a szava mindig beteljesedik, talán a szamarakra nézve is mond valami hasznosat. Isten célja volt az, hogy Saulnak legyen találkozása Sámuellel. A sok céltalan keresés ezzel fog értelmet nyerni. Amikor belefáradunk saját céljaink hajszolásának kudarcaiba, többnyire van, akit Isten felhasznál arra, hogy szóljon, tanácsoljon, ahogyan a szolga tette. Saul tudott hallgatni a szolga szavára. Mit teszünk, ha olyan által szól Isten, aki nem szép, nem magas, és nem tekintély a számunkra? Megéri emiatt elvéteni a célt?
Mt 15,21–28
479. dicséret