„...óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” Mt 16,5–12
5 Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6 Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! 7 Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret! 8 Tudva ezt Jézus, így szólt hozzájuk: Miért gondolkodtok magatokban azon, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? 9 Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hány kosárra valót szedtetek össze? 10 A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hány kosár maradékot szedtetek össze? 11 Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! 12 Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.
Bibliaolvasó kalauz – Galsi Árpád
„...óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!” (6), vagyis tanításától (12). Ezek nagyon sok dologban különböztek egymástól; ami összekötötte őket, az volt, hogy nem ismerték fel Jézusban Isten utolsó időkben végzett munkáját. Jézus arra figyelmezteti tanítványait, hogy ez őket is fenyegetheti. Ahogy a kis kovász az egész tésztát megkeleszti, mi is lehetünk kicsinyhitűek, amikor a leghétköznapibb dologban is, például a mindennapi kenyérben, nem Isten országát és az ő igazságát keressük. Boldog, aki hisz!
RÉ 501 RÉ21 284
Napi ének: könyörgés, fohász | 238 | Eltévedtem, mint juh
„Tőlem is távol legyen, hogy… ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra.” 1Sám 12
1 Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, én engedtem nektek mindenben, amit mondtatok nekem, és királyt választottam nektek. 2 Most már a király jár előttetek, hiszen én megöregedtem és megőszültem, a fiaim is ott vannak már közöttetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. 3 Itt állok, válaszoljatok az Úr előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el a marháját, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy szemet hunyjak valami fölött? Visszaadom nektek! 4 De ők ezt felelték: Nem nyomtál el és nem károsítottál meg bennünket, és nem fogadtál el senkitől semmit. 5 Akkor ezt mondta nekik: Tanú az Úr veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok ellenem semmi ilyesmit. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú. 6 Majd ezt mondta Sámuel a népnek: Az Úr rendelte Mózest és Áront. Ő hozta fel őseiteket Egyiptomból. 7 Most azért álljatok ide, hadd hívjam tanúskodni ellenetek az Úr színe előtt az Úr minden igaz tettét, amelyet veletek és őseitekkel véghezvitt. 8 Miután Jákób lement Egyiptomba, őseitek pedig az Úrhoz kiáltottak segítségért, az Úr elküldte Mózest és Áront, akik kihozták őseiteket Egyiptomból, és letelepítették őket ezen a helyen. 9 De ők elfeledkeztek Istenükről, az Úrról, ezért kiszolgáltatta őket Siserának, Hácór hadvezérének és a filiszteusoknak meg Móáb királyának, és azok harcoltak is ellenük. 10 Akkor segítségért kiáltottak az Úrhoz, ezt mondva: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és a Baaloknak és az Astartéknak szolgáltunk. De most ments meg bennünket ellenségeink kezéből, és neked fogunk szolgálni! 11 Akkor elküldte az Úr Jerubbaalt, Bárákot, Jeftét és Sámuelt, és megmentett benneteket a környező ellenség kezéből, és biztonságban lakhattatok. 12 De amikor láttátok, hogy Náhás, az ammóniak királya kivonul ellenetek, mégis ezt mondtátok nekem: Nem! Inkább uralkodjék csak király fölöttünk! Pedig Istenetek, az Úr a ti királyotok! 13 Most itt van a király, akit ti választottatok, akit ti kértetek. Tehát királyt is adott nektek az Úr. 14 Bárcsak félnétek az Urat, és szolgálnátok neki, hallgatnátok rá, és ne lázadnátok fel az Úr parancsa ellen, hanem követnétek Isteneteket, az Urat ti is meg a király is, aki uralkodik fölöttetek! 15 Mert ha nem hallgattok az Úr szavára, hanem föllázadtok az Úr parancsa ellen, akkor ellenetek fordul az Úr, ugyanúgy, mint őseitek ellen. 16 Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek az Úr. 17 Most a búzaaratás ideje van. Én az Úrhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az Úr szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. 18 És az Úrhoz kiáltott Sámuel, az Úr pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az Úr miatt és Sámuel miatt. 19 És így szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az Úrhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak. 20 Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne tántorodjatok el az Úrtól, hanem szolgáljatok az Úrnak teljes szívetekből! 21 El ne tántorodjatok, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok. 22 Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az ő nagy nevéért, mert úgy tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. 23 Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. 24 Csak féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívetekből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! 25 Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt!
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Tőlem is távol legyen, hogy… ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra.”
Sámuel rámutat saját életének, szolgálatának eddig megtett hosszú szakaszára, és kéri a népet, értékelje azt. Tanúként az élő Istent nevezi meg, és aki ezt teszi, az mindig nyíltan állhat az emberek előtt. „Ő a tanú”(5), a nép is megerősíti ezt. Kevesen vállalják életük határszakaszain ezt a tanúságtételt, pedig enélkül nem lehet békességgel lezárni és elkezdeni újabb életszakaszokat. Az idő múlása nem kötöz be sebeket, nem old meg problémákat, egyedül az, ha nyíltan állunk Isten elé. Ott lehet kimondani azt is, amit elrontottunk, egyedül ott van bocsánat ezek miatt. Ott van olyan dicséret, ami méltányos, és ami elég: „… Jól van, jó és hű szolgám…” (Mt 25,21), és nem tesz gőgössé. Sámuel imádkozni fog, és tanítani. Eddig is ezt tette. Isten tanúsága alatt tudatosította a néppel, hogy amikor királyt kért és kapott, nagy gonoszságot követtek el az Úrral szemben. Meg is értették, és meg is erősítették, de nem tettek mást, nem esedeztek bocsánatért. Mi is tudjuk gonoszságainkat és gonosz kívánságaink következményeit, de nem teszünk mást, nem esedezünk bocsánatért. Sámuel ezért könyörög tovább. Értünk pedig „…Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk” (Róm 8,34).
Mt 16,5–12
501. dicséret