„...kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik” Mt 16,1–4
1 A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. 2 Ő azonban így válaszolt nekik: Napnyugtakor azt mondjátok, hogy szép idő lesz, mert vörös az ég. 3 Reggel pedig, hogy ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? 4 Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Ezzel otthagyta őket, és elment.
Bibliaolvasó kalauz – Galsi Árpád
Jézus ellenfelei újra „...kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik” (1, vö. 12,38–40). Vajon mit tehetett volna még Jézus, amire a farizeusok és a szadduceusok is csettinthettek volna: Ez aztán a mennyei jel? Jézus világossá teszi, hogy a csoda nem olyan bizonyíték, ami meggyőzi a hinni nem kívánó embert. Nincs kis csoda és nagy csoda, Jézusban viszont jelen van minden, ami a lelki szegény, a síró, a szelíd, az éhező és szomjazó, az irgalmas, a tiszta szívű, a békét teremtő és az üldözött számára a boldogság forrása.
RÉ 339 RÉ21 497
Zsoltárdicséret | 159 | Ne zúgolódj, ha látod a hitetlent
„…nagyon örvendezett ott Saul minden izráelivel együtt.” 1Sám 11
1 Fölvonult az ammóni Náhás, és tábort ütött Jábés-Gileáddal szemben. De Jábés polgárai ezt mondták Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk neked! 2 Az ammóni Náhás azonban ezt felelte nekik: Csak akkor kötök veletek szövetséget, ha kiszúrhatom mindnyájatoknak a jobb szemét, és ezzel gyalázatot hozhatok egész Izráelre. 3 Jábés vénei ezt mondták neki: Adj nekünk hét nap haladékot; hadd küldjünk követeket Izráel egész területére, és ha senki sem jön segítségünkre, akkor megadjuk magunkat neked. 4 Így érkeztek meg a követek Saul Gibeájába is, és elmondták a történteket a nép előtt. Akkor az egész nép elkezdett hangosan sírni. 5 Saul pedig éppen a mezőről jött ökrei után. Saul megkérdezte: Mi történt a néppel, hogy így sír? És elbeszélték neki Jábés polgárainak a dolgát. 6 Amikor Saul meghallotta ezeket a dolgokat, megszállta Isten lelke, és nagy haragra lobbant. 7 Fogta két jármos ökrét, földarabolta azokat, és szétküldte a követek által Izráel egész területére ezzel az üzenettel: Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével! Ekkor az Úr rémületbe ejtette a népet, és az egy emberként kivonult. 8 Amikor számba vette őket Bezekben, Izráel fiai háromszázezren, a júdaiak pedig harmincezren voltak. 9 Akkor ezt mondták a követeknek, akik hozzájuk érkeztek: Mondjátok meg a jábés-gileádiaknak: Megszabadultok holnap, még a déli forróság előtt! A követek elmentek, megvitték a hírt Jábés-Gileád polgárainak, azok pedig megörültek. 10 Majd ezt üzenték Náhásnak Jábés polgárai: Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt tehetitek velünk, amit jónak láttok. 11 Másnap három seregre osztotta Saul a hadinépet, és a reggeli őrváltás idején betörtek a táborba, és vágták az ammóniakat egészen délig. Akik életben maradtak, úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt. 12 Akkor ezt mondta a nép Sámuelnek: Ki mondta azt, hogy nem lesz Saul a királyunk? Adjátok ide azokat az embereket, hadd öljük meg őket! 13 De Saul ezt felelte: Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma az Úr Izráelnek. 14 Sámuel pedig ezt mondta a népnek: Gyertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot! 15 Elment tehát az egész nép Gilgálba, és királlyá választották ott Sault az Úr színe előtt Gilgálban. Azután békeáldozatot mutattak be az Úr előtt, és nagyon örvendezett ott Saul minden izráelivel együtt.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„…nagyon örvendezett ott Saul minden izráelivel együtt.”
Háromszázharmincezer katona harcolt Jábes Gileádért, mert Isten felindította Sault, hogy meghirdesse az ammoni megszállók elleni harcot. Isten pedig egy szívet adott nekik, „hús szívet” (Ez 11,19), együtt érző szívet, amely odatette magát a bajban lévők mellé, a testvér mellé, és harcolt értük. A nép győzelmének öröme határtalan volt! Amikor az egységet átéljük, megtapasztaljuk, határtalan erőt és biztonságot kapunk. Jézus többször elmondta tanítványainak: akaratában, tetteiben csak azt teszi, amiben ő és az Atya egy (Jn 10,30). Nem mindig könnyű az egységre törekedni, ezért is engedjük el, még ha nehezebb is egyedül elvégezni dolgokat. A nézetkülönbségek megharcolását könnyebb elkerülni, mint megharcolni azt, hogy egy akaratra jussunk. Az egyénieskedő, hatalmi döntések nyomában sok fájdalom marad, és ez nincs távol egyházi, gyülekezeti életünktől sem. Tanuljuk meg Jézustól, hogyan lehetünk testvéri módon kezdeményezők, vagy éppen segítők, más mellé odaállók. Figyeljünk a Szentlélek vezetésére, hogy neki legyünk engedelmesek.
Mt 16,1–4
339. dicséret