„...az élő Isten Fia” Mt 16,13–20
13 Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? 14 Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. 15 Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? 16 Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. 17 Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. 18 Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. 19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is. 20 Akkor megparancsolta tanítványainak: ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
Bibliaolvasó kalauz – Galsi Árpád
Könnyen elfelejtjük, amikor az egyházra nézünk, hogy többről van szó, mint híveinek összességéről (vagy akár lelkészeiről, sőt akár magáról a Kőszikla-Kéfás-Péterről). Az egyház lényege az, amit a mi mennyei Atyánk fed fel előttünk: Jézus Krisztus, „...az élő Isten Fia” (16). Az ő felismerése, segítségül hívása, követése és a róla szóló vallástétel jelenti a boldogság forrását mind nekünk, mind az egész világnak, az örök élet távlatában.
RÉ 286 RÉ21 444
Napi ének: bizalom Istenben | 754 | Egy szív érettem dobogott
„Keresett magának az Úr valakit, aki szíve szerint való…” 1Sám 13
1 Saul már egy éve volt király, és uralkodásának második esztendejébe lépett Izráelben, 2 amikor kiválasztott magának Saul Izráelből háromezer embert. Ebből kétezer Saullal maradt Mikmászban és Bétel hegyvidékén, ezer Jónátánnal volt a benjámini Gebában, a nép többi részét pedig hazaküldte. 3 Jónátán lerontotta a filiszteusok oszlopát Gebában. Meghallották ezt a filiszteusok. Saul pedig megfúvatta a kürtöt az egész országban, ezt mondva: Hallják meg a héberek! 4 Amikor egész Izráel meghallotta a hírt, hogy Saul lerontotta a filiszteusok oszlopát, és ezzel gyűlöletessé vált Izráel a filiszteusok előtt, fegyverbe szólították a népet Saulhoz Gilgálba. 5 De a filiszteusok is összegyűltek, hogy harcba bocsátkozzanak Izráellel: harmincezer harci kocsi, hatezer lovas és oly sok nép, mint a tengerpart homokja. Felvonultak és tábort ütöttek Mikmásznál, Bét-Áventől keletre. 6 Amikor látták az izráeliek, hogy bajban vannak, mert megszorongatták a hadinépet, barlangokban, üregekben, kősziklák között, sziklahasadékokban és vermekben rejtőzött el a nép, 7 és voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon Gád és Gileád földjére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész hadinép remegve sorakozott mögéje. 8 Azután várt hét napig: addig az időpontig, amit Sámuel megadott. De Sámuel nem érkezett meg Gilgálba, a nép pedig széledezni kezdett mellőle. 9 Akkor ezt mondta Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a békeáldozatot! És bemutatta az égőáldozatot. 10 Alig végzett az égőáldozattal, amikor megérkezett Sámuel. Saul eléje ment, hogy áldással köszöntse őt. 11 De Sámuel megkérdezte: Mit tettél? Saul így felelt: Amikor láttam, hogy a nép széledezni kezd mellőlem, te pedig nem érkeztél meg a megbeszélt időre, a filiszteusok pedig már összegyűltek Mikmászban, 12 azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én még nem esedeztem az Úrhoz. Összeszedtem hát a bátorságom, és bemutattam az égőáldozatot. 13 Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Ostobaságot követtél el! Nem teljesítetted Istenednek, az Úrnak a parancsát, amelyet parancsolt neked, pedig most véglegesen megerősítette volna az Úr Izráelben a királyságodat. 14 Most azonban nem lesz a királyságod maradandó. Keresett magának az Úr valakit, aki a szíve szerint való, és őt tette népe fejedelmévé az Úr, mert te nem teljesítetted, amit megparancsolt neked az Úr. 15 Ezután elindult Sámuel, és elment Gilgálból a benjámini Gibeába. Saul pedig számba vette a hadinépet, amely még vele volt, mintegy hatszáz embert. 16 Saul és fia, Jónátán meg a velük levő hadinép a benjámini Gebában tartózkodott, a filiszteusok pedig Mikmászban táboroztak. 17 Akkor kivonult a filiszteusok táborából három portyázó csapat. Az egyik csapat Ofrá irányába, Súál földje felé tartott. 18 A másik csapat Bét-Hórón felé tartott, a harmadik csapat pedig annak a határnak a mentén haladt, amely a Cebóím-völgyön át a pusztáig terjed. 19 Kovácsot pedig egész Izráel földjén nem lehetett találni, mert a filiszteusok úgy gondolták: Nehogy a héberek kardot vagy dárdát csinálhassanak maguknak! 20 Ezért egész Izráelnek a filiszteusokhoz kellett eljárnia, hogy megélesíttessék ekevasukat, kapájukat, fejszéjüket és ásójukat, 21 kétharmad sekel volt az ára egy ekevasnak, kapának, háromágú villának és fejszének, vagy ha ki kellett egyenesíteni az ösztökét. 22 Így történhetett, hogy az ütközet napján az egész hadinépnek, amely Saullal és Jónátánnal volt, sem kardja, sem dárdája nem volt, csak Saulnak és a fiának, Jónátánnak. 23 A filiszteusok előőrse pedig már a mikmászi hágóig nyomult előre.
Magyarné Balogh Erzsébet igemagyarázata
„Keresett magának az Úr valakit, aki szíve szerint való…”
Egy év az uralkodásban nem hosszú idő. Egy újabb győzelem a filiszteusok felett megerősítheti Saul trónját, ezért sereget gyűjt, de az események nem az ő szándéka szerint alakultak. A filiszteusok túlereje sokszoros, a nép félelmében elpártol tőle. Saul tudta, hogy Isten nélkül kezdte meg a harcot, és nem várt a prófétára, annak utasításai ellenére sem (11,8). A várakozás az egyik legnehezebb próbatétel. Hitben tudjuk, hogy készen van a szabadítás, a gyógyulás, készen vannak a válaszok, de még nem érkezett meg belőle semmi. Nem enyhültek a szorítások, nem szűntek a fájdalmak, nem hallom a szót. Saul nem várta meg Sámuelt. Nincs mentsége, mert az, hogy „azt gondoltam” vagy „megijedtem, és hirtelen cselekedni kellett” – nem érvek. „Nem teljesítetted Istenednek, az Úrnak a parancsát…” (13), ezért vagy méltatlan! Sámuel megmondja az egyetlen okot, ami elég ahhoz, hogy Isten elvegye Saultól a királyságot, és másnak adja oda, aki méltó rá. Az Úrtól kapott Ige mindennél erősebben kötelez bennünket is. Az engedelmesség számunkra is azt jelenti, ha szól az Úr, aszerint járjak el, ha nem szól, maradjak hű az eddigieken.
Mt 16,13–20
286. dicséret